Jó az Úr

"Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.”

Itt a tavasz, és ennél jobb dolgot elképzelni sem tudok. Persze naptár szerint már március elseje óta tavasz van, a csillagászati tavasz is beköszöntött már március 20-án, de mindent egybevetve igazán — legalábbis nálunk — csak most lett igazából tavasz. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy érzem, és látom. Érzem, hogy melegebb van, mint korábban volt, nap közben már nyitott ablaknál dolgozhatok. Este is jól esik egy kicsit sétálni a kertben, ahol már zöldülnek a fák és az első virágok már kinyitottak. Igen, tudom, hogy itt a tavasz, de ami még fontosabb, hogy az érzékszerveimmel is tapasztalom.

Nem elég csak tudni! Ha arra alapoztam volna, hogy mit tudok, akkor már március elsején egy szál pólóban flangáltam volna a városban, ami mondjuk ki, idén sem lett volna jó ötlet — még ha a március 15-i hóapokalipszis idén ki is maradt. Ugyanígy nem elég tudniazt sem, hogy Isten jó!

Nem tudom, én mivel tölteném a napjaimat, ha egy barlangban kellene bujdosnom az ország vezetőjének katonái elől, akik azért keresnek engem, hogy megöljenek. Annyira azonban már ismerem magam, hogy tudjam: nem dalokat írnék. Dávid azonban pontosan ezt tette. És hogy miről? Például arról — ahogy a mai igeszakaszban is olvashattad — hogy milyen fantasztikus dolog Istennel járni. Érted ezt? Az életéért küzd, a sötét barlangban remegve várja a vesztét, és azt írja: “Jó az Úr!” és hogy “Boldog… aki hozzá menekül.” Nem azt írja, hogy az eszével tudja, mert “minden bizonyíték arra mutat, hogy Istennek jónak kell lennie". Ez nem tudomány, nem teológia, ez az emberbe épített Isten-érzékelési képességünk. Mert Istennel lenni még a nyomorúságban is jó, sokkal jobb, mint nélküle. Logikus? Nem az. De érezzük, és látjuk, hogy így van.

Érezd! Bár vannak olyanok, akik nem szívesen mondják ki, vagy gondolnak bele, lehet, hogy sokan vannak, akik nem is értenek egyet velem, de én úgy gondolom, hogy az Istennel élt élet egy érzelemgazdag élet. Érzelemdúsabb, mint nélküle lenne. Ha nem hiszel nekem, keress csak rá a Bibliában azokra az esetekre, amikor Isten örül (Zof 3:17), vagy haragszik (4Móz 22:22; Zak 1:2), féltékeny (2Móz 20:5; Józs 24:19), büszke (Jób 1:8), vagy szomorú (Jer 8:18-19)! Ezeket az érzelmeket, és még rengeteg másikat, Isten a teremtérkor beleégette az ember idegrendszerébe. Minden lehetőséged adott arra, hogy megérezd Isten szeretetét. Úgy, ahogy a tavaszi szellőt, nem tudod, mitől olyan jó, de jó, és jobb kedved lesz tőle, ugyanígy Isten jósága is láthatatlan, de érezhető. Nem logikus. Érezhető.

Lásd meg! Dávid legnagyobb szerencséje, hogy nem a szerencsére bízta az életét. Ha a szerencse vezette volna, akkor királyok egész családfája hiányozna most a Szentírásból — nem is beszélve egy még nála is fontosabb ük-ük-ükunokájáról, Jézus Krisztusról. Ő azonban nem így tett: figyelt, engedelmeskedett, újra figyelt, és látott. Látta az Istennel való járásának következményeit. Azt, hogy minden rosszból kihúzta őt így, vagy úgy. Az, hogy te most olvashatod ezt a néhány sort, annak a bizonyítéka, hogy Isten jó, és mindennél jobban szeret téged. Érted? Mindennél! Csak meg kell látnod a saját életedben a jóságos Isten szerető kezének lenyomatait.

Már így is hosszan írtam, de hadd álljon itt egy számomra kedves vers Reményik Sándor tollából:

A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit."

Ma lépj túl azon, amit már tudsz, ma érezd és lásd meg Isten jóságát!