reggeli dicséret

Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. Lukács evangéliuma 12:31 Kedves olvasóm! Valószínű amikor épp ezeket a sorokat olvasod, én épp alszom, vagy ha elég korán teszed, akkor épp valakivel beszélgetek a Sziget Fesztiválon. Ha az utóbbi, akkor lehet hogy épp a teánkat szürcsölve arról folyik a beszélgetés, hogy mit tanul a másik, jól dolgozik, mi ez a sátor amiben vagyunk, milyen a fesztivál, vagy hogy hogy érzi magát. Ha szerencsém van, lehet hogy épp a kint lévő világító LED Biblia vonzotta be, mert épp a kérdéseivel küzd, és reményekkel telve ült le egy asztalhoz, mert keresi a válaszait. Ilyenkor hálát adok, mert ha valaki keres, az tudja hogy rossz valamit meg kell találjon. Ha valaki keres annak meg van az esélye, hogy találjon is valamit, és ha épp nálunk próbálkozik megtalálni, akkor lehetőségem van ebben a folyamatban részt venni, és ez fantasztikus élmény mindkettőnknek. (Jobb esetben...) Kérlek imadkozz értem ma, imádkozz azokért a fiatalo

"Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Lukács evangéliuma, 11. fejezet, 2‭-‬4. vers Hé, te! Ha ott vagy valahol a felhők fölött, válaszolj nekem! Én nem tudom, hogyan kellene imádkoznom, vagy miért dicsérhetnélek téged. Ha olyan jó vagy, mint ahogy mondják, miért nem látom nyomát sem annak, hogy te uralkodnál, vagy érvényesülne az akaratod? Hiszen számtalan ember van a földön, akik ma sem kapták meg mindennapi kenyerüket, vizüket, és nincs fedél a fejük felett. Hányan halnak meg értelmetlenül ostoba balesetek, katasztrófák, vagy más emberek rosszindulata, gyűlölete miatt? Vagy talán mégsem vagy olyan jó, és élvezed mindezt? Vagy nem tudsz mit tenni, hogy megakadályozd ezt a sok szörnyűséget? Vagy csak nem érdekel, hogy szenvedünk? De ha

Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. János első levele 1:4 János ott volt Jézus életének főbb pillanataiban – azokban, amiket mi is olvashatunk az evangéliumokban. A társaival együtt hallotta beszélni a Mestert, közvetlenül tőle tanult. Látta, ahogy számtalan csodát tett Izrael népe között, látta bevonulni Jeruzsálembe, majd ugyanazon a helyen meghalni. Találkozott vele halála után, és hallotta, ahogy azt mondta: "ne féljetek!" Nem tudom, a te életedben volt-e olyan meghatározó tapasztalat, mint ez lehetett János számára. Ha volt, bizonyára mindenkinek tovább akartad adni az élményt: aki csak szembe jött veled, mindenkinek elmesélted, mert úgy gondoltad, ezt meg kell osztani velük is. Az ember nem csak azért akar továbbadni egy jó hírt, hogy a másik ember is örüljön neki – lehet, hogy a másikat hidegen hagyja az, ami számomra örömhír. Azért akarjuk elmondani, mert az örömünk akkor teljesedik ki, ha továbbadjuk, legyen szó bármiről: egy gyermek születése, eg

„ Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” János első levele 1. fejezet 3. vers Mikor Benhadád, Szíria királya megtudta, hogy azért nem tudja alattomban elfoglalni Izraelt, mert az Örökkévaló minden egyes betörési tervezetét közli Elizeus prófétán keresztül, akkor elhatározta, hogy elfogatja és elhurcolja Isten emberét. Hatalmas lovas sereget küldött tehát Dotánba, ahol Elizeus ekkor tartózkodott, és az éj leple alatt bekerítette a várost. Hajnalban a prófétát az egyik szolgája eme kétségbeesett szavakkal ébresztette: „Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?” „Ekkor imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” (2Kir.6:15,17) Mert a szolga nézett, de nem látott. Akárcsak a farizeusok és az írástudók Jézus földi szo

„És ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” Lukács evangéliuma 19.fejezet 38.vers Látni és meglátni. Ismerni és megismerni. Érteni és megérteni. Érzed a különbséget? Különleges a magyar nyelv, mert bár nagyon egyforma lehet a szavak jelentése, mégis van egy apró finomság, ami különbözővé teszi a szavakat. Az evangéliumok egyik különleges tulajdonsága, hogy bár ugyanazokat a történéseket írja le, mégis más a megvilágítás és mást emelnek ki. Nincs ez másképp itt sem, amikor is egy olyan jelenetnek vagyunk tanúi, amely megjelenik Márk evangéliumában is és eltérő képeket láthatunk, önálló vonásokat, amelyek azt mutatják, hogy Lukács másképp élte meg az eseményeket. Ő nem beszél ágakról, az útra leborított levelekről, amelyen Jézus haladt, helyette viszont ír leterített felsőruházatról, amely a bevonulást rögtönzött diadalmenetté avanzsálta. Jézust, mint érkező királyt a tanítványok sokasága fogadja és hangjukat hallatják, a

"Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" Márk evangéliuma 16:15    Gondolkodtál e azon valaha és mit mondott Jézus mielőtt ezeket mondta? Mert azt látjuk, hogy mi történik Jézus misszió parancsa után, de közvetlenül előtte mit tett Jézus, mielőtt ezeket a szavakat kiejtette a száján, arról még nem hallottam senkit beszélni. " Azután, amikor asztalnál ültek, megjelent magának a tizenegynek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt." (14. vers.) A misszióparancs olyan kontextusban hangzott el először, ahol jól megszidták a dolgukat nem tevő tanítványokat! Jézus számon kérte tőlük, hogy nem hittek a feltámadás hírét hozóknak, azaz nem fogadták el az evangéliumot, a jó hírt, hogy Jézus győzött, a megváltás megtörtént és Jézus feltámadt, ahogyan a jövendölések előre jelezték. Jézus megparancsolja, hogy lépjenek azok nyomdokába és kövessék példájukat, akik a feltá

„az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.” A zsidókhoz írt levél 7:24-25 Kellemetlen, frusztráló érzés olyan valakitől tanácsot kapni, aki nem jártas az adott témában. Főleg, ha te valójában nem is kértél. Friss szülőként az ember könnyen belefut ilyenekbe. Például tanácsot kapni egy férfitől gyermeked szoptatásával kapcsolatban. Úgy, hogy te nem kérted, és nem is a férjedről van szó. Velem megtörtént. De hadd mondjak olyat, ami kevésbé nem-specifikus. Gyásszal kapcsolatban tanácsot kapni olyantól, aki még sosem veszített el hozzá igazán közel álló személyt. Gyermeknevelési tanácsokat attól, akinek nincsenek gyermekei. Úszástechnikai tippeket olyantól, aki maga nem tud úszni. Kertészkedési fortélyokat attól, aki világ életében lakótelepen élt, és sosem követett el még egyetlen kapavágást. Autóvezetési tanácsokat olyantól, akinek nincsen jogosítványa.