reggeli dicséret

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.   A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.   És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” (Máté evangéliuma 6:9-13) Régóta ismerem ezt az imádságot. Időnként el is imádkozom. Lassan szoktam mondani, hogy a szavak mögötti tartalom kidomborodjon bennem. Igyekszem a mondanivaló mélyére látni, átélni, a szavak értelmét. Mostanában egyre többet gondolkodom ezen a mondaton: „ bocsásd meg a mi vétkeinket…” . Könnyű ezt így, felszínesen mondani, de így is gondolom? Látom a bűneimet, aminek a bocsánatát kérem? Tudom, hogy minden ember bűnös (Róma 3:10-11), ezek közé tartozom én is. Ezt nem nehéz kimondani, mert nem ...

„Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal!” Róma 8:26. Több „ima-tapasztalatom” is volt már. Valaki kért, hogy imádkozzam beteg gyermekéért. Megtettem, miközben ő egy könyvet lapozgatott. Máskor - egy másik személy összevissza bámult, nézegetett, amíg én szívből imádkoztam érte. Volt olyan, hogy lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel imádkoztam, és amikor végeztem, azt láttam, hogy tágra nyílt szemekkel figyeli, hogy mit csinálok. Volt olyan is, hogy imádkozás alatt beszélgetett a mellette állóval, vagy éppen hangosan, félhangosan mondta utánam, amit mondtam. Vagy ’ámen’-ezett, ’hallelujá’-zott. Egyszer mondtam egy hölgynek, hogy „imádkozzunk ezért!” Ő azt válaszolta: de én nem tudom, azt hogy kell. Többször hallottam: „Én nem tudok imádkozni!” „Nem tudom, mit mondjak!” „Nem jönnek a szavak!” „Én csak a Miatyánkot meg ...

"Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. " Zsoltárok 139:4  Tapasztaltad már, hogy még nem is kérted Istentől, csak megfordult a fejedben, hogy jó lenne, és még mielőtt kérhetted volna, már beteljesedett? Természetesen nem válna a javunkra, ha minden teljesedne, főleg azonnal, de néha Isten megajándékoz ilyen váratlan meglepetésekkel. Aki ismeri a hajszálaink számát, mindent tud rólunk. Tudja mikor vagyunk szomorúak és miért. Tudja, mikor vagyunk fáradtak és mikor vidámak, mikor van kedvünk mindenkit a szívünkre ölelni és mikor nem akarunk emberrel még csak találkozni sem. Milyen jó, hogy ezek az információk olyan Valakinek a birtokában vannak, Aki nem ellenünkre, hanem értünk használja föl , amit tud rólunk .  Ennek ellenére mondjuk el Neki, hogy mi van bennünk !                  Fáradt vagy és nyom a bűnnek terhe?     ...

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 28. vers) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy sovány gebéje, mellyel a kis földjüket szántották. Egyszer aztán a ló elkóborolt és nem jött vissza. A falubeliek erre azt mondták; Jaj szegények, milyen csapás! Már lovuk sincs már, amivel a földet műveljék. Eltelt két-három hét, mikor váratlanul hazakerült a gebe, de már nem egyedül, hanem vadlovak egész csapatával. A falubeliek erre azt mondták: Milyen szerencsések! Most már vígan és gazdagon élhetnek, mással dolgoztatnak. Telt múlt az idő, a fiú épp be akart törni egy lovat, mikor leesett és olyan súlyosan megsérült, hogy egész életére lesántult. Erre a falubeliek így szóltak: Jaj szegények, micsoda szerencsétlenség! Ki fogja most vezetni a gazdaságot? Később kitört a háború. Minden fiatalt besoroztak a falu...

 „Senki se mondja, amikor kísértést szenved „Az Isten kísért”, mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.” Jakab 1:13   (Sztl) Jelenleg milyen kísértések vannak az életedben? Házassági problémákkal küzdesz, pénzügyi problémáid vannak vagy talán gyerekeid tértek le a helyes útról vagy egy régi betegséged újult ki? Mit mondasz erre? „Én ezt már nem bírom tovább!” Tudod, Isten mit szeretne hallani tőled? Azt akarja, hogy ezt mondd   „…ha Isten velünk, kicsoda ellenük” Róma 8, 13. Isten boldognak szeretne látni. Bármilyen nehézségek is vannak az életedben, azokat a Kísértő adja, nem Isten. Minden rossz okozója Sátán. Ha jó barátja lennél a miniszterelnöknek, akkor úgy gondolnád, minden rendben lenne az életedben? Gondold csak el, sokkal hatalmasabb személy a Te támogatód. A Biblia arra tanít, hogy az ég és a föld teremtője veled van. Minden probléma eltörpül az életedben, ha ennek a tudatában vagy! Vajon Sátán kí...

„M inden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka .” Jakab levele 1:17 „Hol volt Isten, mikor segíteni kellett?” „Ha valóban van Isten, miért engedi meg ezt a sok szenvedést és nyomorúságot?” – Ismerős kérdések, igaz? Istent okolni a bajokért, nem új keletű dolog. De akkor ki az oka a jó dolgoknak? Kinek köszönhetjük az oltalmat, a gondviselést, az élet kisebb-nagyobb örömeit? Túl egyszerű lenne mindenért Istent okolni, és a Biblia szerint nem is igazságos, hiszen ott van Sátán, és ott itt vagyunk mi – lázadó, bűnös emberek. Isten néha valóban büntet, fegyelmez, hogy észhez térítse az embert, de nem okoz szükségtelen szenvedést senkinek. A bajok, a szenvedések a bűn következményei, aminek a Biblia szerint hamarosan vége lesz Jézus második eljövetelkor. Isten jó ajándékait épp ebben a bűnnel terhelt világban kellene igazán értékelnünk. A Gonosz nem ad nekünk jó dolgokat. Pil...

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Máté evangéliuma 10:29-31 Felkészült rá, hogy elveszítheti ezt is, ezért még a kezelések előtt levágatta haját egészen rövidre. És várt. Várt, hogy mikor kezdi el egyik szál a másik után feladni a küzdelmet, hogyan válnak el az életet már alig adó testtől, és hullanak egymás után a földre, jelezve a szomorú véget. A paróka már megérkezett, és a haj csak ritkult alatta tovább, míg végül semmi sem maradt, csak a küzdelem folyt némán és keményen.  Műtét, lábadozás, és újabb fajta kezelések sora, melyek már nem ártottak a hajnak, és hófehér szálak nőttek a mindig igényesen dohányszőkére festettek helyébe. Hirtelen nem ismerted fel őt, ahogyan ott ült az asztalnál törékenyen, hajlottan, gyengén, és életed hőse olyan kicsinek látszott. A kór csak terjedt tovább m...