reggeli dicséret

“De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” Jakab levele 1. fejezet 6. vers A mesékben, filmekben, vagy viccekben valahányszor kíván valaki, mindig pórul jár. Azt hiszem ez beleépül a gondolkodásunkba. Ott van Aladdin, aki bár a történet végén megkapja a szeretett nőt, mégsem a kívánságai segítik. Az aranyhal sem úgy teljesíti a kéréseket, ahogy főhősünk szeretné. Ha egy viccet olvasunk, akkor végképp kifacsart képet látunk a kívánságokról. Olyan, mintha nem lehetne jó vége annak, ha valakinek vágyai vannak. Persze nem minden vágy jó, és helyes, de azért ne írjuk le őket. A Biblia is beszél kívánságokról. Kérésekről. Sokszor úgy nézünk ezek miatt Istenre, mint egy automatára, ahova bedobunk egy imát, cserébe kapunk valami csodát, ami mindent megold. Ez azonban nem így működik. A lényeg a kettő között van fél úton. Istentől igenis lehet kérni. Lehet azért imádkozni, hogy segítsen, és lehet azért im

"Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!" 62. Zsoltárok könyve 9. vers Egy 2019-es felmérés szerint mi, magyarok a tudósokban, a tanárokban és az orvosokban bízunk a legjobban, a legkevésbé pedig a reklámszakemberekben, a politikusokban, a miniszterekben és a bankárokban. Az, hogy bízunk-e egy szakma képviselőiben vagy sem, az főleg a velük szerzett első tapasztalatainktól függ, de véleményünket erősen befolyásolhatja az is, amit mások mondtak róluk, és a közvélemény alapján kialakított előítéleteink is. Az említett felmérés foglalkozási listáján biztosan nem szerepelt Isten - hiszen Istennek lenni nem foglalkozás - de vajon milyen lett volna az ő bizalmi indexe, ha róla is kérdezték volna az emberek véleményét? Arról vannak felmérések, hogy az emberek hány százaléka hisz Istenben, de ez a szám nem feltétlenül mutatja meg azt, hogy mekkora részük bízik is benne. Mert az, hogy igazán bízunk Istenben vagy sem, az nem abból l

Szüntelenül imádkozzatok!   Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:17 Két szó. Könnyű elfelejteni.  A középkori szerzetesek talán mindenki másnál komolyabban komolyabban vették ezt a két szót. Mikor a kolostor földjein dolgozva minden órában, és sokszor akár negyedóránként is meghallották a templom harangjának kongását, egy pillanatra megálltak, és szerszámaikkal a kezükben elmondtak egy rövid, csupán néhány szóból álló fohászt: "Köszönöm Istenem, hogy velem vagy!" Szüntelenül imádkoztak. Mikor Pál arról beszél, hogy szüntelenül imádkozzunk, nem arra bátorít bennünket, hogy a mindennapi teendőinket elhanyagolva, szó szerint "megállás nélkül" koptassuk a nadrágunkat térd-tájékon. Valami hasonlóról van szó, mint a szerzetesek esetében, akik az Istennel való beszélgetést nem elkezdték, majd egy "ámen"-nel lezárták a reggeli étkezés előtt, hanem ugyanazt a beszélgetést egész nap folytatták Istennel.   Kicsit hasonlít ez ahhoz, amit a feleségemmel is sokszor m

  „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.”   ( Péter apostol 2. levele 1. fejezet 5-7 .vers ) Tavasz van. Ismét éled a természet, zöldülnek a szántóföldek, a kiskertekben előbukkannak az első virágok, sorban rügyeznek a gyümölcsfák. Ezt látva, már-már érezzük is szánkban a finom cseresznye, meggy, barack, stb. ízét. Csakhogy mindezért meg is kell dolgozni. Először is a talajt elő kell készíteni, a termőföldet felszántani, a kertet felásni, aztán lehet ültetni, vetni, amit kell, azt megtrágyázni, megmetszeni, öntözni, gyomlálni, gondozni. Mert magától a föld csak gazt és tövist terem. S ugyanígy van ez velünk, emberekkel is; mozgás nélkül izmaink elsorvadnak, edzés

„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”  Timóteushoz írt első levél 4.rész 12.vers   Vajon mi a közös egy kisgyermekben, egy tinédzserben, egy fiatal felnőttben és egy idősebb személyben? Kivétel nélkül minden korosztály képviselőjének van legalább 1 példaképe, akire feltekint, akinek figyeli az életét, a tetteit, figyeli szokásait, életmódját, viselkedését, konkrétan mindent, ami ahhoz a személyhez tartozik. Minden korban más és más személy válik példaképpé. Van olyan, aki elkísér egy életen át, például egy családtag (édesanya, édesapa, nagymama vagy nagypapa), de van olyan is, aki életünk csak egy bizonyos szakaszában van jelen. Személy szerint 3 embert tartok példaképnek az életemben, legalábbis 3 olyat, akit személyesen ismerek és figyelhettem. Van olyan, akitől a bátorságot, van akitől a kitartást, de olyan is van, akitől a sütés-főzés szeretetét tanultam el. Idővel egy 4-ik szemé

"Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat." Pál második levele Timótheus 2. fejezet 22. verse Az ifjúság az álmodozás, tervezgetés, vágyakozás, no meg a lázadás ideje. Ilyenkor elképzeljük a jövőnket, keressük a saját utunkat, kritizáljuk az idősebbeket… Megvan ennek a szépsége és a helye, de csapdává is válhat. Könnyen megbántjuk a körülöttünk élőket hevességünkben, szenvedélyek (vagy eszmék) rabjaivá válhatunk. A siker, a szerzés, birtoklás vágya is hatalmába keríthet bennünket. Pál óvatosságra inti fiatal munkatársát, s a vágy vezérelte lét helyett arra buzdítja Timótheust, hogy célkitűzése legyen az igazságos (méltányos, irgalmas) viszonyulás, a megbízhatóság, a befogadó (isteni) szeretet, és a békesség. Így ápolja a közösséget azokkal, akik őszinte, ártatlan szívvel hívják Istent segítségül. Vajon eljutottunk-e már arra, amire az apostol bátorít? S

  „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” Péter elsőlevele 2. fejezet 9-12. vers Évekkel ezelőtt esett meg velünk ez a történet, de valahányszor visszagondolok rá, mosolyra húzódik a szám, és fellélegzik bennem a remény. Késő tavasz volt, a kedvenc játszóterünk homokozójában mókáztunk kicsi elsőszülöttemmel. Vele szemben egy négyéves forma fiúcska játszott, mindketten lapátolták, markolták a ho