reggeli dicséret

“Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” János első levele 4. fejezet 21. vers A feladatunk nem túl bonyolult. Milyen jó, hogy Isten sosem ad túl kacifántos feladatokat. “Ne egyél a fáról!” “Ne ölj!” Most meg annyi: “Szeress!” Furcsa lény az ember. Bár nem túl bonyolult végrehajtani ezeket a parancsolatokat, mégis lépésről lépésre elbukunk. A fáról letéptük a gyümölcsöt. Megannyi gyilkosságot követtek el a történelemben, és most mondhatnánk, hogy mi nem öltünk, de a maradék kilenc parancsolattal mi a helyzet? Most pedig egyszerűen csak szeretnünk kell. Ha Istent szereted, szeressd a testvéred. A szó ne tévesszen meg senkit! Nem vértestvérről beszél itt János. Könnyű dolga lenne az egyke gyerekeknek. Itt az embertársról van szó. Isten azt várja, hogy szeressük embertársainkat. De mi van, ha megbántott? Nem azt mondom, hogy nem lehet haragudni. Azt mondom, hogy lehet úgy haragudni, hogy közben szeretünk. Jézus is haragudott, de szerette azok

"Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára." Galatabeliekhez írott levél 6. fejezet 14. vers Emlékszem rá, hogy amikor húszévesen katona voltam, táviratban értesültem az unokaöcsém születéséről. Abban az időben még leginkább képeslapokon meg levelekben osztottuk meg örömeinket, bánatainkat a barátainkkal, rokonainkkal; esetleg táviratot küldtünk, ha nagyon fontos esemény történt, mint az említett esetben is. Tíz évvel később már elterjedtek voltak a mobiltelefonok, és egyre általánosabb lett az internet használata is. Így hamarabb és könnyebben eljutottak hozzánk barátaink fontos életeseményeinek hírei. Ma már majdnem mindenkinek van facebook oldala, és ott szinte bármit közhírré tehet, amit akar. Így könnyen birtokába juthatunk olyan fontos információknak, hogy éppen mit és kivel vacsorázik az ismerősünk, vagy milyenre festette ki a körmét; és még fé

"Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"  Márk evangéliuma 16. fejezet 15. verse Minden teremtménynek. Jézus ezen szavai nem Márk evangéliumából, hanem leginkább Máté evangéliuma 28. fejezetéből ( Máté evangéliuma 28:18-20 ) lehetnek ismerősek. "Menjetek el szerte az egész világba..." Keresztény körökben erre a szakaszra a "Nagy Misszióparancsként" szoktunk hivatkozni, hiszen nagy is ( minden ) misszió is ( hirdessétek ) és parancs is ( menjetek ). Ezzel szoktuk magyarázni, ha valaki Afrikában önkénteskedik, és ezzel azt is, ha prospektusokkal házal, vagy ételt oszt a rászorulóknak. De mi van akkor, ha a "Nagy Misszióparancsunkat" nem Máté, hanem Márk evangéliuma alapján értelmezzük? Nem csupán "minden néphez" vagyunk kiküldve, hanem — ami érezhetően egy nagyobb és komolyabb küldetés — "minden teremtményhez"? Sőt, engedd meg, hogy tovább menjek, hiszen

  „Mert ímé, aki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és aki megjelenti az embernek az ő gondolatát, aki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve.”   ( Ámos könyve 4. fejezet 13 .vers ) 1885-ben, a svédországi Kronobackban egy 26 éves fiatalember, Carl Boberg épp a templomból tartott hazafele, amikor hirtelen a semmiből egy zivatarfelhő tűnt fel. Viharos szél söpört végig a réten, vadul hullámzott a gabonamező, villámok cikáztak, mennydörgött, és záporeső közelített. Carl, amilyen gyorsan csak tudott igyekezett hazaérni. Zihálva lépett be az ajtón, majd az ablakhoz sietett. Alig hitt a szemének. Az ablakot kinyitva a Monsteras öböl tükörsima vizét látta maga előtt, fölötte szivárvány és az égszínkék boltozat. A közeli erdőből vidám madárének hallatszott, melyhez a templom öblös hangú harangja adta a kíséretet. Carlt csodálattal töltötte el ez a látvány, s fülében a 8.zsoltár szavaival verset írt O Store Gud c

„Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra.” Zsidókhoz írt levél 2.fejezet 3.vers Ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi. Reggel, még az előző napi fáradtsággal felvértezve, azonnali gondokkal a fejedben kikelsz az ágyból, nyújtózol egy nagyot. Aztán elindítod a napod tevékenyebb részét és miközben a reggeli kávét/teát/nagy pohár vizet kortyolod átfut a gondolataidon, hogy mennyi mindent kell ma tenned, milyen sok helyre kell menned, mennyi emberrel kell ma találkoznod és milyen teendők várják, hogy végre sorra kerüljenek. Ha ez nem lenne elég, kimész az utcára és szembe találod magad a rideg valósággal, mert csak a félelmet, a kétségbeesést látod az emberek tekintetében, akik nem tudják, hogy merre tart a világ, mi fog még következni és kérdőjelekkel a fejükben élik az életüket. Talán te is így vagy ezzel…én néha igen. Észre sem vesszük és a napok egymást i

„Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.” Péter második levele 2. fejezet 9. vers Isten képes kimenteni az őt félőket a próbákból, vagy megtartani a próbákban, valamint hatalma van korlátozni és fenyítő büntetéssel fenntartani az igazságtalan, gonosz embereket az ítélet napjáig. Isten gondviselése titokzatos módon működik az ember javára. Sokszor nem látjuk át, mi miért történik, mit miért enged meg. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a gyermek nem mindig éri fel még ésszel, miért nem engednek meg neki mindent a szülei, miért korlátozzák dolgokban, vagy miért kell nemszeretem munkákat elvégeznie… Egy dologban azonban biztosak lehetünk: „Isten a szeretet” (1János 4.8). Amit tesz azt szeretetből, a javunkra teszi. Amikor fegyelmez, akkor megmenteni akar, mert nem gyönyörködik abban, ha valakit elítélhet… (vö. Ezékiel 18.32) Isten mindenható, azonban mégsem tud mindenkit kimenteni a próbákból (kísérté

„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.” Zsidókhoz írt levél 1. fejezet 1. vers Szólt hozzánk egy csendes éjszakán a zsúfolt kisváros szélén álló istállóban. A Jordán partján, amikor megnyílt az ég és szózat hangzott szeretett Fiáról. A kapernaumi halászhálók mellől, amikor még egyszer bevetették az esélytelenek nyugalmával a tengerbe, majd üggyel-bajjal partrahúzták, és döbbenettel teljes félelemmel néztek egyszer a halakra, egyszer Rá. Szólt hozzánk azokban az egyszerű elhívásokban, melyek a későbbi tanítványok felé hangzottak: „Kövess engem!” Szólt hozzánk a hegy tetejéről, és elmondta, kik a boldogok. Beszélt nekünk Istenről, az Ő országáról, a nyitott kapukról, terített asztalokról, az ágrólszakadt fia felé rohanó Apáról, az életét egyetlen bárányért is kockáztató Pásztorról, az Útról, Igazságról, Életről. Szólt hozzánk,