reggeli dicséret

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. A zsidókhoz írt levél 13:2 A sátor bejáratánál üldögélve, a nap legmelegebb szakában Ábrahámnak egyetlen porcikája se kívánta, hogy messze földről érkező vándorok estig nála múlassák az időt. Legszívesebben elfeküdt volna a napfényben – a gazdaság működik, a szolgák végzik a dolgukat. Nincs mit tenni, csak élvezni az Isten adta áldásokat. “Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” gondolhatta éppen, amikor az említett, messziről jött vándorok megálltak a sátra előtt. ( Mózes első könyve 18. fejezet ) Valamivel később Lót Sodoma belvárosában éppen a napi bevételt számolgatta. Néha azért még eszébe jutott, hogy ő is csak jövevény, nem itt született, nem is ehhez a nemzethez tartozik, de olyan rég óta itt lakik, hogy a helyiek nagyvonalúan eltekintenek már ettől az apróságtól. És milyen jó, hogy eltekintenek tőle! Látta már, hogy mihez kezdenek azokkal, akik eltévedtek az úton, é...

„ A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. ” ( Rómabeliekhez írt levél 12:13 ) Mit? Segítsük és fogadjuk be egymást? Hát ez természetes, ez magától értetődik, ezt le se kellett volna írni – volt az első gondolatom e két alapvető keresztényi kötelességre való felszólítást olvasva. Viszont számomra - és ezzel lehet, nem vagyok egyedül - az egyetemes elv ismeretén túl, sokkal nagyobb gondot okoz a Hogyan kérdése, azaz a gyakorlati megvalósítás. Mert hát, ki mondja meg, hogy egy adott helyzetben mivel tudok leginkább segíteni? Halat vagy hálót adjak? Ha adok, akkor mennyit adjak? Névtelenül, vagy névvel? Kölcsön vagy ajándékba? Ha vendégséget tartok, kiket hívjak meg? Mit főzzek? Mennyire bonyolítsam túl? Vagy ha mások hívnak meg engem, melyik meghívásra mondjak igent, melyikre nemet? Milyen ételt, italt fogadjak el és milyet ne? Bizony, akárhogy kerestem, nem találtam olyan választ, ami minden esetben megállná a helyét. Jézu...