reggeli dicséret

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban!  Ámósz próféta könyve 5:14-15 Minden napunk, minden reggelünk úgy indul, hogy keresünk valamit. Keressük a telefon ébresztőjének kikapcsológombját, keressük, milyen ruhát vegyünk fel aznap, keressük a slusszkulcsunkat, stb; de nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is. Felkelünk, és elhatározzuk, hogy ma pénzt fogunk keresni, vagy megoldást egy problémánkra, lezárást egy élethelyzetre, és még sorolhatnám, mi mindent szeretnénk megkeresni egy nap alatt. Még egy szabadnap is azzal telik, hogy egy kis nyugalmat, békét keresünk. És a keresés úgy általában egy igen aktív cselekvés. Ha valamit meg szeretnénk találni, akkor különösen arra a dologra összpontosítunk, és akár még komfortzónánkból is hajlandóak vagyunk kimozdulni, ha hisszük, hogy esélyünk van megszerezni azt. Ámós...

De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Apostolok Cselekedetei 20:24 Megfigyelted már a reggeli csúcsforgalmat? Szinte fizikai fájdalmat okoz az a tempó, amit a tömeg diktál. Futunk a busz után, rohanunk, hogy beérjünk a munkahelyre, hajszoljuk a határidőket, és közben egyre csak pörgetjük a mókuskereket. De ha este teljesen kifulladva beesel az ágyba, és felteszed magadnak a kérdést: „Vajon megérte a mai futás?”, mit válaszolsz? Mi az a cél, amiért nap mint nap az idődet és az életedet adod? Pál apostol is futott. De az ő szavaiból egészen másfajta lendület és perspektíva sugárzik. Ő nem csupán a túlélésért hajtott, és nem is a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni. Amikor ezeket a sorokat mondta, pontosan tudta, hogy a célja felé közeledve börtön és szenvedés vár rá. Az emberi logika ezen a ponton azonnal behúzza...

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 2. vers Egy fiatal és egy idős ember egyszer a mező szélén beszélgettek arról, ki tudna egyenesebb vonalban végigmenni a réten. Végül elhatározták, hogy kipróbálják. A mező egyik széléről elindultak a távoli fasor felé, és megegyeztek: aki a legegyenesebb nyomot hagyja maga mögött, az nyer. A fiatal magabiztosan indult el. Néhány lépés után azonban újra és újra hátranézett, hogy ellenőrizze, mennyire egyenes az útja. Amikor úgy látta, hogy kicsit eltért, korrigált, majd ismét hátrapillantott. Közben az idős ember csendben haladt tovább. Ő egy távoli fára szegezte a tekintetét, és lépésről lépésre arra tartott. Amikor a mező végére értek, visszanéztek az útra, amelyet megtettek. A fiatal nyoma kanyargott ide-oda a fűben, míg az idős ember útja szinte egyenes vonalban szelte át a ré...

Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk. Hóseás próféta könyve 14:10 “Két pont között a legrövidebb út az egyenes” ismerjük az alapvető geometriai tanulmányaink fő ökölszabályát. “Toronyiránt” tartunk, ha nem akarunk célt téveszteni, de mindig akad az a barát, aki “tud egy rövidebb utat”. Az élet minden területén igaz az, ami a navigációban is egyértelmű: A szerpentinen könnyű haladni, de hosszabb, mintha egyenesen nekivágnánk a hegynek. Egy alkalommal értekezletre siettem, és a GPS segítségével meg is határoztam a legjobb útvonalat, amin eljutok a helyszínhez. Ma viszont a GPS még édesapáinknál is okosabb, pontosan tudja, merre kell, szabad, vagy lehet menni – ennek ellenére én sokszor “tudok egy rövidebb utat” és meg is járom a nagy bölcsességemmel. Ekkor is így történt, hiszen a GPS szerint a legjobb út körül-belül negyven kilométernyi kerülőt jelentett a két szomszédos település között, noh...

„Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.” Korinthusbeliekhez írt első levél 15. fejezet 24. vers Nincs többé fájdalom, nincsenek könnyek, eltűnik minden ránc, az öregedésnek, az elmúlásnak semmi nyoma sem marad, nincsenek gyászolók, nincsenek árvák és özvegyek, mert nincs sem temetés sem temető. Nem kell többé kényszerből korán kelni, nincs többé hiábavaló, fáradságos munka, vagy tanulás, nincs a semmiért való görcsös küszködés, nincs kizsákmányolás, nincs elnyomás. Nincsenek fegyverek, nincsenek katasztrófák, nincsenek balesetek, nincs kórház, nem kell orvos, ápoló, lelkész, pszichológus. No és persze nincs többé pénz sem, nincs shoppingolás, mert nincs olyan, hogy enyém és tied, nincs lakás, nincs autó, nincs mobiltelefon, nincs wifi. Új ég és új föld van. A Megváltó teljes valósága és örök közelsége, az angyalok, a feltámadt hithősök, a szeretteink. Felfoghatatlan? Elérhetetlen? ...

“Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács evangéliuma 9:62 "Nézz előre!" Mostanában elég sokat mondom ezt a rövid, velős mondatot. A kisfiam nagyon szeret futóbiciklizni, a probléma csak az, hogy nézelődni is nagyon szeret. Ahogy megyünk az utcán egyik pillanatról a másikra fókuszt veszt, és sokszor ez azzal jár, hogy nekimegy valaminek vagy rosszabb esetben valakinek. Ilyenkor rászólok, hogy előre nézzen. Ez pár percig segít, aztán kezdjük elölről. Egyszer azt hallottam, hogy onnan tudod, hogy valaki profi futóversenyző, hogy sosem néz oldalra, vagy hátra. Mindig csak előre. Az a hátrasandítás, amivel megnézné, hogy milyen közel van az utána levő, akár tizedmásodperceket vesz el tőle. Az az oldalra fordulás lehet, hogy az aranyérembe kerül. Épp ezért egészen addig, amíg át nem szakad a célszalag, nem néznek máshova, csak előre, egyenesen a cél felé. Amikor mi Krisztust akarjuk követni, hasonló módon k...

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” Pál második levele Timóteushoz 4. fejezet 7-8. vers Húsvét hétfőn az egyik kedves ismerősömmel körbe bicikliztük a Velencei-tavat, gyerekek nélkül, csak mi ketten, a saját tempónkban. Az időjárás tökéletes volt, a nagyobb esőzések mindig elkerültek minket (pontosabban gyorsabbak voltak nálunk, így mire mi haladtunk egyik településről a másikra, legtöbbször már csak a nyomát láttuk). A tókört sikerült a kitűzött idő alatt teljesítenünk, és roppant elégedett voltam. Tavaly ősz óta nem volt alkalmam biciklire ülni, és lám, sikerült! Sőt, még van bennem energia! Mondtam is az ismerősömnek, hogy nem kell értünk jönnie a férjének, hogy bevigyen minket hozzájuk Székesfehérvárra, majd áttekerünk. Magamban pedig gondoltam, mi ez a táv nekünk...

“A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” Pál második levele Timóteushoz 3:16-17 A Bibliáról nagyon sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy egy történelemkönyv, vagy kézikönyv lenne. Nem is tudományos szaklap, vagy receptkönyv. Persze most sokan nézik úgy a kijelzőt, hogy csóválják a fejüket, mert vannak benne történelmi adatok, kézikönyvbe illő utasítások, tudományos állítások és még receptek is. A Biblia nem mindenért, minden helyzetet megoldandó íródott. A teljes Írás Istentől ihletett, de nem jó mindenre. Amikor elromlik az autóm, nem sokat segít, ha felcsapom a kedvenc zsoltárom. Ha a munkahelyen be kell fejeznem az adminisztrációt, valószínű nem Dániel könyvét fogom olvasgatni. Ha a gyermekemnek kell segíteni a történelem házijában, valószínű nem a Jelenések könyvét fogom előkapni. A Biblia funkciója Isten szerinti életre...

"Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” Máté evangéliuma 16:24-26 Szeretek a kisfiammal sétálni. Legtöbbször ez úgy néz ki, hogy ráül a kismotorjára, én meg követem őt. Általában ilyenkor csak valami véletlenszerű utat választ, és addig megyünk, amíg el nem fárad. A másik felállás, hogy én vezetem őt. Ilyenkor tudjuk hova megyünk, mert előre megmondom neki. Ha boltba megyünk,  akkor tudja, hogy most boltba megyünk, és vagy kap valami apróságot, vagy legalábbis beülhet a kisautóba. Ha játszótérre, akkor tudja, hogy melyik játszótér lesz az. A különbség a kettő között az, hogy míg ha ő vezet, csak azt tudjuk, hogy megyünk, ha én vezetek, tudjuk hova meg...

”Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” Pál első levele a korintusiakhoz 9:24-27 Én személy szerint nem szeretek futni, de ismerek olyat aki igen. Egy alkalommal egy barátom elment egy maratonra. Nagyon sokat készült. A táv még harmadát sem érte el, mikor a cipője sarka kiszakadt a helyéről. Döntés előtt állt. Megáll és feladja, vagy folytatja rossz cipővel. Ő ez utóbbit választotta. Meg is lett a böjtje, de lefutotta a maratont. Valahogy így képzelem el amiről Pál ír. Egy maratonon veszel részt. Egy küzdelem, amir...

  „De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” ( Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 14 . vers ) Bár nem tudjuk, hogy Pál apostolnak sportos alkata volt-e – amennyit utazott én mindenesetre így tudom elképzelni -, viszont az biztos, hogy szerette a sportot. Ez jól látszik abból, ahogy leveleiben rengeteg, az ókori sportélethez köthető képet és szakkifejezést használ - győzelmi koszorú, öklözés, futás, stb. - melyeket aztán a keresztény életre is alkalmaz. Nem véletlen, hiszen ma is példaértékű, ahogy egy sportoló céltudatosan készül az előtte álló megmérettetésre. Ahogy gondosan megtervezi az edzéseit, azt, hogy mikor, mit és mennyit eszik, alszik, stb. Képes lemondani mindenről, csakhogy a versenyen a legjobb eredményt hozhassa ki magából. Sőt, vannak közöttük, akik képesek feláldozni mindent, ...

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 3. vers Csak Ő létezett. Öröktől fogva a végtelenségig. Nem volt kezdete és nem is lesz vége, nincs, aki Őt alkotta volna, és nincs is senki, aki uralkodhatna felette. Ő volt mindig. És az időnek egy pontján alkotni kezdett a semmiből. Valamit. Valami csodát, valami észvesztően hatalmasat és végtelent. Világegyetemet, bolygókat, holdakat, galaxisokat, csillagrendszereket és az őket mozgató, fenntartó törvényeket. Szólt, és minden előállt. Aztán megalkotta a Földön az életet, a mi saját kis világunkat. Lehajolt, fogta a port, a földet, ami szintén miatta létezett, és gyúrta, emberré formálta, Önmagához hasonlóvá. Életet lehelt belé, kreativitást, teremtésvágyat, gondolkodásra, szeretetre való képességet ajándékozott neki. Pusztán szeretetből. Azért, mert ez a lénye, mert Ő maga szeretet. Tökéleteset teremtett, nagy odaadással, művészettel. És go...

Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Máté evangéliuma 14:31 (RÚF) Péter és társai jól ismerték a tengert, hiszen halászként sokan közülük a fél életüket a vízen töltötték. Jól ismerték a nyugodt időjárást, de tudták azt is, hogy milyen veszélyes viharban kihajózni. Tudták, hogy van mitől félni a Galileai tengeren, mert bár a “tenger" nem túl nagy, körül-belül egyharmada a Magyar tengernek a legmélyebb pontja mégis négyszer olyan mély, mint a Balatoné. Ha valaki itt süllyedni kezd, az bizony az életébe kerülhet. A habok jobbra-balra dobálják a lélekvesztőt egy ilyen sötét és viharos éjszakán, amikor a távolban egy alak jelenik meg a hullámok között. Talán egy szellem — noha mindenki tudja, hogy a szellemek nem képesek vízre lépni — de ő csak ennyit mond: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! ( Máté evangéliuma 14:27 ) "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!...

„Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.” Zsoltárok könyve 33:6 Elolvasod ezt az igét, és körülvesz egy már öt évvel ezelőtti emlék. Különös érzések kerítenek hatalmukba, és legszívesebben visszarepülnél az időben, hogy újra ott állhass a nagy tenger partján.  Orrodban ismét ott a sós illat, hajadat szerteszét fújja a vad szél. A nap szikrázóan süt, kellemes meleggel ölelve körül téged. Botorkálva keresel egy viszonylag kényelmes ülőhelyet a göröngyös sziklákon. Elhelyezkedsz, és szemed issza a látványt. A tenger zúg, egyre csak zúg, nem akar megnyugodni egy percre sem. A hullámok vadul csapódnak neki a part menti sziklának, mely millió és millió cseppé szakítja őket szét, hogy aztán visszahullva ismét eggyé váljanak. Minden hatalmas. Hozzád képest. A tenger, a hullámok, a rejtett erő, mely hajtja őket, a szikla és a feletted ragyogó felhőtlen égbolt. És te újra közel érzed magad Hozzá. Különösen közel. Mintha megszűnne körülötted idő és tér,...

„ Természetesen az istenfélelem és Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy azzal, amid van.” (Egyszerű fordítás)  „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;” (Károli fordítás) Pál első levele Timóteushoz 6:6 Négy évenként megérintett az olimpia szelleme. Még emlékszel arra, mikor gyerekként izgultad végig a futamokat, meccseket. Amikor szurkoltál "Egérkének", Ónódi Henriettának, a kéziseknek, a vizilabdásoknak, és még sok-sok nagy névnek. Amikor álmodban te is ott térdeltél a kenuban, és beleadtál mindent. Amikor este, villanyoltás után a párnád alól elővetted a régi kis zsebrádiót, ami még édesapádat tartotta ébren az őrségváltásig, és hallgattad az atlantai közvetítést, amíg el nem nyomott az álom.  Megfeszített izmok, hihetetlen erőtől duzzadó mozdulatok, kiáltás, öröm és a csalódottság könnyei. Küzdőtér, dobogó, érmek és himnuszok. Egy verseny, amire az élsportolók nemcsak 4 évet készülnek....

„Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Lukács evangéliuma 24:32  Fáj a lábad, fejedet még süti kitartóan a lemenő nap fénye, és te csak gyalogolsz életúntan. A következő megállóig még van néhány kilométer, addig is próbálod magadban rendezni a dolgokat. Kérdések vágnak egymás szavába a fejedben, és te nem érted. Nem tudod a választ, pedig azt hitted, jó nyomon haladsz. Azt hitted, helyes az irány, a cél, és megtaláltad azt, amit kerestél.  És mire már kezdtél együttélni a gondolattal, hogy minden rendben lesz, már jött is a koppanás, te pedig próbálod összekapargatni darabjaira hullott életed romjait. Magadban morfondírozol, és szinte észre sem veszed, hogy Valaki melléd szegődik.  Egy darabig csak hallgat, felveszi az utazótempódat, a lépésed nagyságát, a légzésed ritmusát. Aztán szép lassan kérdez. Türelmesen, kedvesen, egyszerűen. Olyan kérdéseket küld feléd, melyekre ...

„Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.” Jelenések könyve 3:21 A mi világunkban osztozni nem szokás. A vastrónon csak egy ember ülhet, a jutalmat, előléptetést csak egy kaphatja meg, a legtöbb küzdelemben egy győztes van, a többi mind veszít, és ritka az olyan konfliktus, ahonnan mindkét fél emelt fővel távozik.  Csaták sora zajlik nap mint nap, táborok feszülnek egymásnak, és a veszteséget már nem is számoljuk,csak egy hajszállal legyen kevesebb az ellenfélt ért kárnál. Időt, eszközöket, energiát pazarolunk el, és nem látjuk be, mennyire értelmetlen mindez. Mert van ennél sokkal fontosabb.  Küzdünk egymás ellen egy kényelmetlen ülőhelyért, ami csak ideig-óráig lehet a miénk, mert holnap vagy valaki más foglalja el, vagy a mi szánkban válik keserűvé az édes győzelem és birtoklás. Egymást letaposva próbálunk érvényesülni, és nem vesszük észre, hogy lehetne másként is....

"Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot." Példabeszédek 8,35 Sokan próbálták már, de mondják, hogy csak a szerencséseknek sikerült. Ennek ellenére millió és millió ember próbálja segítségül hívni a nagy természetfölöttit célja eléréséhez. Háborúkban a katonák a harc előtt; sportolók a rajtpisztoly dördülése előtt; diákok a vizsgatétel kihúzása pillanatában is; és még sorolhatnánk, hogy az ember megannyi pillanatban suttogja el a jól ismert imát: Istenem segíts! De vajon valóban lehetséges Őt magunk mellé állítani? Valóban megnyerhetjük Istent az ügyünknek? Ha igen, hogyan? A kulcs az előző versben megtalálható: "Boldog ember, a ki hallgat engem, az  én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén" Vagyis: először engednünk kell, hogy Isten megnyerjen bennünket az Ő ügyének. Mert aki Isten oldalán áll, az hallgat rá, az állandóan az Ő közösségében él, az Isten ki- és bejárását figyeli, hogy Ura mit tesz...

„Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” (Ézsaiás 35:1-4) Ezen a világon nagyon sok nyomorúságot élünk át, sok szenvedést látunk magunk körül. Ha bekapcsoljuk a TV-t, és megnézzük az esti híradót, belőle részletes beszámolót kapunk arról, hogy mit tett aznap Sátán. Sokan elcsüggedve, életkedvüket elveszítve élnek máról holnapra. Nem hiszik, hogy lehet valaha jobb, szebb az élet. Ezek a versek tavaszt hoznak a télbe, arról biztosítanak bennünket, hogy hamarosan eljön az a világ, ami merőben különbözni fog a mostanitól. Bánat helyett öröm, szomorúság helyett vígság, ny...

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18 Balról hatalmas hullámok borítanak el minduntalan. Néha már levegőt is alig kapsz. A vállaid fájnak, a tenyered is zsibbad, és azt sem tudod, hogyan tempózz tovább, de menned kell, úsznod kell, és ha kiszállsz, a versenynek számodra vége.  Egy-egy versenytárs előz le gyors csapásokkal, te is megelőzöl néhányat, de itt már nem a „hányadik lettél?” a lényeg, hanem hogy megcsináltad. Hogy végig küzdötted magad a távon, és győztél önmagad felett. A félelmeid felett, a korlátaid felett.  A célt nem látod, a hullámok eltakarják, de csak menned kell egyenesen, nem lehet eltévedni. A hegy tetején álló templom látványa csalóka. Olyan gyorsan közeledik, de érzed, még talán a fele távot sem érted el, mégis...