reggeli dicséret

Tíz évvel ezelőtt egy kedves barátunk meghívott minket, hogy töltsünk náluk pár hetet egy távoli földrészen. Ausztráliában. Gondolhatod, mennyire örültünk ennek a lehetőségnek. Bújtuk a könyveket, sok mindent elolvastunk erről az országról, az állatokról, tájakról. Augusztus 20.-án indultunk. Forró nyár volt, hasonló, mint az idei. Megérkeztünk. És hát pár percen belül rá kellett jönnünk, hogy bár rengeteget olvastunk erről, de távolról sem eleget. Minden úgy volt, mégis egészen másként. Például, tudtuk, hogy ott hosszú utak vannak – néha száz és száz km múlik el benzinkút vagy város nélkül – mégis, amikor beültünk az autóba, úgy nyomtam a féket!!! (Nem én vezettem – csak a padlót nyomtam) Ott ugyanis ’balra hajts!’ van. Ez valahogy elkerülte a figyelmemet, csak az utak hosszúságáról, meg a tájról olvastam. Aztán amikor a kenguru szemtől szemben megállt előttem – bizony nagyon kicsinek éreztem magamat. A koala két méterről méregetett unottan – nem gondoltam, hogy ilyen közeli...

„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” 1Korintus 2:9-10. Nyolc évvel ezelőtt egy kedves barátunk meghívott minket, hogy töltsünk náluk pár hetet egy távoli földrészen. Ausztráliában. Gondolhatod, mennyire örültünk ennek a lehetőségnek. Bújtuk a könyveket, sok mindent elolvastunk erről az országról, az állatokról, tájakról. Augusztus 20-án indultunk. Hasonló forró nyár volt, mint az idei. Megérkeztünk. És hát pár percen belül rá kellett jönnünk, hogy bár rengeteget olvastunk erről de, távolról sem eleget. Minden úgy volt, mégis egészen másként. Például, tudtuk, hogy ott hosszú utak vannak – néha száz és száz km múlik el benzinkút vagy város nélkül – mégis, amikor beültünk az autóba, úgy nyomtam a féket!!! (Nem én vezettem – csak a padlót nyomtam) Ott...