reggeli dicséret

“…hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (Pál első levele a korintusiakhoz 9:27) A prédikációimra gondolva pont a sanyargatás szó jut eszembe. Minden alkalommal, mikor szolgálok, lélekben arra készülök, hogy utána a közös ebédből egy falat sem jut majd nekem. Ilyen dolog ez a prédikálás. Milyen érdekes, hogy Pál már erről beszélt. Milyen jó, hogy nem erről beszélt. Az aszkézis egy általunk is ismert szó, a baj csak az, hogy már nem értjük mit jelent. Sokszor úgy gondolunk a böjtre, mint egy olyan eszközre, ami ki tudja erőszakolni Istenből azt amit kérünk. Végülis ha látja a szenvedéseinket, csak megsajnál minket. Úgy gondolunk az önmegtartóztató életmódra, mint egy módszerre, amivel elérhetjük, hogy Isten közelébe kerüljünk, és ezzel jobb pontot szerezzünk. Ez az aszkézis, amit mi gyakorlunk. Saját szenvedésemmel elérni, hogy Isten rám figyeljen, nekem adjon igazat, mert nyilván n

"De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig." 2 Királyok könyve 13 fejezet: 23 . verse Ellen G. White így ír a Jézushoz vezető út című könyvében: „Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Olyan lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel.”  A könyv megírása óta már több mint száz év eltelt, de ez azóta is így van. Ha valami rossz történik, a legtöbb ember Istent okolja, még akkor is, ha nem igazán hisz benne. De a magukat hívőknek mondók közül is sokan úgy gondolják, hogy a számos kisebb-nagyobb baj az ő büntetése a rossz dolgok miatt, amiket tettünk. Azonban sok más bibliai tör

Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje. A prédikátor könyve 9:12 Az éppen aktuális COVID-19 (közismert nevén koronavírus) járványt illetően jónéhány gondolat amolyan “szállóigévé” vált az elmúlt napokban, hetekben. Ilyen pl. az, hogy mossunk kezet, vagy hogy ha lehet, inkább maradjunk otthon, ne menjünk közösségbe. De talán a legjellemzőbb — és nemzetközi szinten használt — “mottó” a “Vigyázzunk egymásra!” Noha vírusok mindig is voltak, és mindig lesznek, talán most először gondolkozott el az ember (a magyar) azon, hogy amit tesz, nem csak önmagára lehet hatással. Egymás után látni Facebookon és más közösségi portálokon, hogy az emberek egy része rájött: azzal, ha nem mozdul ki otthonról, és nem megy közösségbe, nem feltétlen önmagán, hanem más embereken segít — nem válik a betegség hordozójává.

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” ( 103. Zsoltár 2-3. vers ) Az áldás, (héberül: Bracha) a Biblia egyik legfontosabb és ugyanakkor az egyik legtitokzatosabb fogalma. Jelenti az életet, az egészséget, a jó dolgok összességét. Gondoljunk csak arra, ahogy Isten a teremtésnél megáldja az állatvilágot, (1Móz.1:22) és az embert (1Móz.1:28) a szaporodás, az élet továbbadásának képességével. Aztán megáldja és megszenteli a szombatot, mint a Vele való szoros kapcsolat pecsétjét. Aki engedelmeskedik és megtartja a parancsolatait azt rengeteg áldás éri: „reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.” (5Móz.28:2), stb. Mai Igénkben, Dávid, ezekre az isteni áldásokra való válaszra szólít fel. De hogyan? Mit jelent ez a gyakorlatban? A zsidóság ezt úgy próbálja elérni, hogy a rabbinikus irodalom az élet szinte mind

„Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.”  Példabeszédek könyve 11:2 A bölcsesség szóról két dolog jut eszembe. Az egyik egy személy, Salamon, a másik, Isten ígéretei.   Hogy miként kapcsolódik e kettő egymással szeretném kibontani. Olyan ez, mint egy csomag. Képzeljünk magunk elé egy nagy dobozt, amely a legbiztonságosabban van becsomagolva, átkötve, megkötve, ragasztva. Tökéletesen ellátva minden biztonsági dologgal. A doboz tartalma ennél fogva igencsak értékesnek tűnhet kívülről. Ha tudjuk, hogy mit tartalmaz a doboz, akkor alig várjuk, hogy kibontsuk és gyönyörködjünk tartalmában. Esetleg már olyan rég óta vártunk rá, hogy képzeletünkben elgondoltuk   milyen szuper lesz, ha végre megérkezik. De, ha nem tudjuk, hogy mi van a dobozban, olyan jelentéktelennek tűnhet és talán csak elmegyünk mellette, nem   vesszük   a fáradtságot, hogy lehámozzuk róla a sok-sok „védelmi eszközt”, főleg ha nem mi kaptuk a cs

„ Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.” Filippi 4.11 Vannak, akik nagyon nehezen élik meg, ha a dolgok rendje megváltozik, ha nem élhetik a megszokott módon az életüket. Vannak, akik hajlamosak a hiányosságokat, hibákat meglátni, akik megtalálják azt, amiért morgolódhatnak. Te hogy vagy ezzel? Mennyire vagy rugalmas? Milyen könnyen alkalmazkodsz a változásokhoz? Megtalálod a helyed (feladatod, szolgálatod) a megváltozott körülmények között, vagy a régit siratod? Megtalálod miért lehetsz hálás, vagy a legjobb dolgokban is megtalálod, mit kifogásolhatsz? A mai bibliaversnek – úgy érzem – különleges aktualitása van. A koronavírus európai terjedése miatt már vannak korlátozások, és számíthatunk továbbiakra is. A gazdasági következmények pedig még ezután éreztetik majd hatásukat. Egy dologban biztosak lehetünk: nehezebb időszak előtt állunk. „ ...mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudo

„Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?” Pál második levele a korinthusiakhoz 12:15  Gyönyörű példákat találhatunk az áldozathozatalra, önfeláldozásra. Nézd meg az őskereszténység idejét, vagy a szerzetesi mozgalmak elindulásának korát. Mindig voltak és vannak, akik számára kívánatos másokat előtérbe helyezni akár önmagunkat érintő veszteségek árán is. És ez a tett őszinte, szívből jövő.  Olvashatsz, hallhatsz példákat, mert valakik lejegyezték ezeket, hogy tanuljunk, példát merítsünk belőlük. És ott van az a számtalan eset is, amikor nem tudja a bal kéz, mint tesz a jobb, és “csak” Istennél kerül feljegyzésre az önzetlen jócselekedet. Isten ma reggel arra kér, állj be te is ezeknek a névtelen hősöknek a sorába, kövesd azt a példát, amit Krisztus állított eléd! Adj, önmagadból is, hajolj le, tölts időt a másikkal, hallgasd meg, áldozz rá energiát, fogadd el, értsd meg