reggeli dicséret

"A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust. Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az ÚR keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette." Ézsaiás 41,17-20 Voltál már úgy, hogy nem érted el azt amit akartál annak ellenére, hogy nagyon szeretted volna és keményen próbálkoztál? Ez az a pont, amikor szembesülsz a lehetetlennel és saját korlátaiddal. A próféta is erről beszél. Valamiért minden halottá, szárazzá válik és mindenki egyre nagyobb szükségben tengeti az életét. Sokan közülük, akik tettre készek, elkezdik keresni a megoldást, de nem találják.  Kin

"Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." Efézusbeliekhez írt levél 2:10 A bennünket körbevevő világban sok minden láthatatlan a szem előtt. Például, miközben látjuk az ajtókat, ablakokat, fiókokat, kereteket, tehát látjuk az asztalos munkájának végeredményét, nem látjuk a mester munkáját, ami összetartja őket: a csapokat és a nútokat. Ahhoz ugyanis, hogy egy fából készült keret a sarkokon, a keresztbordáknál, vagy épp a toldásoknál jól illeszkedjen, és tartsák egymást, a mesternek el kell készítsen egy csapot és egy nútot, amik pontosan egymásba illenek. A csap a léc egyik végén, a léc elvékonyításával kialakított T alakú nyúlvány, a nút pedig a másik lécbe vájt csatornaszerű, U alakú mélyedés. A csap és a nút pontosan illeszkedik egymásba, kicsit össze is szorul a kettő, egy kis ragasztó segítségével pedig rengeteg használatot ki is bír majd az ajtó vagy asztalkeret. Ha n

"Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." Pál levele a rómaiakhoz 15:4 Van ez a könyv, ami már csak megjelenésében is tiszteletet parancsol: bőrkötésű, aranyszegélyes lapokra nyomtatott, terjedelmes mű. Több, mint 35 ember, évezredeken keresztül csiszolta a tartalmát, neked is van egy, nekem is van (legalább) egy, és fogadjunk, hogy a tied is csak a port gyűjti a polcon. Olyan ez, mintha ötven évvel ezelőtt úgy döntöttek volna, hogy az Apollo-11-et mégsem küldik fel a Holdra. Több ezer ember évtizedeken keresztül dolgozott rajta, és mégis inkább kiállították volna az Űrkutatási Múzeumban, mint valami, aminek minden lehetősége meglett volna arra, hogy a Holdra vigyen bennünket… de mégsem tette. Benne van minden, amire szükség lett volna, hogy valami hatalmas dolgot mozdítson előre, de ez mind ott marad benne, felhasználatlanul… Ilyen a Bibliád is. Ami benne van, képes ar

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,” ( Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezet 4-5.vers ) Ma reggel, a fenti Ige kapcsán Ann Landers nagyszerű története jutott eszembe; Volt egyszer egy ember, aki nagyon sokat gondolkodott azon, hogy milyen lehet a pokol és milyen a mennyország. Egy nap az Úr megszólította és azt mondta neki: Megmutatom neked mindkettőt. Gyere, lásd előbb a poklot! Emberünk a pokol feliratú kapun belépve egy nagy teremben találta magát, ahol egy mindenféle finomsággal teli hosszú asztal körül csonttá soványodott, beesett arcú éhező emberek ültek. Mindegyikük kezében egy-egy hosszú nyelű kanál volt és csak azzal szabadott az ételhez nyúlniuk. Ám, mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni a finom falatokat. A próbálkozást is feladták már, c

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Máté evangéliuma 7:13-14 Közkedvelt példázat a tágas kapuról és a keskeny útról szóló példázat. Nemcsak a keresztény világban van/volt használatos a kapu hasonlata. A zsidók számára a kegyesség, a pogányok számára az erény útja és ennek kapuja volt közismert és közkedvelt példa Jézus korában, éppen ezért királyi magyarázat nélkül tűnik fel ez a példázat a ma embere számára is. Izráel lelki vezetőinek tanítása a szabványos törvényes kegyességet tartotta az üdvösség útján való járás feltételének. Jézus tanításának összefüggéséből világos, hogy a képmutató és önző kegyesség vezet a kárhozatba, kirakatba tett adakozásával, imádságával és böjtjével. Paradox helyzet áll elő, hiszen Jézus tanítása szerint úgy tűnik, hogy azoké az üdvösség, akiket Izr

"Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?"  Máté evangéliuma 16.25-26 Valahol nagyon mélyen gyökerezik bennünk a biztonság és boldogság utáni vágy. Ezt a vágyunkat nem tudjuk feladni, ami önmagában még nem is lenne baj. Az igazi probléma az, hogy - Jézus szavai alapján - eltévesztjük az utat. Olyan módon akarjuk önmagunkat megmenteni, amely végül a vesztünket eredményezi. Ha önmagunkat féltjük, és védjük, ha önmagunknak gyűjtünk, akkor – paradox módon – az eredmény nem a boldogság lesz, hanem a kiégés és az állandó aggódás. Ha viszont követjük Jézus önfeláldozó életpéldáját, aki egész életében mások javát szolgálta, Isten vezetését, tervét követve, akkor a legnagyobb örömöt élhetjük át: miközben másoknak örömöt szerzünk magunk is boldogok les

„Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.” Ézsaiás könyve 51:7-8 Elképesztő hatalma van a szavaknak. Egy gyerek, aki az iskolai cikizés céltáblája, nagyon is jól tudja ezt. Érzi, ahogy minden egyes szó, amit rá mondanak, amivel gúnyolják, a szívéig hatol, és sebeket ejt, melyek sokkal lassabban gyógyulnak, mint ahogy szerzi őket.  Érzi ennek a hatalomnak az erejét az, akit a munkahelyén ér verbális bántalmazás. A főnök mindig őt szemeli ki, a kollégák is csatlakoznak a vezetőhöz, bármit tesz az illető, az sosem lehet jó, és a földbe döngölik minden egyes munkanap. Van, akit a saját társa tesz ily módon tönkre. Mindig csak a kritikákat zúdítja rá, a becsmérlő szavakat, a negatív megjeg