Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 6, 2022

Minden változik, de...

Kép
“Ki tette ezt, ki vitte véghez? Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az Úr vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok.” Ézsaiás próféta könyve 41:4 Azt mondják, hogy két féle ember létezik. Az egyik szereti az izgalmakat, az új dolgokat, élvezi a változást. A másik ezzel szemben mindig az állandóságot, a biztonságot keresi. Bármelyik csoportba is tartozik az ember, egy ismerős arc, egy jól ismert hely megnyugtatja a lelket. Mindig jól esik az embernek. A világ teremtése óta minden változik. Folyamatosan jönnek létre bolygók és pusztulnak el. Állandó mozgásban van minden. A mi röpke 60-70 évünkben lehet, hogy nem látjuk olyan nagynak a kozmikus változásokat (bár hatalmas dolgok történnek minden nap), de a saját életünkét igen. A környezetünkét észrevesszük. Nem is olyan rég elmentem a szülővárosomba. Azt hiszem két év telt el, hogy utoljára ott jártam. Ahogy a családommal sétálgattam, azt vettem észre, hogy lépten nyomon új üzletek sorakoznak. A régiek is fel lettek újítv

Szívvel-lélekkel dolgozni

Kép
Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Kolossébeliekhez írt levél 3:23-24 Egy fiatalember meglátogatta egy idősödő barátját. Miközben beszélgettek, a bácsi dolgozgatott. Szabó volt, és éppen egy zakót varrt. Az egyik oldalsó zseb hajtókájára került a sor. Ez az öltönykabátnak az a része, ami ráhajlik a zsebre. Gyakorlatilag soha nem használjuk, hiszen nem teszünk semmit a zsebbe, különben az kipúposodik, aztán ha sokat használjuk a zsebet, akkor kinyúlik az anyag és lógni kezd, az meg hogy néz ki. Ez a hajtóka olyan, mintha csak azért volna ott, hogy ne legyen üres az zakó oldala. Tehát a ruha e rettenetesen fontos darabjának a belső varrását készítette a bácsi, a bélésanyagot varrta a szövetre, de a varrás kicsit ferdére sikerült, nem volt teljesen párhuzamos a hajtóka peremével. Idős barátunk megcsóválta a fejét, elvágta a cérnát, előv

Az örökség biztos ígérete

Kép
Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. Zsoltárok könyve 37:18 "A koporsón nincsen farzseb" szokták mondani szellemesen, utalva arra, hogy nem számít, ki mit gyűjtögetett a maga számára az élete során, semmi nem marad meg örökké. Igaz ez most, és igaz volt ez a világtörténelemben mindig. Egy Pennsylvania államban élő, amerikai férfit a kedvenc autója, egy fehér Corvette kormánya mögött ülve temették el 1994-ben. Nem új gondolat ez, sok uralkodót nem élt túl a kedvenc paripája, melyeket az uralkodó mellé temettek halálakor. Hátha valamit még elvihetünk magunkkal a "másvilágra"! Valahol a szívünk mélyén tudjuk, hogy ez nem így megy. Amit itt hagyunk, azt a gyermekeink, unokáink kapnak meg örökségül, akik szintén a saját utódaikra fogják hagyni azt. Már ami megmarad belőle. Semmi nem a miénk, csak arra a rövid néhány évre-évtizedre, amit a Földön töltünk. Van azonban egy örökség, ami a miénk marad mindörökké, még a "másvilágon" is.

A legszelídebb ember

Kép
  „Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.”   ( Mózes 4. könyve 12. fejezet 3. vers )   Ha azt mondom Mózes, legtöbbünk lelki szeme előtt megjelennek a piramisok, gyékénykosár benne egy síró gyermekkel, az égő csipkebokor, a tíz csapás, a kettévált tenger, a mannaszedés, a törvénytáblák, az aranyborjú… De hogy milyen ember is volt Mózes igazán, hogy milyen volt a jelleme, a habitusa, csendes, befele forduló, vagy inkább társaságkedvelő; határozott, céltudatos versengő, vagy félénk problémakerülő; szociálisan érzékeny, az érzelmeit kimutató, ölelkezős, vagy inkább távolságtartó; erről vajmi keveset tudunk meg a Szentírásból. S ahogy életének 120 évét három részre szokás osztani, első negyven a fáraó palotája, a második negyven a bárányok mellett, majd az utolsó negyven év a néppel a pusztában, a jellemére vonatkozóan is három szót találunk. „Egy egyiptombeli férfi” (2Móz.2:19), ezt mondják róla apósának pásztorai. És tudjuk

Egyszer csak...

Kép
„Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!” Zsoltárok könyve 30.fejezet 12-13.vers Gyász. Valószínűleg először a halál jut eszedbe erről a szóról és ez természetes. Rövid életemben eddig már kétszer éltem meg gyászt és figyeltem magam, a lelkem és azt, ahogy a gyász hatására változok. Az évek múlásával egyre több mindent vettem észre magamon, ami megerősödött bennem. Had meséljek kicsit erről… Bőven volt időm a két gyászidőszak között gondolkodni és elmélkedni és a következő megállapításokat szűrtem le: a fájdalom nem múlik el, csak körbe növi az élet és ha már körbe nőtte, megtanulsz hálás lenni, örülni az életnek és ragaszkodni minden aprósághoz, ami boldogságot ad a lelkednek. Mindannyian mások vagyunk és másképp dolgozzuk fel a veszteségeinket, a bánatunkat és a fájdalmainkat. Nincs egy általános sablon, amely minden emberen működik és nem lehet általánosan

A járhatatlan és a járatlan út

Kép
„Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” Apostolok cselekedetei 15.11 Péter apostol ezeket a szavakat a keresztények jeruzsálemi tanácskozásán, az első apostoli zsinaton mondta el. A kérdés, amelyet megvitattak arról szólt, hogy mit követeljenek meg a pogányságból megtértektől. Voltak, akik azt képviselték, hogy a pogányoknak körül kell metélkedniük és a mózesi törvényeket megtartani (l. 5. vers). Péter apostol azonban arra mutatott rá, hogy Isten bizonyságát adta a pogányok elfogadásának, amikor ugyanúgy kitöltötte Szent Lelkét a pogányokra, mint pünkösdkor a tanítványokra Jeruzsálemben (8. vers), és „hit által megtisztította szívüket” (9. vers). Az üdvösség útja ugyanaz mindenki számára, akár a zsidóságból, akár a pogányok közül fogadja el valaki Jézus Krisztust: hit Jézus Krisztusban, mint személyes megváltóban, akinek kegyelme által ment meg Isten. Ez a kegyelem azonban nem „olcsó”! Isten végtelen árat fizetett érte, hiszen szeret

„…akik békét teremtenek”

Kép
„Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!” Sámuel első könyve 25:6 Ugye, milyen szép ez a köszöntés? Igazán szívet melengető. És ha elolvasod a teljes fejezetet, akkor felfedezheted azt is, hogy röviddel ezután a tényleg csodálatos köszöntés után majdnem tragédiába fordul a történet. Dióhéjban: Dávid, aki Isten vezetésével legyőzte Góliátot, akit Sámuel már királlyá kent, bujdosásainak éveit tölti épp a pusztában, mert a jelenleg regnáló Saul halálra keresteti. Emberek százai csatlakoztak Dávidhoz, és ebben az időben a környező állattartó gazdáknak nagyon jó szolgálatot tettek. Védelmezték a pásztorokat a rablócsapatoktól, vadállatoktól. Dávid tudomást szerez arról, hogy a gazdag Nábál a juhait nyíratja (ez volt a fizetés napja), lakomára készül, ezért odaküldi 10 legényét, hogy kérjenek a gazdától ajándékot az eddig nyújtott védelem fejében. Nábál gorombán visszautasítja a tiszteletteljes kérést, fittyet hány a kor szokásaira (akkor és azon a vidéken, mo