reggeli dicséret

„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézsaiás könyve 53. fejezet 7. vers) Reggelente futás közben gyakran találkozom Hajmáskér határában legelő birkanyájjal. Sőt már annyira megszokott látvány vagyunk egymásnak, hogy a pásztorral szinte egyszerre intünk és köszönünk egymásnak. Bizony olyan megindító látvány, mikor a felkelő nap megcsillan a nyájon. Csak épp akkor soha nincs nálam telefon, hogy lefényképezze. Néhány hete pedig egy különös élményben részesítettek. A műút egyik feléről a másikra keltek át. De nem akárhogy. A pásztor ment elől, mögötte a nyáj. Ahogy odaért az úthoz, felemelte a botját, kurjantott egyet és ekkor csoda történt, mert a birkák olyan egy vonalban álltak meg, mintha egy láthatatlan kötelet húztak volna ki előttük. Egyikük sem tette az aszfaltra kis patáját. Majd a pásztor körülnézett füttyentett a feket...

" És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre ." Jelenések könyve 5:6 PEDIG Elhagyták, utálták, p edig betegségeinket Ő viselte! Azt mondták: Isten verte meg, p edig a mi vétkeink miatt kapott sebeket! Megkínozták, p edig alázatos volt! Bűnösök közé temették, p edig nem tett gonoszságot! Életét adta a bűnösért, p edig csak mások bűnét hordozta! Engem is szeret p edig ... (Kis István, 1998.)