reggeli dicséret

Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Jakab levele 4. fejezet 7. vers Volt egyszer egy ember, aki minden reggel résnyire nyitva hagyta a kaput. Nem sokra, csak annyira, hogy abból még nem lehet baj. Először csak néhány levelet hordott be a szél. Később egy kóbor kutya is besurrant. Aztán idegenek is benéztek. Egy nap rájött, nem a kerítéssel van a baj, hanem azzal a réssel, amit nem vett komolyan. Valahogy így működik a szívünk is. Ritkán egyetlen nagy döntéssel távolodunk el Istentől. Gyakrabban apró réseken át. Egy dédelgetett sértettségen, egy visszatérő félelmen, egy mentegetett haragon, egy vágyon keresztül, amely először csak gondolatnak tűnik, később mégis irányítani kezd. Jakab ezért nemcsak engedelmességről beszél. Azt mondja, álljatok ellen az ördögnek. Nem elég Isten felé igent mondani, közben annak is nemet kell mondani, ami el akar szakítani tőle. Ez az ellenállás nem hősködés, hanem józan lelki éberség. Annak felismerése, hogy...

"Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket." Jakab levele 1:21 Egyre divatosabbak azok a diéták, amik arra bátorítják a fogyni vágyókat, hogy hagyjanak el bizonyos ételeket. Ilyen a néhány éve hazánkban is feltűnt Paleo, vagy a manapság divatos Keto, de ilyen a mára már klasszikusnak, vagy akár régimódinak is mondható szokásos, sima vegetarianizmus. Bizonyára van alapja ezeknek az étrendeknek, hiszen az ezeket alkalmazók nem győzik ajánlani őket másoknak. A logikájuk az élet minden területén jelen van: “A kevesebb néha több.” Néha, ha elhagyunk bizonyos dolgokat az étrendünkből, többet nyerünk, mint ha élnénk velük — állítólag. És egyébként is mindig van mivel helyettesíteni azokat az elemeket, amiket elhagyunk. Jakab apostol is egy hasonló “diétára” ösztönöz ma bennünket. Ez viszont nem az étrendünkben kell, hogy megmutatkozzon, hanem az élet...