reggeli dicséret

“Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” János evangéliuma 15.fejezet 10. verse Attól függően, hogy milyen emberrel beszélünk, a “parancsolat” szóban más-más értelmet találunk. Például egy katonát megkérdezve valószínűleg a “parancs” kifejezés fog a középpontban állni. Egy olyan utasítás, amit áthágni nem csak hogy tilos, de életveszélyes is lehet. A frontvonalon egy parancs betartásán több száz ember élete múlhat. Ahhoz, hogy megértsük azt, amiről itt szó van, először tisztáznunk kell, hogy mi Jézus parancsolata! A Megváltó életét szemlélve megérthetjük a szeretet valódi üzenetét. Ha kutatjuk, rájövünk, hogy számára semmi sem volt fontosabb, mint az Isten, és embertársaink iránti megértés, tisztelet, és szeretet. Isten parancsolatai, a Tízparancsolat minden pontja a Teremtőhöz való viszonyulásról, illetve az embertársainkhoz való viszonyulásról szól. “Ne legyenek idegen

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek."  János evangéliuma 14. fejezet 26. vers Jézusnak ez a mondata eszembe juttat egy évekkel ezelőtti beszélgetést egy fura hívővel. Azt mondta nekem, hogy régebben még ő is olvasta a Bibliát, de azóta mélyebb kapcsolatba került a Teremtővel, és közvetlenül tőle veszi az energiát és mindent, ezért neki a Biblia olvasására már nincs szüksége. Vannak azonban sokan mások is, akik a Lélek vezetését a Szentírás vezetésénél magasabb rendűnek, és ezért fontosabbnak tekintik, s ha ellentmondást vélnek felfedezni a kettő között, akkor gondolkodás nélkül az előbbit választják. Pedig Jézus fent idézett mondata alapján a kettő együtt jár, a Lélek vezetését és a Biblia üzenetét nem lehet egymással szembe fordítani, sem elválasztani egymástól. Hiszen a mondat első felében arról beszél, hogy az Atya az ő nevében küldi el hozzánk a Szentle

"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat." A zsidókhoz írt levél 9. fejezet 22. vers Sokaknak az Szentírás első fele, az Ószövetség elég nehéz olvasmány, hiszen gyakran fejezetről-fejezetre vérontással találkoznak. Ha éppen nem Izrael népe háborúzik és irt ki egy másik nemzetet, vagy egyik ember egy másikat, akkor állatok sokaságait gyilkolják halomra — felajánlva azok vérét Istennek. Nehéz elmenni a naponta levágott bárányok és egyéb kisebb-nagyobb állatok képe mellett, bármennyire is érzéketlenek vagyunk már az ilyen témákra. Ma állatkínzás címén betiltanák ezeket a gyakorlatokat, de akkor ez az élet szerves része volt. Nem egyszerűen olyasmire kell gondolni, mint amilyen a falun megszokott disznóvágás! Míg ez utóbbinál a közösség, a jókedv, a vidám együttlét dominál, nem mellesleg az abba vetett remény, hogy az esemény után mindenki finomságokkal a zsákjában tér majd haza, addig Izrael áldozatai esetében senkinek a

  „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,”   ( Péter első levele 1. fejezet 18-20. vers ) Még tavasszal, a járvány kirobbanásakor jelent meg Sztojcsev Iván egy érdekes írása a HVG-ben; Hány forintot ér egy ember élete? Szabad ilyet kérdezni? címmel. A szerző megállapítja: „ Az életek megmentésének nagy ára van – ezt láthatjuk most is, amikor világszerte országok gazdaságai állnak le, hogy megállítsuk a koronavírus terjedését. Ilyen helyzetben a szokásosnál többen figyelnek fel azokra a közgazdászokra, akik egy élet értékét próbálják pénzben kifejezni. És szívesen kiáltják ki közellenségnek őket, pedig a közgazdaság egyik legrégibb kérdése az: lehet-e számszerűsíteni, mennyit ér egy élet?” Majd beszél a biztosítókról, akik m

  „Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.” Zakariás könyve 6. fejezet 13. verse   Jézus Krisztus nem csak az Újszövetség lapjain jelenik meg. Élete, szolgálata, küldetése és halála már az Ószövetség lapjain is fellelhető. Az, hogy Isten már a próféták idejében is figyelmet fordított Fia eljövetelének a kinyilatkoztatására azt mutatja, hogy az idők folyamán – jelenleg is – fontos számára az, hogy bizonyosságot nyerjünk hitünk felől és ne valami olyanba kapaszkodjunk, amelyről nem esik szó. Isten nem vak hitet kíván tőlünk. Nem arra vágyik, hogy érzéstelen robotok módjára szolgáljunk neki és higgyünk akkor is, ha semmi bizonyíték nincs, amivel hitünk megerősödne. A bűn mindig is jelen volt a világban. Az ószövetségi ember is folyamatosan harcolt, küzdött a bűnnel, pont úgy, ahogy mi tesszük a 21. században. Ahhoz, hogy az emberek hite erősödjön Isten tud

"Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt."  Mózes első könyve 5. fejezet 24. vers Nagyon rövid és tömör az Énók életéről szóló leírás (1Mózes 5.18,21-24), mégis különleges jelentősége van. Ő az első, akinek az élete nem a megszokott módon ért véget a Földön. Nem a sírban nyugszik, várva a feltámadást, hanem Isten magához vette, így Énók Istennel él a Mennyben. Hitem és reményem szerint nincs messze már az idő, amikor sokakkal történik majd ugyanez Jézus második eljövetelekor. Miért történhetett ez Énókkal? Mi volt a titka? „Énók az Istennel járt.” Ugyanezt a kifejezést használjuk a szerelmesekre: járnak egymással. Mivel nagyon szeretik egymást, sülve-főve együtt vannak. Szeretnek beszélgetni, mindent együtt csinálnak, élvezik egymás társaságát. Az Ószövetség görög fordítása is erre utal, ahogyan megfogalmazta azt, hogy Énók az Istennel járt: Énók örömét lelte Istenben és Isten is örömét lelte Énókban. Ez messze túlmutat a szokásszerűen gyako

„A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.” Pál levele a rómaiakhoz 7. fejezet 12. vers Sosem felejtem el az első KRESZ órámat. Sok-sok halogatás után láttam neki végre autós iskolát keresni. Találtam is egyet, ahol mondták, hogy épp aznap kezdődött egy tanfolyam, de holnap még becsatlakozhatok. Így is lett, másnap reggel már ott ültem a tanfolyamon. Mit ne mondjak, az első alkalmon sok(k) volt az információ, jobbkéz-szabály, kinek van elsőbbsége, körforgalom, balról érkező villamos, megkülönböztető jelzés, sebességkorlátozás, műszaki problémák, stb... De ami igazán ledöbbentett, az az volt, hogy az oktató szerette ezt a számomra érhetetlen rendszert. Magától értetődően abszolút tisztában volt a szabályokkal, nem tudtunk olyat kérdezni tőle, amire ne adott volna helyes és érthető választ. Mindent fejből mondott, azonnal. És látszott rajta, hogy szereti ezt csinálni. Érti és értelmesnek találja ezeket a szabályokat, és nem volt teher számára évek óta oktatni ebben