reggeli dicséret

"Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?" 4Mózes 23,19 Amikor először olvastam a teremtésről lenyűgözött az a megtiszteltetés és az a szeretet, ami Isten részéről felénk irányult. Ő, Aki a világmindenség Ura és Tervezője és Alkotója a saját képmására alkotott minket. Hozzá hasonlóvá lettünk. Ezalatt nem csupán a fizikai, hanem a szellemi és a lelki tulajdonságokat is érteni kell. Olyanok lettünk, mint Ő, érző, gondolkodó lények, akik feladatul kapták, hogy hasonló szolgálatot végezzenek a rájuk bízott bolygón, mint amilyen módon Isten viszonyul minden általa alkotott világhoz és lakóihoz. Ámultam azon, hogy számára az uralkodás nem parancsolgatást, hanem igazi szolgálatot jelent. Ő megőrzi minden alkotását, sőt fejleszti azokat. Ezt parancsolta Ádámban nekünk is: őrizd és műveld ! Vagyis tartsd meg eredeti, kiváló állapotába, vagy tedd még jobbá...

„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!” ( Zsoltár 19:15 ) Mára sajnos a kimondott szónak elveszett az értéke, a hitele, a súlya. Olyan sokszor bánunk felelőtlenül a szavakkal, meggondolatlanul teszünk ígéreteket, vagy jelentünk ki valamit valakiről. A népi bölcsesség is arra tanít, hogy fontoljuk meg, amit mondani szeretnénk és ne bánjunk felelőtlenül az ígéretekkel: „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó”. Sok keserűség, csalódás, fájdalom okozója lett a szavahihetőség elvesztése, valamint a meggondolatlan és elhamarkodott szavak. Sokan estek saját szavaik csapdájába; kellemetlenül, vagy éppen megalázva érezték magukat, mert kitudódott, hogy beszédük, ígéreteik nem felelnek meg a valóságnak. A Szentírás figyelmeztet bennünket arra, hogy szavaink minden körülmények között a valóságot tükrözzék. „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” ( Máté5:37 ). Jé...