reggeli dicséret

"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!" Ézsaiás 66:13 Mindannyian voltunk gyerekek és talán mind emlékszünk egy élményünkre, amikor úgy istenigazából neki voltunk keseredve valami miatt, hogy senki sem volt képes megvigasztalni bennünket, csak az édesanyánk. Nekem ilyen volt az első nagy gyerekkori szerelmi csalódásom. Emlékszem, minden egyik pillanatról a másikra változott meg. A kislány nem messze lakott tőlünk és a húgom barátnője volt. Édesek voltak a közös játszások és a séták, a titkos találkák. Persze semmi rosszra nem szabad gondolnotok, valóban kicsik voltunk még, kisiskolások. De ennek ellenére, amikor vége lett számomra olyan volt, mintha megállt volna az élet, összedőlt volna a világ és rám csak rám szakadt az az akkor még ismeretlen fájdalom, amit felnőtt fejjel is nehéz elhordozni, nemhogy kis kölyökként felfogni, megérteni. Amikor édesanyámat megláttam épp a torkomat szorongatta, a szem...

„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok” ( Ézsaiás 35:3-6 ). Képzeld el, hogy ott állsz az olimpiai stadionban, ahol éppen hosszútávfutó verseny zajlik. A versenyzők az utolsó kört kezdik meg. Látszik rajtuk, hogy fáradtak, pedig a legtöbb erőre éppen most lenne szükségük ahhoz, hogy egyikük elsőként érjen célba. A te futód ott küzd a többiek között, de mintha nem tudna kitörni. Extra erőre lenne szüksége. Mit tesz ilyenkor egy jó drukker? Bátorítani kezdi a sportolóját! Kiáltásain keresztül „erőt küld”, bátorítja, motiválja, serkenti, hogy tartson ki, mert már majdnem célba ért. A rajongók kiáltásai többl...

"Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" János evangéliuma 8:11 Te hogyan képzeled el Istent? Mindenki máshogy gondolkodik róla. Van, aki úgy gondolja, Ő egy haragos öregember, akinek szokása az emberek büntetése. Mások úgy gondolnak rá, mint egy hatalmas erő, ami egykor megteremtette a világot, és ahogy Madách is írja, azóta csak “pihen”. Van, aki úgy gondolja, hogy Isten igazságossága csak látszat, és valójában minden borzalom neki köszönhető, megint mások pont az ellenkezőjét látják benne. Kicsit olyan ez, mint az emberről alkotott véleményünk: van, aki szerint az ember eredendően gonosz. Mások szerint az ember jó, csak a körülmények teszik olyanná, amilyen. Van, aki úgy gondolja, hogy az ember soha nem változik, mások pedig biztosak benne, hogy mindenki képes a javulásra. Mindenki máshogy gondolja. A zsidó vezetők, az evangéliumok farizeusai Istenben a törvény pap...

„Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.” Ruthkönyve 1:16 Hitelszerződés, biztosítás, utazás, bérbeadás, adás-vétel? Mindenki tudja; bármilyen csábító legyen is egy ajánlat, a lényeg mindig az alig olvasható apróbetűs részben található. Persze, egy azonnali meggazdagodást, egy még nagyobb kényelmet ígérő akciós termék esetében ki törődik a későbbiekben rá váró kötelezettségekkel és egyéb kockázatokkal? Több ezer éve, a bírák idején egy négytagú betlehemi család az éhség elől a jobblét reményében Moáb mezejére menekült. Miután Elimelek, az édesapa meghalt, két fia Mahlon és Kiljon a helybeli lányok közül vett magának feleséget. Ám tíz esztendő múlva ők is meghaltak, így Naomi az édesanya és két moábita menye Orpa és Ruth magukra maradtak. Kis idő múlva, a Júdából érkező hírek nyomán Naomi arra az elhatározásra juto...

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. ” Lukács evangéliuma 18:1 Imádkozni, nem csak azért szeretek, mert elmondhatom a legbensőbb érzéseimet valakinek, aki nem mond ellent, hanem éppen azért, mert nem egyirányú kommunikáció. A saját szavakkal megfogalmazott imádságok őszintébb kapcsolatot eredményeznek. Vannak feltételek, melyek alapján elvárhatjuk, hogy Isten meghallgatja imáinkat. Az első feltétel az, hogy segítségé nek szükségét érezzük és felismerjük. Hisz megígérte: " Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizet a szárazra " ( Ésa 44:3 ). Miért fordul az ember az imádság fegyveréhez? Mondhatnánk azt, hogy amikor már minden eszköz, vagy lehetőség kudarcot vallott, akkor vetjük be a végső megoldást, az imát. De Jézus azt mondta: „Kérjetek és adatik.” ( Mt 7:7 ). Azonban ha igazságtalanságot, hazugságot vagy más bűnöket próbálunk elfedni az Úr előtt, nem fogja meghallgatni imáinkat. Ne felejtsük el, Is...

A 118. Zsoltár a hála és öröm éneke. Hálaadás Isten szabadításáért, oltalmáért, örökké tartó szeretetéért. Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, ezt a zsoltárt idézte fel ujjongó kiáltások között az őt kísérő sokaság. A korábban megvetett, elutasított megváltó győzelmének, diadalmenetének hirdetése jelenik meg a 19-24 . versekben: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Ezután szólal meg a kérés: „Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!” , majd folytatódik az öröm megszólaltatása. Miért fontos ez a kérés az örömmámor idején? A szabadítás átélése könnyen elfeledteti velünk rászorultságunkat, kiszolgáltatottságunkat. Szomorú, de gyakran előfordul, hogy a lelkesítő tapasztalatok időszakát a csüggedés, sötétség ideje...

„Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” Márk 10:26-27   Fejedben kavarognak az elmúlt hét eseményei, és alig kapsz levegőt tőlük. Kérdések, kételyek, vádak, miértek. Valahogy majd tovább kell lépni, de hogyan? Lehetséges?  Valaki csendben melléd ül, és türelmesen megvárja, míg a fejedben kavargó forgószélben rá is tudsz figyelni. Tudja, min mész keresztül. Az a veszteség, ami téged ért, neki is ugyanúgy fáj. Nem kell Tőle félned, Ő nem fog vádaskodni, nem fog Bibliából kiragadott idézeteket a fejedhez vágni, nem fog siettetni. Ő tiszteletben tartja az érzéseidet, legyenek bármilyenek is. Ő meghallgat, akármit is próbálsz neki elmondani, és érti mindazt, ami a szavaid mögött meghúzódik.  Szeret téged, és szeretné ha ebben biztos lennél. Szeretné ha nem kételkednél abban, hogy Ő mellett...