reggeli dicséret

Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. Prédikátor könyve 7. fejezet 8. verse A mai igeszakasz két tanáccsal is ellát bennünket. Az első, szinte teljesen egyértelműnek tűnik. Jobb, amikor valaminek a végére érünk, mint amikor elkezdtük azt. Ha munkáról, feladatról beszélünk, minden további nélkül el tudjuk fogadni. Jóérzés, amikor célba érünk, amikor magunk mögött tudhatjuk az indulás nehézségeit, a tervezés közbeni elakadásokat, vagy a menet közben fellépő ajándékokat. De, ha egy kapcsolatról - barátságról, szerelemről - beszélünk, akkor hamisnak érezzük ezt a gondolatot. Ne érjenek véget azok amelyek boldogságot jelentenek a számunkra. A Biblia szerint azonban a kapcsolatok vége azok kiteljesedését jelenti. Hiszen az örökkévalóság dimenziója magával hozza, hogy ott, ahol  "idő többé nem lesz"  a kapcsolatok folyamatosan fejlődni fognak addig, amíg tökéletessé nem válnak. A második tanács izgalmas, hiszen a kevélységet állítja ...

Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. Prédikátor könyve 7. fejezet 9. vers Egy régi tanmese szerint a katona fiú egy alkalommal levelet küldött a szüleinek, melybe csak ennyit írt: “Apám, küldj pénzt!” Az apa, elolvasva a szűkszavú üzenetet, magából kikelve, haraggal hívta oda magához feleségét: "Nézd, milyen arcátlanul követelőzik ez a neveletlen! Majd adok én neki, nem kap semmit!” Az anya ekkor kivette kezéből a levelet, elmosolyodott és kérlelő, kedves hangon olvasta fel a leírt három szót: “Nem is azt írta, csak ennyit: Apám, küldj pénzt!” Hányszor estél bele a hirtelen harag, a bosszankodás csapdájába? Nem az életedben, azt megszámolni úgysem tudnád, elég csak az elmúlt héten, vagy az elmúlt napon! Hányszor érezted azt, hogy a téged ért (vélt, vagy valós) igazságtalanság dühöt vált ki belőled? És hányszor derült ki az idő múltával, hogy a bosszankodás alaptalan volt: előítélet vagy csak egyszerű félreértés volt az egész és f...

Jó csendben várni az Úr szabadítására. Jeremiás Siralmai 3.26 Amikor valami feszít bennünket, akkor sokat segít, ha beszélhetünk róla. Megvan ennek is a veszélye, de az biztos, hogy ha magunkba zárkózunk, és úgy emésztenek a gondok, akkor előbb vagy utóbb belebetegszünk. Fontos tehát, hogy megfogalmazzuk, kimondjuk, hogy mi bánt bennünket. Olyan ez, mint amikor a gőzgépből kiengedik a túlnyomást, nehogy felrobbanjon a gép. Persze nem mindegy, hogy felfelé csap ki a gőz vagy oldalt, égési sebeket okozva a gép körül állóknak. De mi történik akkor, amikor túl sok gőzt engednek ki, vagy a keletkező gőz folyamatosan távozik? Ekkor a gép nem lesz képes hasznos munkára. Miután kiöntöttük szívünket Istennek, tudunk-e csendben várni? Tudunk-e Benne bízni, és csak azt tenni, amire Ő hív minket? Vagy ezt a feszültséget sem viseljük el, és elkezdünk kapkodni, izgulni vagy dühöngeni és emberi megoldásokat keresni, s kipróbálni? Hatalmas erő van abban, amikor rá tudjuk bízni életünk nehézségeit Iste...

Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. Prédikátor 7:9 Előfordult-e veled, hogy ingerülten reagáltál egy helyzetben? Próbáld meg felidézni és átgondolni, mi is történt valójában! Talán megijedtünk valamitől, és a félelem vagy a tehetetlenség érzése miatt reagáltunk így. Esetleg már nagyon beleéltük magunkat abba, hogyan alakulnak majd az események, és érzékenyen érint a csalódás. Lehet, hogy alapvetően jellemző ránk a rugalmatlanság vagy már természetesnek vesszük, hogy mindig az történik, amit mi akarunk… Az is lehet, hogy azt tapasztaltuk, hogy könnyebben elérjük a céljainkat, ha szabad utat engedünk a haragunknak, így már szokásként van jelen az ingerültség az életünkben. Különböző okai lehetnek a bosszankodásainknak, így a kezelésének is. Egy azonban közös: Először be kell látnunk, hogy a hirtelenkedés, az indulatosság mindig rossz tanácsadó, kárt okoz nekünk és a környezetüknek is vö. Zsoltár 37:8 . Te hol tartasz ebben? Legyen áldo...

" De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket." Zsidókhoz írt levél 6. fejezet 11-12. versek A kitartás nagy erény és nagy haszonnal jár, ha valaki él vele. Azt mondják, hogy aki szorgalmas, aki kitartó, az végül messzebbre jut azoknál a tehetséges, kreatív embereknél is, akik nem élnek ezen tulajdonságokkal. Emlékszem, diákkoromban nem csak tudást értékelték a tanárok, hanem a szorgalmat is. volt ilyen jegyünk a magatartás jegy mellett az ellenőrzőnkben minden félévkor és évvégén is. A legtöbb esetben az oktatóink megnézték, hogy melyik gyerek hogyan áll a különböző tárgyakból és aszerint osztályoztak minket. De volt egy kedves tanár, aki komolyan vett4e a szorgalom jegyet és nem a teljesítmény alapján mérteki annak értékét, hanem valóban aszerint, hogy az adott nebuló önmagához képest mennyire igy...

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Pál levele a rómaiakhoz 8:25 Az idő relatív, állapította meg Albert Einstein. Gondoljunk csak arra, hogy milyen gyorsan eltelik a nyaralás, viszont az előtte lévő két-három nap mennyire lassú. Amikor valami igazán jóra várunk, az idő csak úgy vonszolja magát. Amikor elérkezik, az a pillanat amit vártunk, szinte egy szempillantás alatt tovaszáll. Kisfiam nagyon szeret egy könyvet, ahol a főhősök Pécsre utaznak el, és ott töltenek néhány napot. A történetben gyakorlatilag körbejárják Pécs legnevezetesebb helyszíneit, és bemutatják az érdekességeket a gyerekeknek. Kisfiam kedvence a mésztufa barlang, azon belül is a sárkány. Egyszer amikor elolvastuk a könyvet megígértette velünk, hogy el fogunk menni a mésztufa barlangba ha jó idő lesz. Szinte minden másnap rákérdezett, hogy jó idő van e már. Amikor ott voltunk, az a fél órás túra szinte elröppent, úgy élvezte. Mikor a megváltó elköszönt a tanítványoktól, megígérte, h...

Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Pál levele a rómaiakhoz 12:19 Az általános iskola udvarán, tanórák után olyan, mint a vadnyugaton. Legalábbis abban az iskolában, ahova én jártam, olyan volt. A gyerekek, akik az őket hazakísérő szülőkre vártak, és azok, akik kiszöktek a napközi tanulószobából általában az iskolaudvar valamelyik eldugott sarkában verődtek bandákba. Jobb esetben csak játszani, focizni az otthonról hozott labdával, kártyákat cserélgetni az éppen aktuális őrületnek megfelelően. Rosszabb esetben viszont ennél sokkal csúnyább dolgok is történtek azokban az eldugott sarkokban. Nem sok emlékem van az általános iskolából, de az egyik ilyen délután a mai napig élénken él bennem. A barátommal játszottunk az udvaron – én vártam a buszt, amivel aztán hazamentem volna, ő pedig napközisként még pár órát az iskolában töltött. Rajtunk kívül egy másik osztálytársu...

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Zsoltárok könyve 40:2-3 Samuel Beckett ír drámaíró legismertebb műve, a Godot-ra várva nem szól semmiről. Pontosabban szólni szól, de éppen az a különlegessége, hogy minden, ami történik benne, teljesen felesleges. A történet szerint két csavargó, Vladimir és Estragon az út szélén, egy fa mellett várják Godot érkezését, aki csak nem akar megérkezni. Bármi is történjék a várakozás ideje alatt, felesleges, hiszen a várt személy – Godot, bárki is legyen az – egészen a második felvonás, tehát a mű végéig csak nem érkezik meg. “Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el - borzalmas.” mondja Estragon az első felvonás során. A drámát sokféleképpen értelmezték 1952-es megjelenése óta. Van, aki úgy véli, az egész egy paródia, és éppen az értelmetlensége adja fanyar, de különleges értékét. Mások szerint a...

"De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" Mózes második könyve 14:13-14 Valahányszor megbántanak, késztetést érzünk, hogy visszavágjunk. Valaki beszól, méltatlankodik, megsért, mi pedig úgy érezzük, hogy ez a helyzet feljogosít bennünket arra, hogy vissza kézből üssünk vissza. Ilyenkor az ember óhatatlanul olyant szokott mondani, amit később megbán (még akkor is ha teljes mértékig igaza van). A népet elnyomják, kizsákmányolják, rabszolga sorba taszítják, és persze méltatlankodnak, esetleg lázadoznak is, de rá kell jönniük, hogy Egyiptom erősebb. Mózes ezt látja. Visszatér, és a szenvedés láttán az ő keze is ökölbe szorul, de visszafogja magát, és ahelyett, hogy tetézné a problémát, inkább megfontoltan beszédbe kezd. Nem egy háborgó ember beszédébe, hanem egy higgadt emb...

Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! Jeremiás próféta könyve 12:5 Jeremiás Isten prófétájaként hatalmas veszélynek volt kitéve. Isten üzenetét adta át Izrael népének, és ez az üzenet nem mindig szívmelengető. "Térjetek meg, igazgassátok ki útjaitokat, legyetek kegyelmesek a társaitokkal!" Néha önmagam megváltoztatásánál pedig könnyebb megváltoztatni az üzenetet — akár erőszakkal is. Jeremiás rosszakarói a halálát akarták, ám Isten megmentette őt az ellenség kezéből. (ld. Jer 11:18-20 ) A reakció teljesen természetes, felhangzik a Nagy Kérdés: hogyan élhet a gonosz békességben, míg az igaz félelemben menekül? A válasz? Nincs válasz. Általában nincs válasz, erre nincs. Illetve... valami mégis van. "Ha ettől kiborultál, mi lesz, amikor tényleg baj lesz?" Mindig van lejjebb. Szívmelengető, felajzó. "Tényleg ez a legnagyobb bajod?" De most ko...

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!" Pál levele a filippiekhez 4:4-5 Nincs rosszabb, mint egy elmérgesedett munkahelyi kapcsolat. Vagy várj, de mégis van! Egy elmérgesedett gyülekezeti, vagy családi kapcsolat még annál is rosszabb. Hiszen azokkal haragban lenni, akikkel máskülönben együtt kellene ünnepelned, örülnöd, egymást kellene támogatnotok, maga a pokol. Evódia és Szüntükhé a filippi gyülekezet két tagja pont ebben a helyzetben szenvedett. ( 4:2 ) Pál úgy írja le őket, mint akik "együtt küzdöttek" vele az evangéliumért, ( 4:3 ) tűzben edzett bajtársak, és mégis, valami nézeteltérés következtében úgy tűnik, testvérekből keserű ellenségekké váltak. Pál itt következő gondolatait ( 4:4-5 ) gyakran idézzük amolyan univerzális jótanácsként, pedig a valóság az, hogy ez a rövid gondolat többet árul el a keresztény konfliktuskezelésről, mint bármi másról. A tanács ( "Örüljetek az...

“Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek.” Prédikátorok könyve 7:8 Újat alkotni nehéz. Amikor nekilátunk egy munkának, és kiderül, hogy teljesen új amit csinálunk, sokszor azt sem tudjuk, hova nyúljunk. Sokkal jobb egy munka végén becsatlakozni. Sokkal egyszerűbb, ha már egy kijárt ösvényen kell haladni, amit mindenki ismer. Sokkal kellemesebb aratni, mint vetni. A Prédikátor könyvének írója olyan, mintha azt mondaná, hogy hagyd ki a munka nehezebb részét. Persze jó lenne, ha megtehetnéd, hogy mindig csak a végén szállsz be, de valakinek el is kell kezdeni. Nem arról beszél, hogy hagyd a nehezét másra, hanem azt mondja, hogy legyél türelmes! Ne vágj bele mindenbe! Ne gondold, hogy mindenre képes vagy! Legyél türelmes! Ismerd a határaidat! Tudd, hogy mire vagy képes! Azt mondja az író, hogy nem kell neked megváltanod a világot. Lehet, hogy épp le vagy terhelve. Lehet, hogy azt sem tudod, hogy hol áll a fejed. Lehet, hogy pont egy sikerélmén...

"Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is." Pál apostol kolossébeliekhez írott levele 3. rész 13. verse Ízlelgetem a szavakat. Türelem, megbocsátás. Sokat hangoztatott, sokat prédikált, jóval kevesebbet átélt, megvalósított szavak. Nekünk, keresztényeknek, mindig is ez volt a gyengénk; elméletben tudjuk mi, de a gyakorlat sokszor mást mutat. Légy türelmes! - mondjuk a templomban, az imaházban. Aztán már hazafelé rádudálunk a figyelmetlen közlekedőre, aki akadályoz. Várok, én várok! - motyogunk az orrunk alatt, de szinte idegbajt kapunk, amikor kinyit a másik kassza és a mögöttünk levők előrébb kerülnek mint mi, mert későn kapcsoltunk és ha mi is átmennénk, semmivel sem lennénk előrébb. Megbocsátom én, persze, hogy meg, csak ugye nem felejtek. Mert hát bolond, az nem vagyok és nem hagyom, hogy mások csak úgy kihasználjanak. Meg egyébként is lennie kell valamilyen követ...

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” Pál levele a filippiekhez 1:6 Előttem egy méretre vágott tömör fadarab feküdt a munkapadhoz szorítva, kezemben pedig véső és kalapács. A teremben hangzavar, legalább tizenketten kopácsoltunk, ahogy csak bírtunk. Forgácsdarabok pattogtak mindenfelé, a fejemben pedig zakatolt a kérdés, hogy fogom ezt megcsinálni, befejezni? Hogyan lesz ebből a megmunkálatlan darabból mesés hangzású líra? Őszintén, fogalmam sem volt, mint csinálok. A hangszerkészítő mutatta a mozdulatokat, én pedig igyekeztem követni az utasításait: ezt hogyan tartsd, az hogyan járjon be egy ívet, nem kell izomból, figyelj oda a fára, legyél érzékeny arra, ő hogyan reagál a tevékenységedre, nem kell kapkodni, ez nem verseny. A vésőt és kalapácsot követte a ráspoly, majd a fémreszelő, a citling és végül a csiszolópapírok, legalább 5 féle erősségben. Az egyetlen dolog, ami miatt egyáltalán nekiláttam a mu...

„Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” Zsoltárok könyve 37:7-8 Nem vagyok egy „időben odaérek mindenhova” típusú ember. Sose voltam az. Egy kisvárosból jártam fel a megyeszékhelyen lévő gimnáziumba minden hétköznap reggel a 6.45-ös busszal. Egyáltalán nem volt messze tőlünk a megálló, kb 3 utcányira, de rendszeresen az utolsó pillanatban indultam el otthonról, így a reggeli futás teljes menetfelszerelésben gyakorlailag négy éven keresztül nem hiányzott az életemből. A táv utolsó 200 métere nyílegyenesen vezetett a megállóhoz, pont azon az úton, ahol a busz az indulása után elhaladt, ezért, ha el is indult, a sofőr legtöbbször látta, hogy loholok vele szemben, és beiktatott egy köztes megállót, mellettem. De az igazat megvallva, utálok késni. Ám amióta a gyerekeink megszülettek, a helyzet csak tovább romlott, így kimondottan ajándék számomra...

"Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek."  Prédikátor könyve 7. fejezet 8. verse Nagyon leegyszerűsítve az életben vannak jó és rossz dolgok, amiket átélünk. Mindannyian szeretjük az egyiket és alig várjuk, hogy megtörténjenek velünk, míg a másikat elkerülnénk, ha lehetne. A legtöbb esetben azonban ez nem lehetséges. Az élet halad előre, a napokat megállítani nem lehet, bármi legyen is, annak mindig lesz kezdete és vége. Miért gondolhatja azt a bölcs király, Salamon, hogy minden dolognak jobb a vége, mint a kezdete? Hiszen, ha jó dolgok várhatóak, alig várjuk a kezdetüket, türelmetlenek vagyunk és azt szeretnénk, bárcsak sohasem lenne vége. Míg a rossz dolgokat egyáltalán nem várjuk és azt szeretnénk, ha mielőbb véget érnének. Dávid fia, a Példabeszédek szerzője jól ismerte minden dolog természetét. Tudta, hogy mindkettő hozhat az életünkbe ezt is, azt is. Mert a rossz dolgokból is jöhet jó, ha megtanítanak a számunkra valamit é...

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen."  Péter második levele 3. fejezet 9. vers Halogatásra átlagon felül hajlamos ember vagyok, és ezt általában tudják rólam azok, akikkel dolgozom — így a Reggeli Dicséret szerkesztősége is. A mottóm: amit ma megtehetsz, de nem muszáj, azt tedd meg inkább holnap. Persze ezt nem büszkeségből mondom, hanem inkább mintegy vallomásként. Az évek során megpróbáltam változtatni rajta, de látva, hogy ebben sikertelen voltam, megtanultam élni a helyzettel, és valamelyest előnyt kovácsolni belőle. Persze ehhez szükségem volt — Istennek hála — a munkatársaim türelmére is.  A saját személyiségemből adódóan én is türelmesebb vagyok a halogatós emberekkel, mint általában véve tapasztalható. Ha határidőt kell szabni valamilyen projekt elvégzésére, mindig jóval korábbi időpontot adok meg, mint ami szükséges volna, mert tudom, h...

„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! ” Máté evangéliuma 25. fejezet 13. vers Wright fivérek, Gagarin, Armstrong, Martin Luther King, Steve Jobs. Ezekben az emberekben az a közös, hogy valami olyat tettek, ami gyökerestül változtatta meg a társadalom jövőjét. Úgy bevonulni a történelembe, hogy a tetteink megváltoztatják a világot működését, a legnagyobb elismerés, ami valaha kijár valakinek. A XX. század megszámlálhatatlan kiváló elmét adott, ezáltal jobbá téve a világot. Az idő előrehaladtával viszont egyre kevesebbet beszélünk róluk. Mit tettek „A” nagyok azért, hogy most birtokolhassuk azt, amink van? Megfeledkezünk róluk. A technikai invenciók nagyszerűek, a fizika határainak leküzdése emberfeletti, a Föld bolygótól való távolodás és a gravitáció leküzdése megnyitott az emberiség számára egy új teret. A kíváncsiság és az ismeretlen megismerése mindig ösztönző lesz az emberiség számára. A nyugalom keresés a legfontosabb az életben és sokan nem talál...

"Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart." Példabeszédek könyve15. fejezet 18. vers Gyermekkoromtól kezdve voltak gondjaim a harag kezelésével. A családi fotóalbumban van egy kép, ahol öt-hat éves vagyok és a szomszéd kerítése mellett, a bokrok alatt állva éppen toporzékolok valamiért; már rég nem tudni miért. Emlékszem arra is, amikor karácsonyra sílécet kaptunk a bátyám meg én. Természetesen ő, a nagyobb, hamar rápattant és ügyesen siklott a házunkhoz közeli dombokon. Én bőszen felgyalogoltam a hegy tetejére és leültem, hogy felcsatoljam a léceket. Letettem magam mellé az egyiket, míg a másikat próbáltam a lábamra erőltetni. Nagy nehezen sikerült, de ahogy felnéztem látom, hogy a másik sehol. Természetesen a csúszós léc alig várta, hogy megléphessen tőlem, mivel nem szúrtam a végével  bele a hóba, hanem csak úgy, irányba állíttottam a lejtő felé és a gravitáció elvégezte a dolgát. Az megindult lefelé a haragom meg...

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. Zsoltárok könyve 13:6 Meddig? Talán a 13. Zsoltár központi gondolata ez az egyszerű kérdés. "Meddig kell elviselnem az ellenségeim sanyargatását? Meddig kell elviselnem az üldözést? Meddig kell bánkódnom, szenvednem, karanténban sínylődnöm? Meddig?" Dávid tudja, miről beszél: “Üldözték” gyerekkorában, a testvéreivel valószínűleg nem volt valami jó a viszonya ( Sámuel első könyve 17:28 ) – főleg, hogy annak idején Sámuel a bátyjai szeme láttára kente fel királynak ( Sámuel első könyve 16:13 — hasonló helyzetben én is irigy lennék). Aztán az éppen aktuális király, Saul is üldözte, amikor tudomására jutott, hogy Dávid népszerűbb az országban, mint ő maga. ( Sámuel első könyve 19-26 ) Később pedig a saját gyermeke üldözte, amikor úgy gondolta, ő volna a jogos uralkodó ( Sámuel második könyve 15-18 ). Ha valaki, ő igazán feltehette a kérdést, hogy “meddig?” ...