Szüntelenül imádkozni
Szüntelenül imádkozzatok! Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:17 Két szó. Könnyű elfelejteni. A középkori szerzetesek talán mindenki másnál komolyabban komolyabban vették ezt a két szót. Mikor a kolostor földjein dolgozva minden órában, és sokszor akár negyedóránként is meghallották a templom harangjának kongását, egy pillanatra megálltak, és szerszámaikkal a kezükben elmondtak egy rövid, csupán néhány szóból álló fohászt: "Köszönöm Istenem, hogy velem vagy!" Szüntelenül imádkoztak. Mikor Pál arról beszél, hogy szüntelenül imádkozzunk, nem arra bátorít bennünket, hogy a mindennapi teendőinket elhanyagolva, szó szerint "megállás nélkül" koptassuk a nadrágunkat térd-tájékon. Valami hasonlóról van szó, mint a szerzetesek esetében, akik az Istennel való beszélgetést nem elkezdték, majd egy "ámen"-nel lezárták a reggeli étkezés előtt, hanem ugyanazt a beszélgetést egész nap folytatták Istennel. Kicsit hasonlít ez ahhoz, amit a feleségemmel is sokszor m...