Feltámadt
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Máté evangéliuma 28:1-6 Soha nem volt még olyan keserű a nyugalom napja, mint akkor, a páska ünnepén. Kártyavárként omlott össze minden reményük, azt sem tudták már, miben hihetnének. Minden sötét volt, gyásszal, fájdalommal és félelemmel teli. Hogyan lehet ebből a hatalmas tragédiából tovább lépni? Hogyan lehet új életet építeni a romok helyébe? Már hajnalban úton voltak. Valamit tenni kell, különben beleőrülnek a fájdalomba. Ez kézzelfogható, ez konkrét....