reggeli dicséret

"Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;" Ézsaiás 48:18 Sétálok a parton kagylóhéjakat gyûjtve és közben a tenger zúgását hallgatom. Kevés olyan zaj van, mint ez, ami ennyire le tudja csendesíteni a lelkem. Elgondolkodom azon, hogyan keletkezik e végtelen ismétlõdès. Lassan, számunkra észrevétlenül forog a Föld. A hold, a kegközelebbi égitest tömegvonzása hatással van az óriási víztömegre. A nappal és az éjszaka, valamint az éghajlati változások miatt is a hideg levegõ a meleg levegõ felé igyekszik ès én érzem, hogy fúj a szél, mozdítja a hullámokat a làbam alatt, ahogy belelépek. A sodrás mozdít mindent, ami a fenéken pihent; törött csigaházat, elhagyott rákpáncélt, kavicsokat, a korallok kisebb-nagyobb törmelékét, apró állatokat, halat, medúzát és persze homokot, nagyon sok homokot. A hullámok nem egyenletesek, nem egyformák. Az egyik magasabb, a màsik alacsonyabb. Emez erõsebb, s...

Egyre jobban utálom, amit teszek! Pedig már régóta űzöm ezt a furcsa munkát. De nem bírok kiszállni belőle. Valahogy mindig győz a PÉNZ – és képtelen vagyok elszakadni tőle. Ezeknek itt halvány fogalmuk sincs, mennyit sikerült már összeharácsolnom az évek alatt. Néha valami hangosan kiabál bennem, hogy ezt már tényleg ne tedd! Hagyd abba! De aztán újból csak győz a pénz. Így vegetálok itt nap, mint nap – egyre több megvető pillantást elviselve. Aztán egyszer valaki megállt az asztalomnál. Rá se néztem. Már épp mondani akartam neki az összeget, amikor megelőzve engem, így szólt: -          Kövess engem! Nem tudom, mi húzott fel a székemből, szótlanul engedelmeskedtem. Elindultam utána. De aztán gondoltam egy nagyot, megelőztem a csoportot és házamba invitáltam őket. Jöttek. Elöl Ő, aki megszólított, mögötte a tanítványai, majd az írástudók, farizeusok. Azt hittem, a föld alá süllyedek, amikor hallom, amint a hátam mögött népem vén...

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.” Zsoltárok könyve 62:2-6 A zsoltáros egy igen válságos élethelyzetben írta művét. Olyan emberek vették körül, akik szemtől szemben csak hízelegni tudtak, a háta mögött azonban hazugságokat terjesztettek róla. Ezek az emberek arra törekedtek, hogy Dávidot kifúrják pozíciójából, sőt egyesek a halálát kívánták (4-5. versek). Vajon hogyan mondhatta Dávid egy ilyen nyomasztó élethelyzetben, hogy a lelke elcsendesült? Lehet, hogy az i.e. 10. században el lehetett csendesedni, de abban a korban, amikor 70-80 decibeles zajszennyezés vesz körül nap, mint nap, aligha – vethetjük a zsoltáríró szemére. Forgalmas utak mellett lakunk, hangos tömegközlekedési eszközöket használunk, de még a metrón mellettünk ácsorgó fülhallgatójából kiszivárgó duc-duc zene se hagy nyugton minket. Iskolában, munkahelyen emberek tucatjai, vagy akár százai vesznek körül, és...

„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.” (139. Zsoltár 9-10. vers) Ahányszor elolvasom a 139. zsoltárt, vegyes érzelmek töltenek el. Egyrészt oly gyönyörűen fejezi ki Dávid Isten mindenhatóságát; „Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!” (2-4.vers) Másrészt, ott van annak megnyilvánulása, hogy a bűnös ember természet velejárója, hogy megriad és menekül a tiszta, a tökéletes, a mindent tudó Isten elől. „Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?” (7.vers) Bizony ez a zsoltár úgy mutatja be a világmindenség királyát, mint olyan uralkodót, aki nem erőszakkal hódít birodalmakat, hanem aki ajándékaival, csodáival, szeretetével bebocsátást várva ott áll szívünk határállomásánál. Ezért a ma kérdése nem az, ...

"Aki mindig csak a szelet figyeli , nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat." Prédikátor könyve 11,4 Wellington hercege egyszer jelen volt egy tanácskozáson, ahol keresztény férfiak a pogányok közötti eredményesebb munkálkodás lehetőségeit tárgyalták. Amikor megkérdezték, mi a véleménye, vajon megéri-e a fáradságot és meghozza-e a befektetett költség a várt eredményt, az öreg katona így felelt: "Uraim, mi a menetparancsuk? Önöknek nem az eredményesség kérdését kell megvitatni. Ha helyesen olvasom, parancsuk így szól: "Elmenvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!" Uraim, engedelmeskedjenek ennek a menetparancsnak!"   Krisztus minden idejével, erejével, lelkével az emberiség javán és áldásán munkálkodott. Teljes napokat szentelt a munkának és egész éjjeleket az imának, erőt gyűjtve, hogy győzedelmesen állhasson ellen a kísértőnek és hogy a nála oltalmat keresőkön segítsen. Mint ahogy az élő folyamot nyomon köve...

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”  Zofóniás könyve 3:17 Egy embernek volt két fia. Mindkettőt egyformán szerette, de egyik fia úgy döntött, elkéri apja vagyonának felét és elindul, hogy saját maga fedezze fel a világot. Otthagyta a szülői házat és minden járható utat kipróbált. Egy ideig úgy tűnt, helyesen döntött, hogy eltávolodott attól az úttól, amit apja mutatott neki, de nemsokára rájött, hogy egyik út sem hozza el azt a lelki nyugalmat, amire vágyott. Sok gyötrődés és vívódás után úgy döntött, visszamegy édesapja házához. Megbánta, hogy otthagyta, hogy eltávolodott tőle. Vajon visszafogadja, megbocsát neki? Tudja majd úgy szeretni, mint előtte? Eljött a találkozás pillanata. A fiú szégyenkezve, a földet nézve közelített apjához. Az apa magához ölelte, és azzal az öleléssel mindent elmondott: „ Szeretlek, fiam! Már nagyon vártalak! Szívem majd kiugrik a helyéről. Úgy örülök, hogy haza...

„De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Sámuel első könyve 16:7 Mi van a szívedben húsvét reggelén? Mit vállalsz fel, és mit szeretnél rejtegetni? Mit éltél meg az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, és azok milyen nyomot hagytak benned? Mi az, ami megterheli szívedet, és mi az, ami örömöt ad?  Ma Jézus feltámadására emlékezünk. Arra, hogy Ő vállalta érted is a legnagyobb áldozatot, és meghalt. Meghalt a titkaidért, féltve őrzött, elrejteni vágyott hibákért, amiket nem akarsz , hogy bárki is megtudjon. Meghalt a múltadért, ami talán sötét, és jobb arról nem beszélni. Meghalt a jövődért, hogy lehessen, hogy élhess békében Istennel, a másikkal és önmagaddal. Meghalt mindazért, ami a szívedben van és feltámadt vasárnap reggelén. Feltámadt, mert győzött, és feltámadt, hogy Te is győzh...