reggeli dicséret

Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. 105. Zsoltár 40. vers Mózes második könyve, a Kivonulás könyve az Egyiptomból kivonuló Izrael történetét írja le. Ez, és az utána következő három könyv, melyek szintén a kivonulással foglalkoznak, tele vannak olyan csodálatos eseményekkel, melyek közül sokat elképzelni is nehéz lenne. Az egyiptomi tíz csapás, a kő, melyből víz fakad Mózes szavára, a felhő— és tűzoszlopban megjelenő Isten, és rengeteg másik csoda mind mélyen az emlékébe éghettek azoknak az izraelitáknak, akik a néppel együtt vándoroltak a pusztában. Legalább is így gondolhatnánk ötezer év távlatából. A 105. zsoltár ezeknek a csodálatos eseményeknek állít emléket, a mai alapigénk pedig, a 40. vers kimondottan Mózes 2. könyvének 16. fejezetére utal. Itt olvashatjuk azt a történetet, amikor a pusztában vándorló nép fellázadt Mózes, Áron és Isten ellen, és inkább visszavágyott Egyiptomba, ahol olyan jó dolguk volt, hiszen jókat ehettek minden nap. A pusztáb...

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” Mózes ötödik könyve 8:2-3 Mostanában ismerkedek a kovászos kenyér készítésével. Az egyik barátnőm segített bepillantást nyernem eme művészetbe, és nagyon megtetszett. Hogy foglalkozni kell vele, etetni a kovászt, pihentetni a vízzel összekevert lisztet, dagasztani, csapkodni, hajtogatni, keleszteni, formázni, bemetszeni, forró, gőzös előkészített sütőben megsütni, és várni, milyen lesz a végeredmény. Aztán pedig, ha olyan jól sikerült, mint legutóbb, akkor megálljt parancsolni magadnak, nehogy túl sokat egyél belőle (a kettővel ezelőtti kenyér nem ebbe a kategóriáb...

"Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.” Zsoltár 105:40 Mózes második könyve, a Kivonulás könyve az Egyiptomból kivonuló Izrael történetét írja le. Ez, és az utána következő három könyv, melyek szintén a kivonulással foglalkoznak, tele vannak olyan csodálatos eseményekkel, melyek közül sokat elképzelni is nehéz lenne. Az egyiptomi tíz csapás, a kő, melyből víz fakad Mózes szavára, a felhő— és tűzoszlopban megjelenő Isten, és rengeteg másik csoda mind mélyen az emlékébe éghettek azoknak az izraelitáknak, akik a néppel együtt vándoroltak a pusztában. Legalább is így gondolhatnánk ötezer év távlatából. A 105. zsoltár ezeknek a csodálatos eseményeknek állít emléket, a mai alapigénk pedig, a 40. vers kimondottan Mózes 2. könyvének 16. fejezetére utal. Itt olvashatjuk azt a történetet, amikor a pusztában vándorló nép fellázadt Mózes, Áron és Isten ellen, és inkább visszavágyott Egyiptomba, ahol olyan jó dolguk volt, hiszen jókat ehettek min...

"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Máté evangéliuma 6:34) Minden reggelünk egy kis feltámadás. Minden éjszakai álmunk egy kis agymosás. Minden elalvás egy kis halál. Minden reggel egy újabb erőcsomag jön Istentől. A tegnapit nem kapjuk újra, a holnapit nem kapjuk meg előbb. Megvan minden napnak a maga kis csomagja, amire maximálisan szükség lesz az aznapi küzdelmekhez. Az utolsó cseppig fel kell használni, mert az isteni mérlegen kiméretett, de nem szabad elfecsérelni a holnapi gondok mai megoldásával. Amikor aktuális lesz a valós igény, érkezik az újabb szállítmány. Minden aggódó embernek csak egy problémája van: az összes baját egy nap alatt akarja megoldani. Pedig Isten senkit sem ajándékoz meg egy nap alatt annyi energiával, ami az élet összes problémájához elegendő lenne. Mindenkit megajándékoz az élete összes problémájával való megküzdéshez elegendő erővel, de azt napi - viselhető - csomagokban osz...

"Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.  Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön." Zsoltárok könyve 105:40-41 Volt egyszer egy nép, akik megtapasztalták, hogy milyen Isten közvetlen irányítása alatt élni. Éheztek és enni adott, szomjaztak és a sziklából víz fakadt. Amikor fényűző menüt szerettek volna, azt is megkapták - igaz, ez nem vált a javukra. Amikor igazi volt a szükség, kaptak. Tökéleteset, táplálót, de egyszerűt, gyorsan lebomlót - hogy hulladék ne maradjon utánuk. Különbség van a "mit szeretnék" és a "mire van szükségem" között. "Az Úr nem mindig azt adja, ami kellemes neked, hanem amire szükséged van." (C.H. Spurgeon) Izrael népe - velük együtt, mi mind, emberek - kívánósak vagyunk. Sok a "mi esne jól" kategória, pedig a tápláló étel leginkább nem a legkívánatosabb. Isten megadja a kívánatosat is, de mi járunk jobban, ha hosszútávra tervezünk és elfogadj...