reggeli dicséret

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Máté evangéliuma 26:41 "Azt hittem, ezt nem lehet elrontani!" "Olyan könnyűnek tűnt!" "Ezt nem hiszem el, hogy nem voltam rá képes!" "Hogy tehettem ilyet?" "Ez nem én voltam, én nem tennék ilyet!" Gondolom, nem csak én vagyok ezen a bolygón, aki mondott már ezekhez hasonlókat. Amikor elképzelünk egy nehéz helyzetet, gondolatban tudjuk, hol vannak a buktatók, de az események menetében nem mindig könnyű észrevenni, hol kellene nagyon óvatosnak lenni. Ábrahám soha nem gondolta volna magáról, hogy valaha letagadja a feleségét. Jákób rágalmazónak nevezte volna azt az embert, aki elmondta volna neki, hogy kész lesz becsapni a testvérét és az apját. Júda nem gondolta magáról, hogy József nevű öccse rabszolgának való eladását ő fogja kezdeményezni. Mózes biztosan visszautasította volna a jóslat...

„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14 Magadban már szinte saját életre kelt a Queen együttes száma, egyre dúdolod a régi dallamot, és elgondolkodsz azon, vajon milyen érzés a győztes oldalon állni? Egy műveltségi vetélkedőn, sportmérkőzésen, minősítő versenyen vagy akár tehetségkutatón a nyertes csapatban foglalni helyet. Bajnoknak lenni. Végigküzdeni magadat a pályán, és fent állni a dobogó legfelső fokán, hallani a Himnusz bús-borongós mégis reményt adó zenéjét, és a diadal ízével végignézni a közönségen, akik téged ünnepelnek. Úgy érzed, talán soha nem lesz részed ebben? Túl kicsinek és jelentéktelennek gondolod önmagad, és szerinted mindig lesz valaki, aki nálad jobban teljesít? Vagy akár az élet viadalában úgy gondolod, te túl gyenge vagy, hogy talpon maradj? Tudod, Barátom, győzelem lesz a vége, mégpedig a te győzelme...