reggeli dicséret

"Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon." János evangéliuma 6:40 Feltámadni az utolsó napon - az egyik legszebb ígéret, ami létezik.  Előfeltétele: látni a Fiút és hinni Benne. Ennyi. Időben egyre közelebb kerülünk a feltámadáshoz. Isten adja meg, hogy a Fiúhoz is közelebb legyünk, ne csak a második eljöveteléhez! Az ihletett író így írja le ezt az eseményt: "A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!". A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. ...

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” János első levele 2:15-17 Kedves Olvasó! Ahogy a mára kijelölt igével találkoztam, eszembe jutott egy néhány hónappal ezelőtt írt áhítatom, melynek alapjául egy angol anyag szolgált. Ezt szeretném most megosztani Veled. Nem rövid, de remélem, áldást merítesz majd belőle. Jó olvasást!  Nehéz beszélni erről. Nincs rá magyarázat. Ma sem tudom megmondani, miért is tettem. Miért hallgattam másra, miért engedtem, és miért döntöttem. Rosszul. Nagyon rosszul. És cipelem magammal azóta is a következmények súlyos batyuját. Ez az én hibám. Minden az én hibám. Minden nap minden percében szembesülnöm kell azzal, amit akkor elköve...

„És parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz!” 1Mózes 2:16-17. A kert MINDEN fájáról BÁTRAN egyél! Végiggondoltad? Nem tudom hány fa lehetett Édenben. 10? 20? 500? 1000? Ki tudja? De mindegyikről bátran lehetett enni. Finomabbnál finomabb gyümölcsök. Ádám és Éva válogathattak, hogy ma melyik fáról vegyenek. Egyik édes, másik savanykás, a következő „eteti magát” – alig lehet abbahagyni. Csak egyetlenegy fáról ne! Még csak ne is közelíts hozzá! Meg se érintsd! Menj más irányba! Tudták, mi lesz a következménye, ha arról az egyről vesznek. Mégis! Piszkálta a fantáziájukat. Miért? Miért nem lehet? Miért pont azt a fát kerüljék? És minél többet foglalkozott gondolatban vele, annál közelebb vonzódott hozzá. A tiltotthoz. Végül a kíváncsiság a józan ész fölé kerekedett. Szakított. Evett. Férje is evett. És akkor, ott – meghaltak. Elveszítették az ö...

"Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket." Mózes első könyve 3:21 Amikor ettek, azt hitték, nem annyira komoly. Várták is Istent, meg nem is. Elszaladtak, amikor jött. Előtte azt hitték, hogy odaszaladnak Hozzá, bevallják és Isten azt mondja majd, hogy ez nem annyira komoly, mint ígértem, nem kell meghalnotok. A bűn sokkal szörnyűbb annál, minthogy várjuk meg Istent, majd Ő eltussolja a problémánkat. De addig is, öltözzünk fel valamibe, például fügefalevélbe. Kicsit viszket ugyan, meg szakad is, de majd tartom. Hátha nem veszi észre, hogy valami nagyon nem stimmel. És Isten jött... Szaladtak. Hiába volt fügefalevél, a fatörzs mögé is elrejtőztek. És jöttek a kérdések. Pont a legfájdalmasabbak. Jaj, csak a tiltott fáról ne kérdezne! Beszélgessünk inkább az oroszlánokról! Csak a tiltott gyümölcsöt, meg a kígyót ne említsük! És Isten szigorú volt. Nagyon. Mindent komolyan vett. Nem mondta, hogy csak játék volt. Véresen komolyra siker...

" Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. " P éter első levele 1:17-19 Magas az ár? Amikor Istennek mérlegelnie kellett, hogy Téged tartson-e meg, vagy egy esetleges bukást feltételezve a Fiát is elveszítse Veled együtt, akkor Isten a kétségest választotta és belement a lehetetlenbe. A csőcselék kezébe engedte a Fiát, hogy megmentsen bennünket az örökké tartó haláltól. FANTASZTIKUS! ELKÉPZELHETETLEN! Isten nem valamit adott abból, amit megteremtett, amit Neki könnyen lehetett volna pótolni is, hanem Azt a Valakit adta, Akit nem lehet helyettesíteni, mert nem teremtmény, Akiből nincs több és nem is lesz, ha elvész. A bűn, amit Ádám egy vágyott környezetben,...