reggeli dicséret

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Máté evangéliuma 7:7 Nem jó magányos harcosként egyedül küzdeni. A Gyűrűk Ura filmtrilógia második részének végén van egy jelent, ami beleégett az emlékezetembe. Frodó, Samu és Gollam vándorolnak egy kopár erdőn át küldetésük célja, Mordor és a Végzet hegye felé, hogy elpusztítsák a gyűrűt. Samu beszélget Frodóval arról, vajon bekerülnek-e egyszer a regék, énekek közé? Lesz-e egy kis hobbit, aki azt mondja az apukájának, hallani szeretné a bátor Zsákos Fordó és a gyűrű történetét, mert az a kedvence? Frodó hozzáteszi, hogy barátja kihagyott egy fontos szereplőt a sorból: a rettenthetetlen Samut, hisz nélküle a gyűrűhordozó nem jutott volna messzire. És valóban. Samu kitartott a legvégsőkig. Ő nem vihette a gyűrűt barátja helyett, ezért amikor Frodó már nem bírta, felvette társát a hátára, és így tette egyik lépést a másik után egyre feljebb a Végzet hegyének csúcsa felé. Isten ma reggel hív tége...

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” Példabeszédek könyve 16:9 Egy gyermek még a születéséről sem dönthet. Ideális esetben tervezett, vágyott utódként jön a világra, akiért a szülei teljes felelősséget vállalnak. Nagyon hamar képes kifejezni, hogy valamire szüksége van. Sír. Sír, ha éhes, ha szomjas, ha fáj a hasa, ha ölelésre vágyik, ha megijedt az ablak alatt elszáguldó mentő szirénájától, ha kint fúj a szél, ha jön a foga, ha hideg vagy melegfront érkezik, ha rosszat álmodott, de még azzal kapcsolatban sem hozhat döntést, hogy a pandás vagy a halacskás body kerüljön rá aznap reggel. Először gyakorlatilag mindenben a szülők döntenek helyette, és fokozatosan, lépésről lépésre kaphat egyre több felelősséget, választhat, hibázhat, tanulhat. Idővel dönthet arról, hogy kismotorral, futóbiciklivel vagy gyalog menjenek a játszótérre. Kiválaszthatja, kivel szeretne barátkozni? Milyen különórára van kedve járni, esetleg melyik hangszeren akar megtanulni...

„Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” Sámuel első könyve 7:12 Hosszú út áll mögöttünk, és a jövő csupa kérdőjel, de egészen idáig elhozott minket. Ki Egyiptomból, végig a pusztán a negyvenévnyi bolyongásban, aztán haza Kánaánba. Volt, hogy örömmel imádtuk Őt, volt, hogy azt kértük, inkább ne beszéljen közvetlenül hozzánk, bőven elég lesz nekünk Mózest hallgatni. Volt, hogy értettük, mit kér, és még hasonlóan is vélekedtünk a kérdésről, de megesett, hogy homlokegyenest ellenkezőképp láttuk a dolgokat. Hibáztunk is. Nem egyszer. Hoztunk őrülten rossz döntéseket, bántottuk egymást és bántottuk Őt. Hátat fordítottunk neki, alkottunk saját istent, és megtapasztaltuk, milyen, amikor kezei már nem védenek minket. Népek telepedtek ránk, míg végül Hozzá kiáltottunk, hiszen rájöttünk, hogy béresként is ezerszer jobb sorunk van az Ő házánál, mint akárki másnál kerek e vilá...

„Közben egy Apollós nevű művelt zsidó férfi érkezett Efezusba. Alexandria városából származott, kitűnő szónok volt, és nagyon jól ismerte az Írásokat. Apollós már korábban kapott valamilyen tanítást az Úr Útjáról, de csak azt a bemerítést ismerte, amelyet Bemerítő János hirdetett. Ennek ellenére nagy buzgalommal hirdette, és tanította a Jézussal kapcsolatos dolgokat. Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, meghívták magukhoz. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten Útját. Ezután Apollós el akart menni Akhájába. Az efezusi testvérek biztatták, és levelet írtak az Akhájában lakó tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor azután Apollós odaérkezett, nagy segítséget jelentett azoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek.” Az apostolok cselekedetei 18:24-27 Szeretem az apostoli időkről írt bibliai könyvet. Tele van a korai egyház és a benne szolgálók tapasztalataival, ki...

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!” Ézsaiás könyve 30:21 Korábban már írtam arról, hogy a tájékozódás számomra – szépen szólva – növekedési terület. Nem vagyok egy füstifecske, postagalamb meg aztán végképp, de azért a magam módján próbálom, ha nem is feszegetni, inkább érinteni a határaimat. Nem is olyan régen az egyik vasárnap be kellett mennem az Egyházterületi irodába, és mivel azon a héten továbbképzés miatt amúgy is rengeteget ültem, gondoltam egy nagyot, biciklire pattantam, és bekerekeztem. A valósághoz hozzátartozik, hogy előtte való este több órán keresztül kerestem olyan telefonos navigációt, ami bicikliutakra specializálódott, böngésztem a térképet, próbáltam megérteni az érthetetlent. Amíg a kedvenc bicikliutamon tekertem, addig nem is volt semmi gond, azon nem lehet eltévedni, de onnan még bejutni a Belvárosba már egy egészen más kérdés. A GPS mutatta, néha még talán mondta is, de én nem min...

„Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté evangéliuma 18:19-20 Imádkozott már érted valaki igazán? Úgy, hogy karnyújtásnyira volt tőled, és te hallhattad minden szavát, amit érted küldött a Mindenhatóhoz? Imádkozott már érted úgy valaki, hogy előtte kiönthetted neki szívedet-lelkedet, és ő elfogadott, megértett, nem bírált, nem volt okosabb, hanem támaszt, reményt nyújtott és bizalmat árasztott feléd? Imádkozott már érted úgy valaki, hogy utána tényleg békére és nyugalomra leltél anélkül, hogy a körülmények egy csapásra megváltoztak volna? Leírhatatlanul jó érzés. Az, hogy számítasz valakinek, hogy nem sajnál rád időt és energiát, hanem ott van veled. Már a puszta jelenléte pozitívan hat rád, és mindezekkel együtt érted imádkozik Istenhez. A te javadért, békédért, gyógyulásodért, örömödért, küzd...

A szuperhős-filmek dömpingjét éljük. Fiatalok milliói imádják, ahogy ezek a lények megvédik a világot és megmentenek bennünket, sokszor saját magunktól. Mintha már nem is lenne más megoldás. Jöjjön a veszély bárhonnan, fenyegessen földpusztító meteorit a világűrből, vagy a végtelenségig felhevített atomreaktor a robbanás közelében, esetleg ismeretlen veszedelem, mindig akad egy aktuális szuperhős, aki kész cselekedni.  Nem az a gond mindezzel, hogy teljesen elvonják a figyelmet a valóságról, miközben álomvilágba ringatnak; nem is az, hogy ezek a hősök nagyon is hasonlítanak az ókor panteonjának isteneire, hiszen minden kornak megvan a maga mitológiája és abban a kor hőse. (Mint nem is olyan rég a szocializmus eszméiben hívő, erkölcsös, igazságpárti kisember, aki csetlő-botló sorsában mindig számíthatott a "Nagytestvér" segítségére".)   Sokkal inkább az, hogy bennünket passzivitásra nevel. Az, hogy nem vesszük észre, a mi korunk a "NINCS EBEREM...

„Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.”   Példabeszédek könyve 8:13  (Károli ford.) Megelégedetten nézed a képernyőt, mert végre megtaláltad. Ez a Te igéd! Végre megteheted, hogy ne a legjobb szívvel gondolj a szomszédra, a kollégádra, az egyik nem kívánatos rokonra, és néha még a hozzád legközelebb állókra is. Igen, szabadkezet kaptál, és érezhetsz úgy, ahogy éppen „jól” esik, ahogy „jónak” látod, ahogy az a legkönnyebben jön, mikor a történések szenvedő alanya, természetesen a Másik miatt, Te vagy. Utálhatsz, gyűlölhetsz, hiszen Isten most megszentelte számodra ezt a magatartást. És akár még ártatlanul fel is emelheted a kezed, hogy te ezt nem akarod, de az Úrnak félelme ezt követeli meg. Vagy mégsem? Lehet, hogy nem ezt kéri Isten. Lehet, hogy ezt sosem kéri, sőt, megtiltja. Lehet, hogy itt valami másról van szó. Arról, hogy válaszd el egymástól az embert és annak cselekedetét, és ére...