Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 14, 2010
Mese a remetéről, aki nagyon akarta szeretni Istent A remete nagyon szent ember volt. Annyira az volt, hogy elhatározta: minden idejét Istennel tölti, mert csak Őneki akar élni ezentúl. Ki is költözött a faluból – elbúcsúzva örökre minden embertől, rokontól és ismerőstől –, ki az erdő egy félreeső kis barlangjába. „Na végre!” – sóhajtott fel magában. „Végre nem zavar semmi és senki. Nincs itt más, csak a csodás természet. Nem csábíthat már engem semmi, mert minden, amit látok, amit hallok, az csak Istent dicsőíti. Itt elég, ha gondoskodom magamról, a többi időt pedig mind imádsággal és bibliaolvasással töltöm.” Úgy is tett, ahogy gondolta. Otthonossá tette a barlangot, berendezkedett, mindent, amit magával hozott, a helyére rakta. Lement a közeli patakhoz ivóvízért, egy tisztásról friss szénát gyűjtött ágy gyanánt, majd az egyik zegzugot mohával bélelte ki és ráterítette sarlózott takaróját. Ahogy lement a nap, vacsorát készített, tábortüzénél jóízűen megette, mosdóedényében megfür
Türelem és tűrés „Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogy nem a kevély!” Prédikátor 7:8. Ha Salamon valami csoda folytán eljöhetne Magyarországra, nagyot nézne. Látná, hogy mennyire nem tudnak türelmesek lenni az emberek. Nem szeretünk sorba állni. „Nincs idő a fejfájásra!” – hirdeti a reklám. De nincs türelem az udvarláshoz, a gyerekneveléshez, a betegek ápolásához és nagyon sok mindenhez. A Jelenések könyve, amely az utolsó napokba enged betekinteni – a 14:12-ben arról ír, hogy Isten szentjeit, kiválasztottjait a békességes tűrés is jellemezni fogja. A Biblia nagy embereit a türelem jellemezte. Ábrahám évtizedekig várt a megígért gyermek születésére. Mózes elviselte népe morgolódását, zúgolódását. József az elárultatást és a börtönt. Dávid több évtizedet várt, míg király lehetett. Folytathatnánk a sort. Mi volt a türelem alapja? A hit. Amit Isten megígért, azt meg is valósítja. Lehet, hogy nem bízol eléggé Istenben, amikor türelmetlen vagy? Nem mere
Van bocsánat "És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;" Máté evangéliuma 6:12 Feltételekhez kötött bocsánat... Számlánk kiegyenlítése... Harag és keserűség... Duzzogó befele fordulás...Lelkiismeret furdalás és kínos éjszakák emléke ott él a lelkünkben, mert bántottak és mi is bántottunk másokat. Vannak olyan sérelmek, amelyek éveken keresztül megmérgezik életünket, mert nem tudtunk adni és elfogadni bocsánatot... Pedig imáinkban sokszor elmormoljuk a fent idézett mondatot, szónoki beszédben hirdetjük, hogy Jézust követjük, de legbelül nagyon is tudjuk: mindez közhely. Úgy érezzük, hogy tartoznak nekünk bocsánatkérésekkel és mi tartozunk bocsánatadással a másoknak, és ez a tartozik-követel igényünk olyan magas, hogy az eget veri. Jézus itt az "adósságok" elengedésére akar rávezetni. Olyan mértékben nyerünk bocsánatot, nyugalmat, mint amennyire el tudjuk fogadni, és ez az adásra igaz. Nem a követel-tartozik a lé
Isten bátorító ígérete „Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” (Példabeszédek könyve 8. fejezet 17. vers) Tinédzserként szerettem kalandregényeket olvasni, (Karl May, Jules Verne, Cooper írásait) és ekkor bukkantam rá életem első Bibliaszövegére, mely a Hegyibeszéd egy részlete volt (Verne; Rejtelmes sziget) „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Máté 7:7) Annyira megtetszett ez a mondat, hogy ráírtam az iskolai füzetemre is, mintegy mottót. Mivel azonban nem volt ott honnan van a mondat, sokáig azt hittem ez a történet része. Néhány évvel később, mikor egy bibliai- régészeti sorozatra kezdtem el járni, ott fedeztem fel, hogy ez nem Verne mondata. Az egyik előadás végén, a lelkész megmondta hol találom meg a Bibliában és emlékszem, milyen érdekes volt megkeresni és elolvasni… De, valahol belül vitatkoznom kell ezzel a mondattal, mert én akkor, ott nem kerestem az Istent, nem akartam m

Jobb az Úrban bízni ....

„A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.” Példabeszédek könyve 28,26. Azt hiszem, mindannyinkkal előfordul már az, hogy túlzottan bíztunk magunkban. Általában az ember akkor szokott segítséget kérni, amikor bajban van! Így vagyunk ezzel a dologgal Istennel kapcsolatban is. Amikor kék az ég, süt a nap, úgy tűnik, hogy minden rendben van életünkben, akkor úgy érezzük, magunk is elboldogulhatunk. Csak később jövünk rá, hogy milyen balgák vagyunk! Ha el akarunk valamit intézni, számba vesszük kapcsolatainkat. Ha vannak ismerőseid megfelelő helyen, bármit elérhetsz – gondolod! Azután megpróbálod felkutatni őket és talán sikerül is segítséget kapni addig, amíg ismerősödnek érdekei úgy kívánják, hogy segítsen. Ha nem, akkor vége minden reményeidnek. Miért nem megyünk egyből az Istenhez? Talán úgy érezzük, hogy nem foglalkozik velünk? Vagy ilyen apró dolgokkal nem akarjuk terhelni Őt? Ha így gondoljuk, mindenképpen tévedünk! Ellen White a következőt írja: „M
Maradandó kincset gyűjtsünk! „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Máté evangéliuma 6:19-21 Tegnap este láttam egy kisfilmet a téli olimpia előkészületeiről. Megnyerő volt számomra, ahogyan a rendezés jogát gyakorlók nyilatkoztak terveikről, álmaikról. Minden beruházás, tervezés alapgondolata a „fenntarthatóság” volt. A létesítmények nyújtotta előnyöket, az erőfeszítések eredményeit ne csak néhány napig élvezhessék, hanem még akár évtizedek múlva is legyen nyoma annak, amit most tettek. Szép gondolatok, de egy nap minden terv, minden épület és minden kincs porrá lesz. Őrizgetjük pénzünket, archiváljuk dokumentumainkat, de ha Jézus visszajön, mit számít mindez? A Biblia szerint két dolog lesz ott
Nem vagy egyedül „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad.” Ézsaiás 49:15 Hetek óta piros színben „pompáznak” a kirakatok. Mindenhol szívek, ölelkező figurák, I love You-t affektáló macik, és sorolhatnánk. Van egy napja az évben a szerelemnek, az egymáshoz tartozásnak, a szeretetnek. És ez mind szép és jó addig, amíg párkapcsolatban vagy, hiszen ez a nap a tiétek, ma minden különleges, a rózsa is sokkal szebb, mint az év többi napjában, a Kedves szeméből is sokkal több szeretetet és megértést olvasol ki, mint máskor, és már talán hetek óta erre a napra készülsz, hogy igazán megünnepelhessétek. Lehet, hogy nem élsz párkapcsolatban, és itt úgy döntesz, nyomban bezárod ezt a blogot, mert amúgy is csatlakoztál már a különböző közösségi oldalakon az „Utálom a Valentin napot” klubhoz. Kérlek, ne nyomd meg az x-et a képernyő sarkán, hisz Istennek ez az igéje neked is éppúgy szól, mint annak, aki élvezni