reggeli dicséret

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” Pál levele a rómaiakhoz 14:7-8 Mindannyian szeretnénk tartozni valahova. Legtöbbünknek sikerül is, ha máshova nem is, a “többiek” csoportja tárt karokkal vár bennünket. Az a baj, hogy legtöbbször nem ebbe a kategóriába szeretnénk tartozni, hanem vagy a menők, gazdagok, erősek, tehetségesek, szépek, vagy bármilyen más különleges társaságot próbáljuk elérni. Én egy átlagos ember vagyok. A jegyeim sosem voltak kiválóak, de nem volt problémám a tanulással. Sosem voltam a legnépszerűbb, de mindig voltak barátaim. Nem voltam különösen tehetséges, de nem is buktam bele a dolgokba. Átlagos voltam. Mondhatnám, hogy a “többiek” tagja voltam. Ha a történetnek itt lenne vége, akkor elég szomorúak lennénk, mert ez nem egy szép történet. Mindenki szeretne különleges lenni, és valahova tartozni, de

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. 1Péter 3:8  Érezted már úgy magad, mint ahogy az alábbi idézetek ezt mogfogalmazzák? Tán fáj a csillagoknak a magány,  Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,  A térbe szétszórt milljom árvaság?  S hogy össze nem találunk már soha  A jégen, éjen s messziségen át?  Mint egymástól itt a földi szivek!  x A Sziriusz van tőlem távolabb  Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?  Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!  Ó, jaj, az út lélektől lélekig!  Küldözzük a szem csüggedt sugarát,  S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (Részlet Tóth Árpád Lélektől lélekig című verséből) A semmiből ő megérkezett Egy szomorú magányos tömeg Valahonnan vonulnak valahová Örvénylő emberáradat Valaki mindig megtagad Valaki mindig megtagad egy másikat Szétszakadva újra hinni egy újabb holnapért Amikor szinte nincs remény Úgy szeretném elfeledni embermúltamat Ha átö

Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Pál levele a filippiekhez 4:13 A minap rettenetesen elfáradtam a munkában. Egész nap nem voltam otthon, és hazafelé az autóban már azt éreztem, hogy utolsó csepp erőmet kell igénybe vennem, hogy épségben célba érjek. Hála Istennek, így is történt. Elgyötörten szedtem össze a bevásárlást az autóból, és ahogy megálltam a lépcső alján, a babakapu mögött állva megpillantottam a kislányomat, aki fülig érő szájjal köszöntött: “Apa, apa!” Ebben a pillanatban elszállt minden fáradtságom, és egy olyan bugyorból került elő új energia, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Mikor lélegzünk, a tüdőnkbe szívjuk a tiszta, és kilélegezzük az elhasznált levegőt. Ez mindenkinek gondolkodás nélkül megy. A teremtés csodájának köszönhetően azonban soha nem fújjuk ki az összes szén-dioxidot, ami bent maradt a tüdőnkben. Ez a maradék levegő, amit soha semmilyen körülmények között nem tudunk kifújni. Megpróbálhatod, és mindig lesz egy pici,

„ Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére. ” Példabeszédek könyve 17 :17 Az egyik percben még jól vagy, nevetgélsz, végzed a dolgodat, aztán egy hirtelen áramszünet, és arra eszmélsz, hogy nem bírod emelni sem a kezed, sem a lábad, segítséget kérsz, de csak artikulálatlan hangok jönnek ki lebiggyedt ajkaid közül. Csak fekszel bénán és felötlik benned, hogy hányszor figyelmeztettek, hogy egy kissé vegyél vissza a tempóból, hogy ne idegeskedj annyit, hogy táplálkozz egészségesen, hogy légy mértékletes, hogy mozogj többet, hogy…, de már késő. Vagy mégsem? Az ágy, amiben fekszel felemelkedik és megindul. Mire rádöbbensz, hogy négy barátod visz valahova, addigra már kint is vagy az utcán, majd egy háztetőn, amin keresztül leengednek Jézus elé. Ez az igaz barátság. Ott van akkor is, ha baj van – Mindig számíthatsz rá. Segít, akkor is, ha önhibádból kerülsz bajba, ha nem kéred, vagy ha már kérni sem tudsz. Azt adja, amire az

„Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jók azokkal, akik gyűlölnek titeket.” Lukács evangéliuma 6:27 Van az a mondás, hogy „Akinek baja van veled, az nem a te bajod.” Megmondom őszintén, hogy akárhogy forgatom ezt a mondatot, legyen keresztény szemmel, vagy más nézőpontból, nem tudok arra a megállapításra jutni, hogy nem az én bajom. Az emberek nagy többsége rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy szeretne mindent a tőle telhető legjobb módon csinálni és vágyik arra, hogy a körülötte lévő emberek ezt észrevegyék és egymást támogatva, jó kapcsolatban haladjanak előre az életnek nevezett úton.   Ez azonban nem mindig történik ilyen zökkenőmentesen. Két csoportra lehet osztani a társadalmat. Az egyik, aki segít elindulni az úton, megtalálni a helyed. A másik pedig kevésbé ilyen barátságos és gyakran inkább hátráltat, legyen az akár fizikai vagy mentális hátráltatás. A fizikai bukkanókat még csak-csak

" Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes határaidat meg gyémántokból. Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. " Ézsaiás 54,11-13 Izrael népe valóban viharos időket élt akkortájt. Assz í ria, a rettegett ellenség az északi országrészt leigázta és eltörölte a föld színéről. Júda is ostrom alá került ezután és csupán Istennek köszönhető, hogy megmenekült. A maradék nép szívét félelem kerítette hatalmába: mi lesz velük ezután? Ézsaiás, az Ószövetség evangélistája örömüzenetet hirdet a népnek. Bár még sok nehézség áll előttük, még több kihívás, hitpróba; végül Isten elhozza a várt békességet az Ő népe számára. A leírás, amit a próféta használ, gyönyörű. Drágakő alapra épített csodaország lesz az új Jeruzsálem. Ragyogó falak, tündöklő kapuk a tisztaság, a gazdagság és Isten örökké tartó áldásán

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” Dániel könyve 3:17-18  A Biblia egyik leggyönyörűbb hitvallása áll ma reggel előttünk. Három fiatal férfi a tüzes kemence szájánál még egyszer nemet mond a nagy királynak. Mert van Istenük. Van Istenük, Akit ők imádnak, Akit ismernek, Akivel rengeteg közös történetük van, és Akinek a hatalmát oly csodás módon tapasztalták meg nemcsak őseik, hanem ők is. Van Istenük, Akihez hűségesek maradnak akkor is, amikor a kemence zúgását, robogását már szinte közvetlen közelről hallják.  Hisznek abban, hogy Istenük ugyanaz a hatalmas, a Mindenható, a Vagyok, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, leomlasztotta Jerikó falait, tüzet küldött az égből Illés próféta imájára. Ő most is tud parancsolni a tű