reggeli dicséret

  " Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." Pál apostol Korinthusiaknak írt második levele 3. fejezet 17. verse Szabad vagyok! - gondolja az ember és sokszor nem sejti, hogy mennyire rab. Szabad vagyok, mert azt teszem, amit csak akarok! - mondja újra az ember, és nem sejti, nem tudja, hogy a valódi szabadság nem az, amire gondol.  Igazán szabad az az ember, aki t estében, lelkében, erkölcsi vagy szellemi értelemben is szabad. Testi értelemben rengeteg minden rabbá tehet bennünket. Minden függőségünk, amit úgy érzünk, hogy nem tudnánk meglenni nélküle, fogságban tart minket. Valaki azt mondja: "Ha nem iszom meg a reggeli kávémat, meg sem tudnék mozdulni. Már az illata is felélénkít!" - ő a kávé rabja. Másvalaki szerint amennyiben nem iszik meg egy kupica pálinkát ebéd előtt, meg sem tudná emészteni az ételt. Ő nem gondolja, de már az alkohol rabja. De rabjává válhatunk az édességeknek, a teának, bárminek, amit beviszünk a szervezetünkbe és ...

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” Pál levele a filippiekhez 3:7-11 „Bezzeg a bátyád!” – hangzott a tanítónéni szájából a mondat az egész osztály füle hallatára, tőrként hasított a szívedbe, és a földbe döngölt. Senkinek érezted magad, selejtnek, értéktelennek. Felnőtt fejjel látod, hogy ezzel a káros módszerrel próbált sarkallni a jobbra, a tökéletesre, de túl sok sebet ejtett vele. Közben persze az is kiderült, hogy a bátyáddal sem volt soha megelége...

„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél:” Az apostolok cselekedetei 15:28  „Kicsim, ezt miért csináltad?” - kérdezem a kislányomtól hol jó, hol kevésbé jó kedvemben, és jön is a válasz viszonylag hamar. „Azért, mert szabad.” - és ezzel lezártnak is tekinti a dolgot. És amíg ez az általunk szabott keretekkel megegyezik, addig nincs probléma. Csak megesik, hogy próbálja feszegetni a határokat.  Ezzel a nézetével pedig nincs is egyedül. Már az Édenben is ezt tettük. Ettünk a gyümölcsből, mert mi úgy döntöttünk, szabad. Az, hogy Isten mit mondott erről, csak másodlagos. Úgy gondoltuk, megszabhatjuk mi a határokat, mert jobban értünk ehhez, mint a Mindenható.  Aztán bezárult előttünk a Paradicsom kapuja, mi pedig továbbra is megszabjuk magunknak, mit lehet, és mit nem, és ezzel óriási károkat ejtünk. Mindenhol. Végzetes kárt tettünk az Istennel való kapcsolatunkban, és ha Krisztus nem jött volna el, ...

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.”   (Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 12. vers) Pál korának keresztény közösségei sok kihívással és kísértéssel néztek szembe. Az egyik ilyen a hedonista gondolkodás térnyerése, melynek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a lehető legtöbb élvezetet érjük el a lehető legkisebb akadály mellett, vagyis kötöttségek nélkül élvezzük az életet. S ezzel a vélekedéssel egyes keresztény felekezeteknél mind a mai napig találkozhatunk. Olyanformán, hogy hitvallásuk lényege, hogy higgy Jézusban, s amit teszel, az nem számít. Persze ott van a másik véglet is. Amikor minden lépésedet árgus szemmel lesik és minden tettedre jogszabályokkal és paragrafusokkal válaszolnak. S nem tudom észrevetted-e, de mások mindig jobban tudják, hogy mit csinálhatsz és mit nem, mit mondhatsz és mit nem, mit ehetsz, ihatsz és mit nem… „Te keresztény vagy, te nem üthetsz vi...

„ Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:  világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!”  Zsoltár 37:4-7. (Új prot.ford.) Mi a hívő ember kiváltsága? Hogy van valaki, akiben bízhat. Aki tökéletesen ismeri őt. Az indítékokat. Szíve vágyát. A bűn miatti könnyeit. Az elhibázott lépéseket. A jóvá-tenni-akarást. És ez a Valaki a végén előhozza az igazságot. Egy bírósági tárgyalóterem képe jelenik meg lelki szemeim előtt. A vádlott ül a vádlottak padján. A tanuk ellene vallanak, az események, az időpontok kuszák, egyre jobban belekeseredik a reménytelenségbe. Aztán feláll az ügyész, és tökéletesen bebizonyítja bűnösségét. Sehol egy kiskapu, sehol egy menekülési ajtó. A vádlott már hallja belső fülével, hogy hány év szabadságvesztésre ítélik. És ekkor történik valami. Feláll az ügyvéd. Méltóságteljesen előre ...