reggeli dicséret

  „Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.”  ( Korinthusbeliekhez írt második levél 9. fejezet 6-7. vers ) A minap egy érdekes kísérletet láttam a TV-ben. A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen erős bennünk a birtoklási vágy, hogy milyen nehezen tudunk lemondani arról, és hogy mekkora veszteségként éljük meg annak hiányát, ami egyszer már a miénk volt Történetesen az utcán találomra megszólították a járókelőket és csak úgy 20 dollárt adtak nekik ajándékba, majd dupla vagy semmi alapon egy kis kártyajátékra hívták őket. Talán mondani sem kell, hogy csak egy-két személy akadt, aki továbbment a húszassal, azonban a többség örömmel belement a játékba. Persze, mikor aztán vesztettek, olyan csalódottság ült az arcukon, mintha a saját, kemény mun...

„És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” ( Jeremiás könyve 29:7 ) A keleti gondolkodásmód, emberkép, értékrend, a társadalmi berendezkedés, az egyén közösséghez való viszonya merőben eltér az általunk megszokott mintáktól, s úgy vélem a Róma szemétdombján épült elmagányosodásba süllyedő materialista és önző nyugatnak lenne mit tanulni eme kultúráktól. Izraeli utazásaim során szerzett két személyes benyomás; 1. Közös vacsora során 70 év körüli ismerősünk jemeni zsidó feleségével együtt arról mesél, hogy erejükhöz képest minden héten egy nap önkéntes munkát vállalnak. Egyszer könyvtárban, vagy levéltárban iratrendezésben segédkeznek, máskor egy kórházban, vagy öregotthonban a betegek körül szolgálnak. Teljesen ingyen, önkéntesen. S mikor kérdezem: Miért? A válasz: Hogy az országnak jobban menjen, hogy a népünknek jobb legyen. 2. Jeruzsálemi adventista gyül...

„ És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült. ” ( 1Krónika 29:9 ) Valaki egyszer ezt mondta: „az ember pénztárcája tér meg utoljára.” Értette ez alatt azt, hogy sokkal könnyebb elfogadni és gyakorolni a Biblia bármelyik tanítását, kivéve a tized és az adakozásra vonatkozókat. Valószínűleg igaza volt, hiszen igencsak anyagias világban élünk. Akinek pénze van, nagyon sok mindent megvásárolhat magának, szemeben azokkal, akinek nincs, vagy csak kevés van belőle. Tudjuk persze azt is, hogy az élet igazi értékei pénzen nem vásárolhatók meg, mint például: szeretet, öröm, békesség, hűség, hit, egészség, élet stb. Mi köze van akkor pénznek a hithez, Istenhez? Látszólag semmi, hiszen a hit Istennel kapcsol össze, lelki dimenziók felé irányul, az örökkévalóság távlataiban gondolkodik. A pénz ezzel szemben materiális irányultságú, rövidtávú célok megvalósítására való, földi dolog. Mégis a Szentírás több helye...

„És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett. Akkor áldotta Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!” Krónikák első könyve 29. fejezet 9-10.verse Az önkéntesség, illetve az adakozás jó érzésekkel önti el a szívet, mert tudjuk, hogy tettünk valami jót. Éppen ma olvastam, hogy egy jótékonysági koncerten milyen nagy összeg gyűlt össze. Mert ha az adakozásról van szó, akkor azt jókedvből teszi az ember és nem kényszerből itt is olvashatjuk, hogy „ örült a nép az önkéntes adakozásnak”. Az önző szív adhat bármennyit, összegyűlhet bármennyi pénz, de az önző marad. Az adakozás tehát nem oldja fel az önzőség kérdését. Azt hiszem jó lesz, ha feltesszük magunknak a kérdést, és először én magamnak célzom: „Jókedvűen adsz-e ha adsz? Ha adakozásról van szó, akkor Dávidnak semmi sem drága, ha az az Isten...