Több, mint vigasz...
"Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat." Ézsaiás 26,19 Több temetésen voltam már, mint lelkipásztor, akinek egyik legfőbb feladata ekkor a gyászolók, a kedves hozzátartozók vigasztalása. Általában a ravatalozó az a hely, ahol a fájdalom és annak kifejeződései, mint a sírás, jajgatás erőt vesz az embereken. Különösen akkor, amikor az elhunyt személyes dolgai is megjelennek az igehirdetésben, a nekrológ kapcsán esetleg a rá való emlékezésben. Vannak, akik nyíltan vállalják a könnyeket, mások visszafogottabbak, vannak akik nagyon erősek és nem engedik, hogy mások lássák rajtuk, mit éreznek. De minden temetésnek van egy része, amikor a legtöbb résztvevő arcvonásai megnyugodnak, meglágyulnak, szinte kisimulnak. Ez a pont már a sírnál van, amikor a hantolás előtt felolvassuk a feltámadásról szóló igéket. Ezen a ponton mindenki túl van m