reggeli dicséret

Mindenben, mindenért „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” 1 Thessalonika 5.18 A hálára gondolva két dolog fontos igazán, ’Hogyan látom az életemet most?’ és ’Hogy fogom látni majd a végén, visszatekintve?’ A mindig borúlátóknak álljon itt egy idézet a XIX. századi francia kritikustól, Alphonse Karrtól, arra intve, hogy bár bölcsességük sokszor igaz lehet, az életet élni csak úgy érdemes, ha szüntelenül keressük a jót: “Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” A küzdőknek, az érteni vágyóknak pedig egy bátorító gondolat Márai Sándortól, hogy van remény, mert van hova eljutni, teljes alázattal tanulva mindvégig: “Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.

Különböző ajándékok „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.” 1Korintus 12:4-6. Egy gyermekkori esemény jutott eszembe. Mégy csak ketten voltunk testvérek az öcsémmel. Két év volt köztünk, de még én sem voltam iskolás. Jött a karácsony, és az öcsém egy mackót kapott ajándékba. Hogy én mit kaptam, arra már nem emlékszem, mert csak az öcsém macijára koncentráltam. Öcsémnek persze esze ágában sem volt megosztani velem, ébren vigyázott rá. Amikor elaludt, akkor vehettem egy kicsit a kezembe, de néha még ekkor is felébredt és visszakövetelte azt,ami az övé. Így aztán, hogy az ellentéteket elsimítsák, az ajándékozó nekem is vett egy macit. Így visszatekintve mosolygok magamon és magunkon, hiszen ha öcsém nem önző, én meg nem vagyok irigy, akkor sokkal jobb lett volna – mindketten élvezhettük volna egymás ajándéka

Békesség Istennel " Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által " Rómabeliekhez írt levél 5:1 Végig futottam ma reggel a híreket és szinte egyet sem találtam, ami a békéről és harmóniáról szólna. Van-e békesség a földön, ahogy az a Mennyből az angyal c. karácsonyi dalban énekeljük meg évszázadok óta? (talán régen megírták már ezt a dalt) Lehet-e még arról beszélni, hogy az ember békességben él az Istennel, a másikkal és a környezetével? Hangokat hallok, ahogyan anya ordibál a gyerekével, fiatalok átkozzák az Istent, keresztények öngyilkosok lesznek lelki békétlenség következtében, látom, ahogyan évtizedes sérelmeket emlegetnek egymásnak édes testvérek, és a szemem előtt mennek tönkre házasságok a békétlenség tudatát még jobban megerősítve bennem. Merre tartasz ma világ? A megbékélés felé? Isten felé? Harcok tömkelege van benned, véres a kezed és fegyvereid olyan gyakran használtak, hogy egyes helyeken ebből áll az ipar.

Lelki értékek „Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté evangéliuma 6. fejezet 20-21. vers) A legtöbb dolog önmagában értéksemleges, ezeknek értéket csupán az életünkben betöltött szerep és szükség kölcsönöz. Például nagy kincs a víz, de nem árvíz idején, csodáljuk, kiknek sok pénze van, de még a királyok sem tudtak halálos ágyukon még csak egy másodpercet sem vásárolni. Természetesen vannak állandó értékkel bíró dolgok is, melyekre mindig szükségünk van. A szeretet, a megbecsülés, és hasonlók, minden helyen és időben jól esnek. Viszont, ha megvizsgáljuk, mennyi időt fordítunk a maradandó dolgok megszerzésére, elszomorítóan kevés az eredmény. Talán azért is, mert míg pénzt szerezni egyedül is lehet, igaz szeretet, öröm, békesség csak kölcsönös, az önzést mellőző életvitel gyümölcse. Ezt a kincset nem erszénybe,

Isten keze ”Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.” (Zsoltárok 145,15) Mire ennek a gondolatsornak a végére érünk, az éppen a napokban Koppenhágában ülésező ENSZ adatai szerint 15 ember hal éhen a világon. Köztük minden negyedik gyerek ( http://www.un.org/ ). Sokkoló adat! Hogy gyötrődhet Istenünk, amikor végignéz ezen a bolygón, s látja a halált, hogy fájhat Neki… Ilyenek hallatán nekünk is összeszorul a torkunk. Aztán, ahogy elolvassuk a mai reggeli „igeadagot”, rohanunk tovább a napi robotba, talán el is felejtve az éhezők gondját. Hiszen nekünk megadatott, hogy a világnak azon a felén éljünk, ahol évtizedek óta nem okoz problémát a lakosság élelemmel való ellátása. A fájdalom és a hálaadás egyszerre hadakozik ilyenkor bennem. Olykor teljesen megbéklyóz a lelki kín, hogy egy ilyen rettenetesen igazságtalan világban kell élni, s a végkövetkeztetés rendszerint ugyan az: Jézus jöjj hamar és vess véget a mérhetetlen szenvedésnek! Ugyanakkor látnunk kell

Keresztény közösség „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” Kolossébeliekhez írt levél 3:13 „Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – mondja Adrian Plass, a már klasszikusnak számító, Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvében. Szerintem sokan egyetértünk vele. Lehet, hogy furcsa egy ilyen idézettel kezdeni, de mégis azt gondolom, kellő humorérzék, és önirónia nélkül nehezebb egymást elviselni. Merthogy sokfélék vagyunk, és az egymás elhordozásának nehézsége nem egyszerűen abból ered, hogy ki a bűnösebb, és ki a szentebb. Különbözőek vagyunk, színesek, sokfélék, és ha a másik más mint én, az már szemet szúr. Ha pedig olyan mint én, talán saját hibáimat gyűlölöm meg benne. Isten jól tudta azt, hogy szükségünk van emberi közösségre, hogy jellemünket csiszolni tudja. A gyülekezet nagy családjánál semmi sem alkalmasabb erre. Aki

Csomag nélkül, tiszta lappal „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” Máté evangéliuma 1:21 Advent második vasárnapja. Várakozás, próféciák, a Megígért, az asszony Magva, Szabadító, Aki elveszi a világ bűneit. Nemsokára itt a karácsony, amikor a keresztény világ Isten Fia földre jöttét ünnepli, a boltok már rég fényárban úsznak, az embereken úrrá lesz a karácsonyi hangulat, láz. És elcsépelt mondatok hangzanak el az istentiszteleteken, hogy ilyenkor elfeledkezünk az ünnep igazi lényegéről, és, hogy Jézusnak bennünk kell megszületnie... Lehet, hogy már előre várod ezeket a mondatokat, lehet, hogy már előre tudod, mikor és milyen körülmények között fognak elhangzani, és már teljesen immunissá váltál rájuk. Lehet, hogy vársz valamire, hogy neked is megjelenjen egy csillag az égen, amin keresztül Isten utat mutat neked Hozzá. Lehet, hogy próbálod, de nem bírod felfogni azt a csodát, ami több mint kétezer éve történt azon az éjszakán. Lehet, h