Jöjj a fényre!
„Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” János első levele 1:7 Hajnali negyed 4 volt, mikor felsírtál, és találkoztál először a kinti világ mesterséges fényeivel. Fura volt, szokatlan, biztosan ijesztő is, hiszen kilenc hónapig koromsötétség és meleg vett körül, ahogy növekedtél és fejlődtél percről-percre. Miután végeztek a szükséges vizsgálatokkal, mérésekkel és végre újból a kezembe vehettekek, a szülésznő csak a legtávolabbi lámpák egyikét hagyta égve, hogy az aranyórára félhomályba burkolózva bújhassunk össze, és kezdhessünk megismerkedni egymással. Aztán szépen lassan megtanultad szeretni a fényt, megtanultál a világoságban élni. Most már szereted nézni a lámpákat és mindent, ami világít. Szeretsz nézelődni, amikor sétálni indulunk. És mereszted a szemeidet, amikor lekapcsoljuk meseolvasás után a villanyt, hogy hova is tűnt hirtel...