reggeli dicséret

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. Korinthusbeliekhez írt első levél 6:12 Különös dolog ez a szabadság. Egyesek félreértve, vagy csak nagyon leegyszerűsítve ezt az eszményt, úgy gondolják, hogy ha szabadság van, akkor mindenki azt csinál, amit akar. Legtöbben azonban látjuk a szabadsággal járó felelősséget is. Ha szabadok vagyunk, akkor nem csak azt kell eldöntenünk, hogy egy adott helyzetben mit akarunk csinálni, hanem gyakran azt is, hogy mi a helyes út, és bizony számolnunk kell a következményekkel is. És talán ezért van az, hogy ha körülnézünk a világban, olyan kevesen választják a szabadságot. Sokkal egyszerűbb az élet, ha van felettünk valaki, aki megmondja, mikor mit kell tenni, miről hogyan kell gondolkodni, sőt, akár azt is, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban hogyan kell érezni. És nem csak egyszerűbbnek, de biztonságosabbnak is tűnik. Isten azonban szabadságra teremtette az embert. Mindannyiunkba beleültette a l...

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. 1Korinthus 10:13 Gyermekkorom óta szeretek focizni. A meccsekről szóló hírek nem érdekelnek, az azonban feltűnt, amikor pár éve egymást érték az olyan hírek, hogy fiatal focisták a pályán, meccs közben rosszul lettek és meghaltak. A cikkekben persze mindig feltették a kérdést, hogy mi lehetett a tragédia oka, és ki érte a felelős. Természetesen az edzők, meg az orvosok voltak az első számú lehetséges gyanúsítottak, hogy esetleg túlhajtották a sportolót, illetve nem vették időben észre, hogy valami nincs rendben nála, nem szabad ennyire terhelni. Mindannyiunk élete, bele értve a lelki életet is, hasonlítható egy sportoló pályafutásához. Vannak edzések, vannak meccsek, vannak kudarcok, sikerek, örömök, bánatok, balesetek. Vannak ellenfelek, van edzőnk, és van orvosunk is. A...

Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Jeremiás próféta könyve 29. fejezet 12. vers Mikor imádkoztál legutóbb úgy igazán kitartóan? Az anekdota szerint valaki egy anglikán lelkésszel beszélgetve megkérdezte tőle, hogy miért van az, hogy Isten sokszor úgy tűnik, hogy nem válaszol az imáinkra. A lelkész erre így válaszolt: “Én már hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom valakinek a megtéréséért. Eddig még nem történt meg, de tudom, hogy meg fog. Hiszen imádkozom érte!” A történet folytatása szerint néhány év múlva a lelkipásztor meghalt, és a temetésén ott volt ez a bizonyos személy is, akiért életében olyan kitartóan, évtizedeken keresztül imádkozott. A szertartást követően aztán, amikor a koporsót elkezdték leereszteni a kiásott helyére, térdre rogyott, és a bűneit megvallva megtért Krisztushoz. Hogy a történet igaz-e, nem tudom. Feltételezem, hogy nem, bár történnek csodák. Ami viszont biztos, hogy a Bibliában az imával leggyakrabba...

És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. Máté evangéliuma 21. fejezet 22. vers Álmodozás, lelkesedés az igazságért és a szabadságért, azok felismerése, a cél látása, elérésének akarása, járni az úton, nem csak vágyni rá de tenni is mindenkor. - Ezek a gondolatok ötvöződnek Váci Mihály: Még nem elég! című versében. Ahogy a mai reggeli igét olvastam, ez a vers jutott eszembe. Különösképpen a vége: "- küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!" Keresztény emberknént azt gondolom, nekünk, keresztényeknek kell lennünk azoknak, akik másokért, de sokszor mások helyett is küzdünk a jó, nemes cél eléréséért. Mai világunkban, ahol sok esetben sérülnek az emberi jogok, amikor a szabadságról elhiszik páran, hogy ők osztogathatják azt másoknak, mert nekik több jár és nem értik, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. És ahol az igazságról szinte mindenki azt állítja hogy csupán viszonylagos, és egyetemes igazságok nem is léteztek...

Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. János evangéliuma 1.fejezet 33.vers Izgalmas korban hangzott el a fenti mondat. A történelem azon időszakában járunk, amikor általános nézet volt az, hogy a Messiás ebben a világban él, de mindaddig rejtett marad, ameddig el nem érkezik az az idő, amikor bemutatásra kerül. Keresztelő János ezt a közhangulatot szólaltatja meg akkor, amikor a Messiás rejtett voltáról beszél. Széles körben ismeretes volt az a történet, hogy Isten Megváltóként leszállt a Földre anélkül, hogy felfedné kilétét. Micsoda feszültség és izgatottság lehetett jelen. Keresztelő János kapta azt a nemes feladatot, hogy bemutassa az emberek előtt Jézus Krisztust. Rendkívüli dolog lehetett látni, ahogy a próféciák teljesednek, ahogy a Messiás elindul beteljesíteni küldetését. János nem csak látta és átélte ezt, hanem ő maga volt az az eszköz, a...

Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! János evangéliuma 1:29 Keresztelő János, a Messiás előfutára nem ismerte Jézust. Isten Lelke tette számára nyilvánvalóvá, amikor a negyven napos böjttől megviselt Jézusra tekintett, hogy Ő a megígért, akiben és aki által a szabadítóra vonatkozó ígéretek beteljesednek.  Talán maga sem értette a jelentőségét annak, amikor Jézust Isten bárányaként mutatta be, aki "felveszi” a világ bűnét. Az áldozati bárány képén keresztül tárul fel Jézus küldetése. Gondoljunk csak Ábel és Ábrahám áldozatára, a Mózesnek mutatott áldozati rendszerre, az Ítélet angyalától megmentő páskabárányra vagy Ésaiás könyve 53. fejezetének próféciájára! Jézus a mi "elfedező” bárányunk. A bűneink miatti jogos ítélet őt érte, rá sújtott le, neki köszönhetjük az életet és a bűnbocsánat békéjét, örömét.  Nem engeszteli a haragvó Istent, hanem a bűnöst megmenteni vágyó szerető Atya küldte őt, hogy befedezzen ...

A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. Zsoltárok 61:3–4 Ha láttad a  Free Solo  című filmet, akkor pontosan tudod, mit jelent a „túl magas” szikla. Alex Honnold, a világ egyik legőrültebb sziklamászója biztosítókötél nélkül mászta meg az El Capitant, egy 900 méteres gránitfalat. Egy rossz mozdulat, és a biztos halál várt volna rá. Miközben néztem azt éreztem:  „Ez emberileg lehetetlen!”  Spoiler: ő valahogy mégis feljut. Nekem már az is sok lenne, ha egy mászófalon kéne biztosítókötél nélkül lógni, nemhogy egy kilométeres szakadék fölött. A zsoltáríró hasonlóan érzi magát: a föld szélén áll (ami szerinte lapos, és van pereme), mellette a végtelen szakadék. Habár remélem te tudod, hogy a föld gömbölyű, képzeld el, amit a zsoltáros: ha más nem az érzelmi dimenzióját. A másik oldalon  lát egy sziklát, a biztonságot, és tudja, hogy lehete...