reggeli dicséret

"Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki." Apostolok cselekedetei 5:29-32 Szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehet, ha a hitünkért üldöznek. Előfordulhat egy-két kellemetlenebb szituáció a vallási hovatartozásunk, vagy az abból eredő életmód miatt, de valójában Európában az, hogy Istenben hiszel, nem éppen megvetendő. Ha megnézünk bizonyos keleti országokat, akár börtön, vagy halálbüntetés is sújthatja azokat, akik bármely keresztény felekezethez tartoznak, vagy ne adj Isten Biblia van a tulajdonukban. Azért ennek tükrében itt elég jó a helyzet. Akármennyire is elfogadott a hitünk alapja, mégis nehéz róla beszélni

"…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” Apostolok cselekedetei 2:2-3 Van egy öreg Opel Asconám. Amikor gyártották, még nem volt általános, hogy hőmérőt is szereltek az autókba, és egyszer úgy döntöttem, hogy teszek bele egyet. A külső hőmérséklet érzékelőjét a motorháztető alá kellett valahova rögzíteni, és találtam is egy megfelelő helyet. Ehhez itt-ott kábelekkel zsúfolt helyeken kellett átdugni a vezetékét. Minden rendben ment, elégedett voltam az elvégzett munkával. Csakhogy amikor indítani akartam, nem indult az autó. Benzin volt, az indítómotor rendesen dolgozott, mégsem indult be a motor. A gyújtógyertyák nem működtek, nem volt szikra. Mindent megpróbáltam, ami eszembe jutott, de hiába. Végül hívtam az autószerelőt. Ő ugyanazokat a dolgokat végignézte, amiket én, ugyanolyan eredménnyel. Aztán megmutattam

Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. Pál levele a rómaiakhoz 8:9 Az életünkben, annak ellenére, hogy gyakran találkozunk "szürke" dolgokkal, azért bele-belebotlunk fehérbe és feketébe is, egymást kizáró ellentétekbe. Valami vagy létezik, vagy nem létezik; vagy áll, vagy mozog; vagy él, vagy nem él — ezek olyan állapotok, amik kölcsönösen kizárják egymást. Nincs köztük átmenet, feles, vagy szürke helyzet. A megtérés is valami hasonló: vagy igen, vagy nem — ezt nem lehet "kicsit" vagy "részben" csinálni. Pál a mai igében (és a Rómaiakhoz írt levél azon részében, amiből a mai gondolat származik) is egy ilyen kölcsönösen kizáró ellentétpárt állít elénk. Valaki vagy test szerint, vagy lélek szerint él, nincs köztes állapot. A szerencsétlen szóhasználat mögött ("test" kontra "lélek") sokkal több minden rejlik, mint első ránézésre gondolnánk. A tes

  „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”   ( János evangéliuma 3. fejezet 8. vers ) Hogy a Szentlélek olyan, mint a szél? Hát, nem is tudom. Én nem repesek annyira a szélért. Bár kerékpározás, vagy futás közben jól esik egy kis hátszél, de mikor szemből, vagy oldalról fúj, netán kavarog, na, annál rosszabb nincs. Ám a legnagyobb bajom a széllel mégis az, hogy kiszámíthatatlan, hogy nem én irányítom. Hogy nem akkor, nem ott és nem olyan erővel fúj, ahogy én akarom. És mily találó hasonlat, hogy a Szentlélek is ilyen. Mert, bár sokszor szeretnénk mi is mesterségesen felgerjeszteni a Lélek fuvallatát, aztán birtokolni, irányítani, és előírni neki azt, hogy kit, hol és hogyan befolyásoljon. De aztán rá kell jönnünk arra a nagy igazságra, amit a teológián Szőllősi Árpi bácsi annyiszor ismételt nekünk: „Aki azt állítja, hogy bír a Lélekkel, azzal nem bír a Lélek.” Mai Nikodémusként, Jézu

„János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” Lukács evangéliuma 3.fejezet 16.vers "A szónak ereje van, az írásnak hatalma, a csendnek bölcsessége." …a tettek pedig változást hoznak. Így egészíteném ki ezt a nagyszerű mondást a fenti bibliai szakasz értelmében. Beletelt egy kis időbe, ameddig megértettem, hogy Keresztelő János mire is akart utalni ezzel a mondattal, amellyel tulajdonképpen felvezette Jézus Krisztust és mindazt, amit Ő tehet az emberekért. A Biblia tele van olyan szakaszokkal, amelyek tartalmukban sokkal mélyebbek, mint azt első olvasatra gondolnánk. Érdemes áttanulmányozni a fenti vers teljes szakaszát, mert azontúl, hogy János felhívja Jézusra a figyelmet, egy nagyon fontos dolgot is megemlít. Az emberek körbevették és figyelték tanítását, megakartak keresztelkedni, János viszont emlékeztette

  „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”  Ésaiás próféta 49.15 Szülővé válni életre szóló változás. Soha többé nem lesz olyan, mint előtte. Felelős vagy a gyermekedért, s a felelősséged nem teheted le csak úgy. Hiába válik felnőtté a gyermeked, s röpül ki a szülői fészekből, akkor is megmarad egy egyedi, különleges kapocs közöttetek. Öröme a te örömöd, fájdalma a te fájdalmad. Különösen igaz ez az édesanyára, akik kilenc hónapig szíve alatt hordja születendő gyermekét, majd fájdalommal hozza világra. A tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire megbecsüljük azt, amiért/akiért megszenvedtünk. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy anya elfeledkezzen a gyermekéről, vagy ne szeresse, ne könyörüljön rajta. Mégis, néha előfordul ez. Talán ezért sem mondja egyszerűen azt Isten: úgy szeretlek téged, mint az édesanyád. Hanem ezt: még annál is sokkal jobban szeretlek téged, mint az édesanyád! Ha történetesen

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Pál levele a rómaiakhoz 8:15-17 Sötét éjszaka volt, mintha a hold és a csillagok is különös szomorúságba burkolóztak volna, alig-alig hintve fényt a földre. Ott görnyedt a férfi egy olajfa alatt, és még ebben a homályban is látható volt, mennyire egyedül van. Nem messze tőle tanítványai, mindet elnyomta az álom. De Ő csak küzdött magában. Hatalmas cseppekben folyt le az izzadtság a homlokáról vérrel keveredve. Még felállhat. Még itt hagyhatja ezt a bűntől terhelt világot, ahol az övéi nem fogadták be, ahol kiforgatták a szavait és folyamatosan áskálódtak ellene. Még dönthet úgy, hogy elég volt. Hogy nem éri meg. Ijesztő,