reggeli dicséret

Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Apostolok cselekedetei 13:38-39 Gyönyörű látni, ahogy a Bibliában Isten szélesre tárja országának ajtaját. Gondolj az evangéliumi történetekre, amikben Jézus olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik valamiért megvetettek, kitaszítottak, érinthetetlenek, gyűlöltek voltak. A származásuk, betegségük vagy a munkájuk miatt. Isten azonban nem ezeket a bélyegeket nézi, hanem a szíveket. Számára nincs túl bűnös ember, akinek az életét ne akarná átformálni. Krisztusban mindannyiunkért feláldozta önmagát, és az ő szemében nincs különbség ember és ember között, mert mindannyian a gyermekei vagyunk. Akkor mi miért akarjuk minduntalan szűkebbre zárni az ajtókat? A kereszténység történetében túl sok sötét folt éktelenkedik, amikor nem akartunk emberként tekinteni a másikra. Amikor különbséget tettünk a...

Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. 1Péter 2:24-25 Gyermekkoromban gyakrabban láttam, mint mostanában, ahogy juhnyájakat terelgetett a juhász. Illetve a juhász ment a mezőn, többnyire a nyáj mellett vagy mögött és a kutyákat irányította füttyentésekkel meg intésekkel, hogy a nyájtól el-elkószáló állatokat visszaterelje a többiekhez. Nálunk így legeltették a juhokat 30-40 évvel ezelőtt. Ez eléggé eltér attól a képtől, amivel a Bibliában találkozunk, hogy a pásztor megy a nyáj előtt, és őt követi a nyáj. A Szentírásban nem is találkozunk a terelőkutya képével. Ha elkószált egy-egy állat, és nem talált vissza a nyájhoz, vagy nem hallotta meg a pásztor hívó hangját, akkor az maga indult a keresésére. Minket, embereket ilyen elkószált, tévelygő juhokhoz hasonlít Péter apostol. A ma...

"Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad."  János apostol I. levele 3. fejezet 14. vers Tavaly részt vettem egy rövid, újjáélesztésről szóló előadáson. Ha egy eszméletlenül fekvő emberre találunk, először is hangosan meg kell szólítani, majd, ha nem reagál, megrázni a vállait. Ha ekkor sem tesz semmit, hívni kell a mentőket, és meg kell vizsgálni, hogy lélegzik-e és van-e pulzusa. Vagyis az alapvető életjelenségeket kell keresni, hogy megtudjuk állapítani, hogy él-e, és hogy tudjunk segíteni rajta. Minden életformának megvannak az alapvető jelenségei. A baktériumoknak, a növényeknek, a különböző állatoknak és az embernek is. Az emberek egy különleges csoportjának pedig, a lelki embereknek van egy egészen egyedi életjelenségük, ami alapján megállapítható, hogy élnek-e vagy sem. Hogy mi ez? János fenti mondata alapján az, hogy szeretik a testvéreiket. Ez nagyon világos kijelentés, ami...

"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." 1 János 4,10 Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét? Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot. Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról: "Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce."  A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben i...

" De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. ” 1 János 5,20 Eltévedve bolyongunk sokszor a világban. Ahány kultúra, ahány nép, ahány rokonság, ahány család, sőt ahány ember annyi értékrend. Ennyire elindividualizálódott közösségben élünk, főleg a nyugat diktálta országokban. Így a jó és rossz közötti különbségtételünk is azon alapszik, hogy nekem mi a jó, mi a rossz. Persze ez a nekem lehet tágabb értelmű. Belefér mindaz, aki és ami hozzám közel áll, de a lényeg a saját értékrend. Nem csoda hát az sem, hogy soha nem létezett annyi konfliktus a földön mint napjainkban, és az egyik legmenőbb  foglalkozás a mediátoré, aki két vitatkozó fél között közvetít, hogy sikeresen megoldják gondjaikat. Mennyi fájdalom, szenvedés, negatív érzés gyökere rejlik az összeférhetetlen érdekellentétekben, amit nem akarunk feladni! D...