reggeli dicséret

Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Lukács evangéliuma 23:57 Ha Jézus Krisztus halála volt a vihar, melynek híre és messzeható következményei megállíthatatlanul terjedtek el az egész világon, akkor a Nagyhét , de különösen a Nagyszombat  volt a vihar előtti csend. Bizonyos szempontból egyáltalán nem volt csendes ez a néhány nap, hiszen Jeruzsálemben mindenki   a közeledő húsvét ünnepére készülődött. Mégis, az emberek között elfojtott várakozás terjedt szét.   Mindenki érezte, hogy valami nagy dolog fog történni. Talán most lép hatalomra az, aki megszabadítja Isten népét. A tanítványok biztosak voltak benne, hogy ez a Valaki a Mesterük . A pénteki eseményekkel, és Krisztus csúfos kereszthalálával azonban minden reményük szertefoszlott. Végül a szombat nyugtalan nyugalma volt a vihar előtti csend legfeszültebb ideje. Jézus követői a felszínen ‘pihentek a parancsolat szerint,’ de lelkükben ádáz vihar tombolt. Tele voltak bizonytalansággal. És mégsem tudta őket ...

Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Zsoltár 22:16-19 Dávid király amikor leírta ezeket a gondolatokat, mindenki értetlenül állt. Mit jelentenek ezek? Mikor lyukasztották át a kezed? Mikor osztoztak meg ruháidon? Mikor vetettek sorsot köntösödön? Valóban az egész élete menekülés volt. De mégis mit jelentenek ezek a sorok? A válasz: nem tudom.  1953-ban jelent meg egy film, melynek címe: „A palást”. Arról a katonáról szól, aki megnyerte a sorsvetésben Jézus köntösét. A legenda szerint, amikor a palástra nézett, újra meg újra a megfeszítés eseményeire gondolt és végül megtért.  A Jézus élete előtt élő zsidó nép életét át meg át szőte a Messiás várása. „A Messiás jön közénk, maga az Úr és akkor ’Ó! Izrael végre szabad ...

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Példabeszédek könyve 3. fejezet 5-6. vers Egy kisgyermek sétál az apjával egy forgalmas városban. Mindenhol zaj, autók, idegen emberek. A gyermek nem tudja, merre van a cél, merre a biztonságos út – de nem is aggódik. Egyetlen dolgot tesz: kapaszkodik apja kezébe, és megy vele. Nem kérdezgeti minden lépésnél, hogy „miért arra?”, vagy „miért nem inkább erre?”. Tudja, hogy az apja szereti, ismeri az utat, és biztos kézzel vezeti őt. Isten is pontosan így hív minket. Nem azt kéri, hogy értsünk meg mindent, hanem hogy bízzunk Benne teljes szívünkből. Olykor az életünk útjai kiszámíthatatlannak tűnnek – akadályok, kerülőutak, kérdések, amikre nincs válasz. Ilyenkor különösen nehéz nem a saját eszünkre támaszkodni. De Isten azt ígéri: ha minden utunkon Rá tekintünk, Ő egyengetni fogja ösvényeinket. Ez a bizalom nem vak hit, hanem szeretetből fakadó kapaszkodás. Ahogya...

Uram, tégy zárat az én számra, őrizd ajkaim nyílását! Zsoltárok könyve 141. fejezet 3. vers Mennyi-mennyi félreértés, mennyi mennyi hiba származik a haraggal indulattal kimondott szavakból! Hányszor gondoljuk, bár csak ne szóltam volna, ne mondtam volna semmit sem! De már késő, mert megtörtént. Valójában az is aggasztó és bántó, amikor valakit megbántunk az életünkre, sorsunkra hatással levő emberek közül, mint például a főnökünk, vagy egy befolyásos munkatársunk. De még rosszabbul érezzük magunkat, amikor valaki olyan került a célkeresztünkbe, akit szeretünk, tisztelünk, aki közel áll hozzánk. Pedig általában ők azok, akik a legtöbbet kárt szenvednek miattunk. Leginkább azért, mert ők azok, akik felé könnyebben robbanunk, akik felé nagyobb mersszel tudjuk kifejezni az érzéseinket. Bár ez nem ment fel bennünket az ellenük elkövetett bűneink alól, sőt. Mit tehetünk azért, hogy ne bántsuk meg az embereket, leginkább azokat ne, akik fontosak a számunkra? Az első lépés, hogy ezt felism...

Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! 139.Zsoltár 24.vers Érdekes, hogy kevés dologra emlékszem élénken a gyerekkoromból, de ami mélyen bennem van, az szinte mindegyik kötődik a nagyszüleimhez. Egy alkalommal, amikor náluk voltam a nyári szünet alatt, el mentünk a helyi piacra. Emlékszem, hogy nagypapám mögött ültem a biciklin és nagyon szorítottam őt, hogy le ne essek mögüle. A piacon nagyon figyeltünk egymásra, szorosan ott voltam mellettük, nagymamám végig fogta a kezem. Egyetlen egyszer engedte csak el a kezem, amikor valami nagyon nehéz dolgot kellett feltegyenek a biciklire. Ez a néhány pillanat olyan mélyen belém ívódott, hogy a mai napig emlékszem arra, ahogy minden figyelmemmel arra összpontosítok, hogy nehogy szem elől tévesszem őket, pedig ott voltak mellettem. Ma, amikor ezeket a sorokat írom, már nem tudok rájuk figyelni. Hiába összpontosítok és erősen koncentrálok, már nem figyelhetem őket. Ma mást figyelek. A nagyszüleim megtanítottak a sok...

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van . 1János 3:2   Az apostolokat igazán foglalkoztatta, hogy milyen lesz majd az az élet, amikor Jézus másodszorra visszajön és magához veszi azokat, akik hűségesek voltak hozzá. Pl. milyen lesz a testi átváltozás, erről Pál így írt: „ Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk… Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó, halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált .” 1Kor 15:52, 54 Aztán itt van János, aki levelében arról írt, hogy majd amikor újra visszanyerjük bűntelen jellemünket, újra visszakapjuk Istenképüségünket, amely most csak nagyon részlegesen látható rajtunk. Mert most is Isten gyermekei vag...

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. Jelenések 1:3 Ha azt mondom: "Jelenések könyve", mi jut eszedbe? Tűz, füst, szörnyek, végítélet? Mintha egy posztapokaliptikus horrorfilm trailerét néznénk. Sok keresztény áll így hozzá: ha nem vagy kellően betojva, biztos nem érted! Mintha a Biblia és a depresszió ikertestvérek lennének. A vallás pedig felvonó a paranoia nevű hegyre. A szentség meg a minden színt kimaró hypo volna. De figyeld meg, mit mond a szöveg: boldog, aki olvassa, és boldog, aki hallgatja és eszerint él! Hogy milyen? Hát boldog. Még a Bibliában is benne van, hogy ha nem az öröm irányába vonz a vallásod, valamit nagyon félreértesz. Amikor János megírta ezt a könyvet, a keresztények kemény időkben éltek. Birodalmi üldöztetés, árulás, állandó halálhörgés, siralom. Ebben a kontextusban mondja, hogy boldogságot hoz, ha meghallod az Isten üzenetét és engeded, hogy ...