Isten vigasztalása
"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!" Ézsaiás 66:13 Mindannyian voltunk gyerekek és talán mind emlékszünk egy élményünkre, amikor úgy istenigazából neki voltunk keseredve valami miatt, hogy senki sem volt képes megvigasztalni bennünket, csak az édesanyánk. Nekem ilyen volt az első nagy gyerekkori szerelmi csalódásom. Emlékszem, minden egyik pillanatról a másikra változott meg. A kislány nem messze lakott tőlünk és a húgom barátnője volt. Édesek voltak a közös játszások és a séták, a titkos találkák. Persze semmi rosszra nem szabad gondolnotok, valóban kicsik voltunk még, kisiskolások. De ennek ellenére, amikor vége lett számomra olyan volt, mintha megállt volna az élet, összedőlt volna a világ és rám csak rám szakadt az az akkor még ismeretlen fájdalom, amit felnőtt fejjel is nehéz elhordozni, nemhogy kis kölyökként felfogni, megérteni. Amikor édesanyámat megláttam épp a torkomat szorongatta, a szem