Még mindig van remény
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:19 Hosszú idők óta vársz rá, és hinni szeretnél abban, hogy lehetséges. Hogy te is megkaphatod, átélheted, megtapasztalhatod. Hogy Ő neked is megadja. Hetek, hónapok, évek pörögnek egymás után, és te még mindig vársz. Bár a lelkesedés alábbhagyott, a hit meggyengült, és úgy érzed, a remény is becsapott, de még kapaszkodsz. Talán görcsösen, néha akaratosan, néha pedig csak az emberi küzdeni akarással, amikor már minden eddigi esély visszavonulót fúj. De kezedet még mindig imára kulcsolod napközben, vagy csak ajkad sarkából röppen fel egy halk fohász az Ég felé. Aztán esténként, amikor elhalkul körülötted minden és mindenki, némán feltör belőled a vágy. Néha könnyek teszik keserűen sóssá a kérést, néha az értetlenség és a dobozba zárt látótér dühöt csal ki belőled, és repkednek a miértek, az „ez nem igazságos”-ok, és a „nem érte...