reggeli dicséret

"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." Galata 1,10 Életünk során mindig is tetszeni akarunk valakinek és azért, hogy ez sikerüljön készek vagyunk sok mindent megtenni. Mondhatnánk akár azt is, hogy az életünk nem más, mint az igazodás művészete. Az elsők, kiknek tetszését el akarjuk nyerni, azok a szüleink. Ki más, hiszen gyermekkorunkban ők a legfontosabbak. Mi vagyunk apa, anya szeme-fénye. A lányok belebújnak édesanyjuk cipőjébe, illegetik-billegetik magukat a tükör előtt, úgy kérdik: "Apa, tetszem neked?" Ilyen kor kell mindig dicsérni, csodálni, mert a gyermeknek nagyon fontos, hogy feltétel nélkül szeressék. Aztán jönnek a társak. Nekik is imponálni akarunk. Fontos lesz számunkra, hogy nekik mi a "menő" vagy esetleg a "ciki" és ahhoz igazodunk mi is. Iskolás és középiskolás korban nagy

„Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.” János 7:38. Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat. Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla. Lassan a keresztények bizonyságtevése olyan ritka dolog lesz, mint a fehér holló vagy a zöld elefánt. Miért? ·          Talán nem hisznek Jézusban – de akkor meg nem keresztények! ·          Talán sok kudarc érte őket, és ebbe belefáradtak! ·          Talán nem tanították meg őket arra, hogy ez hozzátartozik az életükhöz. ·          Talán nem igénylik, hogy a Szentlélek betöltse őket, és segítse bizonyságtevő munkájukat. Van egy jó hírem! Jézus szavaiban teremtő erő van. Ő elküldte a Szentlelket, mint Helyettesét, hogy bá

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Lukács 12:34 Gyerekkoromban a családi bevásárlások egyetlen izgalmas dolga az volt (a játékosztályt leszámítva), ha bátyám és én a bevásárlókocsin gurulhattunk. Egy alkalommal azonban balul sült el a dolog. A parkolóban löktük magunkat, de nem fékeztünk időben, és nekicsapódtunk egy Trabant (akkoriban még volt ilyen autómárka) hátsó lámpájának. Édesapánk tekintete nem sok jót jósolt, így bátyámmal gyorsan ki akartuk vágni magunkat: – Most gyorsan tűnjünk el, mielőtt még visszaérne a Trabant gazdája! Evvel nyílván szüleink pénztárcáját akartuk tehermentesíteni, és büszkék is voltunk remek ötletünkre. Még most is emlékszem, mennyire megdöbbentem édesapám válaszán: – Nem megyünk el, hanem megvárjuk a Trabant gazdáját, és kifizetjük a kárt. – És így is történt. Mintegy három-négy éve elmeséltem feleségemnek ezt a történetet, és büszkén ecsetelgettem, hogy milyen mély nyomot hagyott bennem édesapám akkori magatart

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (16. Zsoltár 11. vers) Az élet ösvényének a képe számunkra adventisták számára különösen kedves, hiszen egyházunk egyik kiemelkedő alapítója, E. G White legelső látomásában éppen ezt az utat és a menny felé tartó Isten népét látta: „Isten tehát megmutatta nekem az advent hívők zarándokútját a szent városba, megmutatta azt a gazdag jutalmat is, melyet azok nyernek el, akik Uruknak a mennyegzőről való visszatérését várják… Isten szentjeinek sok akadállyal kell megküzdeni. Csakhogy "ami pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók." (II. Kor. 3,17.18.) Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten szent Lelke kiáradt reám és én elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jéz

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. ” Pál levele a Filippibeliekhez 4. fejezet 8. verse Testvéreim! Milyen szépen hangzik! A testvériség nemcsak vér szerint alakul ki? Érdekes, hogy a közös gondolkodás is testvérekké kovácsol embereket. A Filippi gyülekezetnek a megalakulásáról a Szentírásban az apostolok cselekedeteinek könyvének a 16. fejezetében olvashatunk. Kedves gyülekezet ez, nemcsak hogy meghallgatták Pál szavait az Üdvözítőről, de követték is Őt. Életmódot változtattak sokan azért, hogy Jézus követői lehessenek, és ez testvéri kapcsolatokat generált. A gyülekezetnek egy családi hajlék adott helyet kezdetben, ami már megalapozza a családi, bensőséges hangulatot. Tartalmas beszélgetések, Érdeklődő kérdések, empátia, szeretet és ezekhez hasonló jelzőket párosíthatunk a gyülekezet lelki élet

"Ímé nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna." Ésaiás 59:1   Isten egyik neve a Bibliában: Mindenható. Ízlelgessük ezt a gondolatot! Mit jelenthet ez számunkra a mi személyes életünkben, nehézségeinkben? "Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?" (1Mózes 18:14) Ő képes megsegíteni, ha kell megszabadítani. Nem jön zavarba, ha bajba kerültünk, hiszen előre látta, ismerte azt a helyzetet. Lehet, hogy mi semmi megoldást nem látunk,de "mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Istennek való szolgálat első helyre kerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábaik előtt feltűnik az egyenes ösvény." (Ellen G. White: A nagy orvos lábnyomán c. könyv, Segítség a hétköznapokban c. fejezet) "Jézus pedig monda neki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (Márk 9:23) A segítség soha nem azon múlik, hogy Istennek ne lenne hatalma megajándé

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.” Pál első levele Timóteushoz 1:19 Épp sétához készülődtünk, és betettelek addig a kiságyba, míg összepakoltam a három napra is elegendő csomagot. Legalább 6 darab csepelus, mert sosem lehet tudni, ruhapelenka, váltásbody, még egy kisnadrág, egy pulcsi, ha hidegebbre fordul, takaró, mert csak meg ne fázz... És a sort még lehetne folytatni sokáig. Hiába, fel kell készülni mindenre.  Betettelek a kiságyadba, és még azt a korodat élted, amikor körül-belül ott is maradtál, ahova helyeztünk. Hangodat kieresztetted, ha épp nem voltam a látótereden belül. Kezed-lábad vadul kalimpált, forgattad a fejedet jobbra-balra, mert egyre érdekesebbnek találtad a körülötted lévő világot. Így történt, hogy végre sikerült megkaparintanod az alvós nyuszit, szorosan magadhoz ölelted, és a nyúl engedelmesen simult bele karod bilincsébe. Még beszélgettünk egy sort, és te nem eresz