reggeli dicséret

"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,  jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is..." Máté 6,9-10 A legismertebb ima a világon. Szinte minden nyelvre lefordították. Jeruzsálem mellett, az Olajfák hegyén áll egy templom, ahol számos létező nyelv mellett magyarul is megtalálható. Ez látható a képen is. A hagyomány szerint Jézus, akár ezen a hegyen is taníthatta követőit arra, mit mondjanak Istennek. Tény, hogy az evangéliumok szerint valóban több alkalommal is időztek tanítványaival ezen a helyen elmélyedés és pihenés céljából. Az imát nem véletlenül nevezik az Úr imájának is. Maga, a mi drága Megváltónk szavai ezek. Jézus maga mondta, hogy Istent bemutatni jött közénk, azért, hogy az ember és Teremtője közötti kapcsolat teljesen helyreálljon. Ennek a kapcsolatnak egyik legfontosabb eleme a helyes kommunikáció. Hogyan szólítod meg Istent? Mit mondasz neki? Mit kérsz

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől, és ne tőlünk valónak lássék.”  2Korintus 4:7. Egy másik fordításban így olvasható ez az Ige: „Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így aztán jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.”  (u.o. EFO) Két gondolatot szeretnék ma kiemelni a fenti bibliaszövegből. 1.)     Cserép. Nem vas, ami szinte összetörhetetlen. Nem is arany, ami lágy és nagyon értékes. Cserép. A legtörékenyebb cserép. Isten cserepet választott, pedig tudta, milyen törékeny. Téged választott, és rád bízott egy eszméletlenül nagy értéket, pedig ismer. Tudja, milyen vagy. És mégis. Mindennek ellenére. Nem egy angyalt választott. Egy hatalmas erejű angyalt, hanem téged. 2.)     Rendkívüli erő. Rendkívüli ajándék. Ezt helyezte a cserépedénybe. Nincs mivel dicsekedned. Nincs mire büszkének lenned. Nála nélkül

„Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” János evangéliuma 8:10 Az asszony reszketett a félelemtől Jézus előtt. A szavak: "aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (Jn 8:7), halálos ítéletként hangzottak fülében. Nem merte a Megváltóra emelni szemét, hanem csöndben várta elítélését. Döbbenten nézte, ahogy vádlói szótlanul és zavartan távoznak, azután a remény szavai hangzanak el: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Jn 8:11) Szíve felolvadt, Jézus lábához vetette magát, zokogással fejezte ki hálás szeretetét, keserű könnyek között vallotta meg bűneit.   Ez számára új élet kezdetét jelentette, a tisztaság és béke Isten szolgálatának szentelt életét. Ennek az elbukott léleknek a felemelésével Jézus nagyobb csodát művelt, mint a legsúlyosabb testi betegség meggyógyításával, mert halálos lelki kórt űzött el. Ez a bűnbánó

„Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.”   (24. Zsoltár 1-2.vers) Nemrég láttam a televízióban egy műsort, melyben a birtoklás lélektani folyamatait vizsgálták különböző kísérletekkel. Az egyik ilyen kíséretben az utcáról találomra kiválasztottak embereket, akiknek 20 dollárt ajándékoztak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Viszont mielőtt az emberek zsebre tették volna a pénzt, egy ajánlatot tettek nekik, mégpedig, amennyiben hajlandóak egy kis kártyajátékra (blackjack), és felteszik a kapott 20-ast, majd nyernek, akkor 100 dollárral mehetnek haza. Mondanom sem kell, hogy kivétel nélkül mindenki belement a játékba, viszont a szervezők úgy intézték, hogy senki se nyerjen. Ahogy a kamera a kísérletben résztvevők arcát mutatta, mindenkin látszott a veszteség miatti szomorúság, és volt, aki fejét fogva magába roskadt és sírt. De miért is? - erről szól

„Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. ” Példabeszédek könyve 25. fejezet 15. verse Hogy ez mennyire igaz, és milyen kevesen gyakorolják. A legtöbb ember, ha el akar valamit érni az erejével, a hangjával vagy a határozottságával éri. Egy határozott embert szinte ma már el sem lehet képzelni szemösszehúzás vagy kiabálás nélkül. De mégis mit érünk el vele? Legfeljebb azt, hogy teljesen bezárjuk a beszélgető partnerünket, így elzárjuk magunkat attól, hogy kompromisszumra jussunk, vagyis, mindkét félnek rossz lesz, ahelyett, hogy azt a megoldást próbálnák megtalálni, ami mindenkinek elégedettséget szerez. Egyszer hallottam egy nagyon érdekes okfejtést néhány évvel ezelőtt egy egyszerű parasztembertől a szelídségről. Meglátása szerint, ezt a szót, már nem használják az emberek csak az állatra. Csak a jószágra mondják, hogy szelíd. Szerinte ez azért van, mert az emberiségből kihalt ez a jellemtulajdonság, a durvaság az ö

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” Filippibeliekhez írt levél 4:4 Örüljetek! Örüljetek az Úrban! Mindenkor örüljetek! Nem minden esetben van kedvünk örülni, vagy akárcsak a dolgok pozitív oldalát meglátni. Nincs meg mindig az okunk vidámkodni, mert a körülmények, a nehézségek körbe vesznek bennünket. Mai igénk viszont nem is azt mondja, hogy egyszerűen legyünk örökké vidámak, hanem hogy az ÚRBAN örüljünk. Az Úrban való öröm nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom a valóságot – hanem azt, hogy figyelembe veszem Isten valóságos jelenlétét az életemben. Amikor Pál apostol ezeket a sorokat írta, éppen börtönben raboskodott. Valószínűleg az akkori körülmények messze elmaradtak a mai cellák kényelmétől. Mégis, tudott békességre találni, énekelni, imádkozni, másokért fohászkodni. Tudta, és érezte, hogy az Úr vele van – és talán épp a nehézségben érezte igazán közel magához azt, aki megszólította és új irányba állította életét. 

„Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” Zsoltárok könyve 20:8  Itt szuszogsz mellettem, épp az ebéd utáni “nemakaromalvás” perceit megtöltve álommal, én pedig merengek ezen az igén. Az a csöpp kisbaba, aki voltál, szinte már eltűnt. Dacoskodsz javában, egyre többször halljuk a szádból, hogy “De”, amire mi korábban azt mondtuk, “nem”. Már szól belőled a “Nemakarom”, és már nagyon jól alkalmazod arra a dologra, hogy “nem szabad”, amihez valójában neked nincs épp kedved. Kezded jobban tudni a dolgokat, mint apuci meg én, de azért a kiakadás utáni vígaszt még mindig nálunk keresed, és még tudod és vallod, hogy a mi kezünkben vagy igazán biztonságban. Tudod, én rosszabb vagyok nálad. Mert én is dacolok. Jobban, mint te. Csak én úgy gondolom, hogy Istennél tudom jobban a dolgokat. És mondom, csak mondom az érveimet, néha nyugodtan, néha dühös könnyekkel küzködve. És vádakat szórok felé, és rácsapom az ajtót,