reggeli dicséret

"Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." János 15,15 Amikor az Isten és ember kapcsolatára gondolunk, szinte természetesnek vesszük azt, hogy ez csak szolgaság lehet. "Az Atya a menny királya, a fia Jézus Krisztus, az egyház képviselői a papok az Ő szolgái, mi pedig a szolgák szolgái vagyunk." - gondolták mindezt hosszú évszázadokon át a keresztények. A vallásos ember fejében "tiszta" kép volt a hierarchiáról. Ez a kép azonban szinte megközelíthetetlenné tette számára az Istent, hiszen Isten szolgái is jóval felette álltak, úrnak számítottak, akihez nem akármikor mehet az ember, hanem csak akkor, amikor megengedték. (Máig megmaradt a köznyelvben megszólításként, még az egyszerű lelkipásztorra is, a tiszteletes úr , lelkész úr , megnevezés.) Hát akkor hogyan is állhatna oda csak úgy a Magasságos elébe, h...

 „ Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjá nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” Ézsaiás 58:13-14 Szeret engem Isten? Számítok neki valamit? Sokan gondolkodnak hasonló kérdéseken. Talán azért is mondhatjuk ezt, mert egyre inkább népszerű a természetfölötti. De min múlik az, hogy jó kapcsolatom legyen Istennel? A legjobb, ha oda fordulunk kérdésünkkel, ahol biztosan válaszra lelünk, vagyis a Bibliához. A Szent í rás szerint az ember és a Teremtő kapcsolata hasonló a mátkapár kapcsolatához. Ahol az Úr maga a vőlegény, az egyház pedig a menyasszony. Ez a hasonlat megmutat néhány dolgot. Először is, Isten szeret bennünket a legjobban...

"Milyen kedvesek nékem a te gondolataid, Istenem! Mily nagy azok száma! Számlálgatom õket, de több a homokszemeknél. Fölébredek és mégis veled vagyok." Zsoltárok 139,17-18. Voltál már olyan szerelmes, hogy azt mondtad: Ó, ébren álmodom! Magad sem hitted el azt, ami történt. Legszivesebben az egész világnak kikiáltottad volna: Igen, engem szeret! Viszont szeret! Aztán az egész napot vele tölthetted és nem csináltatok mást, csak beszélgettetek. És ittad minden szavát, kedvelted minden gondolatát és élveszted, hogy mindent megoszt veled, nem titkol el semmit. Az idõ pedig röpült, mintha szárnya lenne és újra és újra átélted a másik megismerésének csodálatos pillanatait. És akkor érezted elõször, hogy azt akarod, hogy ez a nap örökké tartson. Ismerek házaspárokat, akik már úgy ismerik egymást, hogy befejezik egymás gondolatát. Ez az egymásrahangolódás felsõ foka. Együtt töltött életünkben talán az aranylakodalmunkat is meg kell élnünk, hogy odáig eljussunk. Most...