reggeli dicséret

“Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” Példabeszédek könyve 20. fejezet 22. vers Olyan könnyű bosszúállónak lenni. Valaki odamondogat nekünk akár személyesen, vagy csak egy komment háborúban, és máris feljogosítva érezzük magunkat, hogy visszavágjunk. Persze nagyon szépen meg tudjuk ideologizálni, hogy miért jogos amit teszünk, vagy minket csak a szeretet hajt, és valójában csak nevelő szándékkal tesszük. A válóságban azonban legtöbbször csak meg akarjuk ezzel győzni magunkat, hogy nem is rossz a bosszú. Hallottál már gyerekeket civakodni? Amikor a szülő vagy tanár közbeavatkozik, szinte mindig az első reakció, hogy valamelyik gyerek felkiált, hogy “ő kezdte”. Amikor én mondtam ezt, édesanyámék mindig azt válaszolták, hogy “te meg folytattad”. Nem jogosít fel a másik viselkedése hasonló magatartásra. Nem tehetem meg, hogy ha valaki sérteget, akkor visszaszólok, mert semmi mást nem érek el vele, mint megsértem őt is, és folytatja. Ha megaláznak, és vis

"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta." János evangéliuma 3. fejezet 36. vers Van egy világ, ahol az emberek félnek Istentől. Ez az Isten arra vágyik, hogy teremtményei vértől csöpögő áldozatokat ajánljanak fel neki. Haragszik, ha nem adják meg, ami őt illeti; ha nem úgy élnek, ahogyan megtervezte őket. Örömét leli abban, hogy betegséggel, szegénységgel, veszteséggel sújtson le mindenkit, aki vét az örök rend ellen, eltéved, hibázik, nem imádkozik eleget, vagy esetleg rossz pózban teszi azt. Ez az Isten könyörtelen, aki ott is arat, ahol nem vetett, és onnan is gyűjt, ahová nem szórt (Máté 25,24). Teremtményei számára egyetlen módja van annak, hogy megmeneküljenek haragjától: hibátlanul engedelmeskedniük kell egész életükben, hogy majd egyszer, talán, megkapják egész életen át tartó szenvedésük jutalmát. Valahol, mindezen túl pedig van egy másik világ, ahol Isten a szeretet. Ez az

"De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!" Józsué könyve 24. fejezet 15. vers "Nincs más választásom!" Ez itt az önvallomás helye: Keresztény közösségekben nőttem fel. A szüleim keresztények, sőt, a szüleim szülei (és ki tudja, hány generációig mehetnénk vissza) is keresztények voltak. Csecsemőkorom óta hallom a Biblia legszebb történeteit, kisgyermekként Dávid csodálatos tetteivel keltem és Jézus gyógyításaival keltem és feküdtem. Minden hétvégét a gyülekezetben töltöttem, számtalan gyermekfoglalkozáson vettem részt, temérdek igehirdetést hallottam (és körül-belül háromszor ennyit nem, mert játszottam, ettem, rajzoltam, vagy aludtam közben). Mondhatni predesztinálva voltam arra, hogy én is keresztény legyek. Aztán valamikor 18-20

  „Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.”   ( Lukács evangéliuma 15. fejezet 10. vers ) Egy alkalommal, a hittanos gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy vajon mivel ajándékozhatnánk meg az Istent, mit adhatnánk neki; Rajzoljunk neki valami szépet? Szedjünk neki virágot? Vegyünk neki csokit? Süssünk neki egy tortát? Adjuk oda neki a legkedvesebb játékautónkat, babánkat?   Minek örülne a legjobban? Olyan jó, hogy ezt nem kell találgatni, mert Jézus nyíltan elmondta, hogy Ő és a menny minek örül leginkább; annak, amikor kapcsolatba lépünk vele, amikor visszatérünk hozzá. De ez nem is olyan könnyű; mert hát én nem vagyok bűnös. Na jó, az vagyok, de nem annyira, mint a gyilkosok, a paráznák, a vámszedők, a… Vagy, mert én olyan mélyre süllyedtem már, meg mindig visszaesem, így mégsem állhatok elé, számomra már nincs bocsánat. De itt jön és ebben áll az Isten felfoghatatlan szeretete, hogy Ő nemcsak megbocsát, ha

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” Pál levele a rómaiakhoz 8.fejezet 18.vers Mindig ámulattal figyeltem a csillagokat az éjjeli égbolton. Emlékszem, gyermekként gyakran előfordult, hogy a nyári estéken nagyszüleim kertjében a tiszta égboltot csodáltam és újra és újra lejátszottam a történetet, amelyet nagypapám mondott egy távoli országról, ahol a Jóisten él és ahová minket is elvisz. Arról is volt szó ezekben a történetekben, hogy mielőtt ez a nagy találkozás eljönne, néhány eseménynek meg kell történnie és bizony nem mindegyik boldog és vidám. Az élet olyan, akár az éjjeli égbolt. A Hold és a csillagok fénye beragyogja az eget és ha kellő ideig vagyunk a sötétben és nincs egy felhő sem az égen, akkor egész jól kivehetők a körülöttünk lévő világ formái. Megtanulunk a sötétben tájékozódni és arra hagyatkozni, hogy a Hold világa mutatja az utat. Viszont ahogy hajnalodik, egyre sötétebb lesz. Mielőtt felk

" Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek." Példabeszédek könyve 22. fejezet 9. vers Mit látsz? Mi az amit észreveszel? Mire figyelsz? El sem hinnéd, mennyire meghatározza mindez a személyiségedet és viszont. A személyiséged határozza meg azt leginkább, hogy mit veszel észre, mire figyelsz. Egy történet szerint New Yorkban egy indián azzal bizonyította igazát, hogy az embereknek mennyire fontos a pénz, hogy az egyik legforgalmasabb helyen, a Time Squeren, a legnagyobb zajban eldobott egy marék aprót. A járókelők az autók dübörgése ellenére is azonnal meghallották a pénz csilingelését és szemükkel keresték, hogy hová gurultak a csillogó érmék. Amikor először hallottam ezt, szomorú lettem. Mennyire anyagiasak vagyunk mi, emberek! Valóban ennyire ilyenek lennénk? Keresztényként azonban pontosan azért szeretem olvasni a Bibliát, mert megértettem, megtapasztaltam, hogy képes megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Az újszövetségben Pál apostol az,

„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” Máté evangéliuma 6:5-8 Nem az a lényeg, hány ember hallja. Nem az, milyen választékos kifejezéseket használsz és milyen barokkos körmondatokat alkotsz. Vagy épp rímbe szeded, időmértékes verselésben. Nem az a lényeg, hogy nem követsz el egyetlen szóismétlést sem, és az egész alatt te vagy a nyugodtság és fegyelmezettség mintaképe. Nem az a lényeg, hány percig bírod ostoro