„We are the champions...”
„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14 Magadban már szinte saját életre kelt a Queen együttes száma, egyre dúdolod a régi dallamot, és elgondolkodsz azon, vajon milyen érzés a győztes oldalon állni? Egy műveltségi vetélkedőn, sportmérkőzésen, minősítő versenyen vagy akár tehetségkutatón a nyertes csapatban foglalni helyet. Bajnoknak lenni. Végigküzdeni magadat a pályán, és fent állni a dobogó legfelső fokán, hallani a Himnusz bús-borongós mégis reményt adó zenéjét, és a diadal ízével végignézni a közönségen, akik téged ünnepelnek. Úgy érzed, talán soha nem lesz részed ebben? Túl kicsinek és jelentéktelennek gondolod önmagad, és szerinted mindig lesz valaki, aki nálad jobban teljesít? Vagy akár az élet viadalában úgy gondolod, te túl gyenge vagy, hogy talpon maradj? Tudod, Barátom, győzelem lesz a vége, mégpedig a te győzelme...