reggeli dicséret

„ Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé.” (Rómabeliekhez írott levél 14:10) „Van én bennem három erény: okos vagyok, szép és szerény” – hangzik a magabiztos, gőgös, dölyfös, önmagával betelt ember „ars poeticája”. Az öntelt ember énje olyan nagy, hogy mást képtelen látni, mindenhol és mindenben csak önmagát látja. Mások csupán arra jók számára, hogy a fejükön taposva még nagyobbra törjön. Az ilyen ember másokat lenéz, kritizál, megvet, letapos. Isten igéje arra tanít, hogy ez a magatartás, ez a lelkület nem jó. Ítélkezni, ítéletet mondani csak Neki van joga, Aki teremtett bennünket és életével fizetett megváltásunkért. Az ember csak szubjektív módon lát és ennek alapján szubjektív ítéletet tud alkotni. Egyedül Isten az, aki objektív (igaz) módon lát és ítél: „Az Úr ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, Uram, igazságom és ártatlanságom szerint! … Te, aki a szíveket és veséket vizsg

„Vedd azért szívedre és lelkedre e szavaimat, és kösd azokat jegyül a kezedre, és homlokkötőkül legyen a te szemeid között; És tanítsd meg azokra fiaidat, beszélj azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra.”   Mózes 5. könyve 11. rész 18-20. A hébereknél az egyik legnagyobb érték a gyermek volt. Isten megparancsolta, hogy az apák a nap minden percében tanítsák őket! Ez nem prédikálást jelentett vagy lelki fröccsöt. Hanem, amikor együtt mentek az úton, az édesapa felhívta gyermeke figyelmét a Teremtőre. A szegényeknek adott valamennyi pénzt, ezzel az adakozásra oktatta. A műhelyben együtt dolgoztak, megtanította a munka megbecsülésére. A boltban megmutatta, hogy a kevés haszonból hogyan lehet gazdagodni, és lépésről lépésre előrébb jutni. A zsinagógában pedig elleshette a gyermek, hogyan kell Istent tisztelni. A héber édesapák gyakorlati nevelők voltak a nap minden percében

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is. (Galatákhoz írt levél 6:7) Kunszentmártonban hallottam ezt a történetet. Egy hívő ember nem tudta elvégezni az árpa vetését időben, mert vagy rossz idő volt, vagy épp szombaton lehetett volna vetni, ő pedig szombatot tartott. A többiek rég elfeledkeztek a vetésről, ő meg még mindig csak készülődött rá. Jól benne jártak már a mezőgazdasági évben, mire sikerült elvetnie a magot. Kullogott is a vetése jól lemaradva a többieké mögött. Mikor mások mezeje már zöldellt, az övé még kopasz volt. Amikor a többieké szárba szökkent, az övé épphogy elkezdett zsendülni. Amikor a többieké már magas száron ringott, az övé épp hogy csak a többi vetés derekáig ért. Csúfolták is a bolond hívőt, hogy: "Azt hittük árpát termesztünk, nem füvet!". Így jött el az aratás napja. Csodák-csodája, a mi emberünknek lett a legjobb termése, jóval a többiek átlaga felett aratott. Fordult a kocka, most ő u

„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” (Pál Apostol Filippibeliekhez írt levele 2. fejezet 4.vers) A bűn által megrontott világ természetes velejárója lett a mindenütt megnyilvánuló, a másikat letaposó és elpusztító önzés, mely sokszor az életösztönre hivatkozva hirdeti; nekem ennem kell, nekem élnem kell, az oroszlán is megeszi az antilopot... De hova vezet mindez? Emlékszünk a mesére a két csacsiról, akiket kikötöttek két szalmabála közé? Mikor enni szeretett volna az egyik és a hozzá közel eső bálából szeretett volna kissé csemegézni, a kötél megfeszült, mert a másik is ugyanezt szerette volna, csak a másik bálából. S mikor így erőlködve erejük végére jutottak belátták, hogy így mindketten éhen maradnak. Aztán felismerték, hogy helytelen a hozzájuk közel álló bálára úgy tekinteni, mint ami csak az övék. Így megállapodtak, hogy együtt mennek először az egyik bálához, majd a másikhoz és így mindketten jóllaknak. Szép ez a történet, de ki kezd

Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés  idő  van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.   És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. Aggeus 2,6-7 Az első templomot Izrael történelmének legvirágzóbb korszakában emelték. Dávid király e célra temérdek kincset gyűjtött össze. Az építkezés Isten tervei alapján történt (1Krón 28:12.19). A munkát pedig Izrael legbölcsebb királya, Salamon fejezte be. Ez a templom volt a legnagyszerűbb épület, amelyet a világ valaha is látott. Az Úr mégis ezt mondatta Aggeus prófétával a második templomról: "nagyobb lészen a második háznak dicsősége az elsőnél". "Megindítok minden népet, és eljön, akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura" (Agg 2:9.7).     Nabukodonozor elpusztította a templomot, és Krisztus születése előtt mintegy ötszáz évvel újjáépítette egy ol

„ Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim soha el nem múlnak. ” Márk evangéliuma 13:31 A sok üres fecsegés a meggondolatlan szó közepette igazán vágyunk a tartalmas, értelmes szavakra. Van, amire hosszú időn át emlékezni fogunk, mert mélyen megérintett bennünket. Más szavakat már akkor elfelejtettük, mikor kimondták őket. Isten szava teljesen más. Teremtő erő, hatalom, Lélek van benne, melyet mindig érdemes figyelni. Jézus a világunk végéről beszél, miközben kimondja, hogy ha az ég és föld el is múlik, az Ő szavai akkor is örökre megmaradnak. Itt nem a tekercsek, másolatok megőrzéséről van szó, hanem a bennünk élő isteni szóról, mely életeket változtat meg, sőt új életet teremt. Ma, akinek van némi felesleges pénze gondolkodhat hová érdemes azt fektetni, de végső soron sehol nincs igazi biztonságban. Rendkívüli helyzetek, politikai változások, háborúk bármikor jöhetnek, és ami eddig biztosnak tűnt, egyszer csak elillan. Néhány évvel ezelőtt egy angliai idős höl

„A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból.” Példabeszédek könyve 12:13 Te nem mondtál semmi rosszat, csak azt adtad tovább, amit hallottál. Csak egy „ártatlan” hír. Valaki mondta valakiről, hogy tett valamit, valahol... De Neki már nincs lehetősége megmagyarázni a miértet, az információ terjed tovább megállíthatatlanul. És rombol. Rombol kegyetlenül. Kapcsolatokat tesz tönkre, évtizedes bizalmat sodor le a földdel egyenlővé, életeket tör milliónyi darabokra, és végül minden csak haldoklik.  Sokszor összehasonlíthatatlanul súlyosabb sérüléseket okozhatsz szavaiddal, mint egy jól irányzott balegyenessel. Ezért vigyáznod kellene, hogy a kimondott hangok merre repülnek tovább, és milyen utat tesznek meg, míg elérnek a kiszemelt célig. „Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül, őrizd meg a csendet, el se menekülj.” (Demjén Ferenc: Vigyázz a madárra!) Vigyázz a másikra, óvd az életet, óvd a kapcsolatot, és tanulj meg csendben maradni! Annyi információ áramlik