Istené az időzítés
Ezek
szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek
nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és
megállunk. (Zsoltárok 20, 8-9)
A
huszadik zsoltár a király zsoltárok közé tartozik. A királyért való könyörgés
fontos szerepet töltött be a nép életében és még erőteljesebben kellett a
királyért könyörögni, amikor valami veszély fenyegette, ha háborúba készült.
Ilyen helyzet áll a huszadik zsoltár hátterében is és a 2-6 versben a papok
könyörgését olvashatjuk. Talán ismerős ez ma is. Könyörgünk Istenhez
elöljáróinkért, hogy úgy tudják vezetni a nemzetet, hogy az a legjobb legyen,
Isten akaratával megegyező lehessen.
Abban
a háborúban, ahol az Istenéi küzdenek azokkal, akik Isten nélkül élnek ott egyértelmű
bukás tapasztalható az istentelenek számára. Azok, akik Isten nélkül járnak
„meghanyatlanak, és elesnek”, de akik Istenéi felkelnek és felsegítik egymást.
Ezeket a verssorokat egy személy mondja, és az Úr nevéről emlékezik meg.
Segítségül hívja az Úr nevét, és biztosítva érzi magát arról, hogyha el is
esne, lesz, aki felsegíti, aki megragadja a karját és együtt tovább mehetnek.
Mégis
úgy látjuk, hogy egyesek becstelen módon jutnak előre, nem hívják segítségül
Isten nevét, és még csak nem is tesznek semmilyen említést róla. Az Isten ismer
és tud mindent, és egy biztos, hogy Ő az ígéreteivel nem késik. Mi nem
tudhatjuk az idejét és a módját az isteni igazságszolgáltatásnak, de az aki
Isten nevét segítségül hívja, és hite van az Isten mindenhatóságában, egész
biztos, hogy választ kap minden kérésére és kérdésére. Nem feltétlenül akkor,
amikor mi gondoljuk, hanem akkor, mikor az számunkra a legnagyobb hasznot hozza
Történet:
Egy keresztény asszonytól, aki mozgásában korlátozott személy és orvosi
papírjai igazolják nehézségeit elvettek minden támogatást. A jogos támogatást,
amelyet megérdemelten kapott évekig, most visszavonták, egészségessé
minősítették, mindezt azért, hogy a leszázalékoltak létszámát (és így a
támogatottak létszámát) csökkentsék. Az asszony és egész családja értetlenül
állt a dolog fölött. Pereskedés lett az ügyből, és másfél évig húzódott el. A
végeredmény: Az asszony jogos követelése jogerőre emelkedett, megkapta a
visszavett támogatást egy összegben, és az összeg kamatját is. Időközben a
ház, amelyben éltek egyre rosszabb állapotba került. A támogatást, amelyet most
egy összegben kapott meg, teljes egészében a ház korszerűsítésére tudta
fordítani. Ennyi pénzt máshogy nem tudott volna megspórolni, de az Isten látta
a módját annak, hogy hogyan tud segíteni az asszonynak és családjának is. E
közben megtanultak egyszerűbben élni, és jobban megbecsülni a kapott anyagi
javakat, tudva azt, hogy mindenük, amijük van, az Istentől van!
Megjegyzések