reggeli dicséret

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. János evangéliuma 6:67-69 A rabszolgaság szörnyű dolog. Bármikor rá gondolunk, azonnal valami borzalmas bánásmódra, éhezésre, verésre, és hasonlókra gondolunk mindamellett, hogy valami embertelenül nehéz dolgot kell végrehajtania a rabszolgának. Persze ezzel nem lövünk nagyon mellé. Általában így nézett ki a dolog. Érdekes azonban, hogy Jézus korában kétféle rabszolga létezett. Az egyiket megvették, elfogták, zsákmányul kapták, vagy tartozás miatt vált rabszolgává. Ez ma már kegyetlenségnek tűnik. Egy család szétszakítva, egy ember megtörve. Szörnyű. A rabszolgaság ilyen formája borzalmakkal van tele. A másik rabszolga a szabad rabszolga. Bizonyos idő után el kellett engedni a rabszolgákat. (Persze kérdés, hogy mennyire tette ezt meg bárki, de a törvény így szólt.) Ekkor az eddig rabsz

"A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni." Zsoltárok könyve, 139. fejezet, 1-6. vers Van olyan személy az életedben, aki mindent tud rólad? Ha igen, akkor milyen érzés az, hogy van, aki beléd lát, van, akinek rád sem kell néznie, hogy tudja, mit érzel, és aki tudja, mit akarsz mondani, még mielőtt levegőt vennél? Ez attól is függ, milyen kapcsolatban vagytok. Ha ez a személy olyasvalaki, akit szeretsz, akiben megbízol, és aki mellett tudod, hogy önmagad lehetsz, akkor nagyon jó érzés.  Ha azonban van valaki, aki ilyen jól kiismer téged, de nem olyan jó a kapcsolatotok, nem bízol benne, és nem mindig a legjobbat akarja neked, akkor valószínűle

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. Zsoltárok könyve 23:6 Mi, emberek tökélyre fejlesztettük a gonoszságot. Legyen szó a nagy dolgokról, amikkel pillanatok alatt a földdel tehetünk egyenlővé városokat, falvakat, és emberek millióinak életét olthatjuk ki egy gombnyomással. Az ilyen mértékű gonoszságnak kevés dolog tud ellenállni. A hivatásos mentőtisztek, az önfeláldozó orvosok, önkéntes segítők minden erejüket bevetve ápolják a sebeket, de igazi védelmet csak egy bunker, valamiféle óvóhely adhat. Lehet az akár a metróalagút, vagy a hegybe épített barlangrendszer, a vastag föld– és betonréteg talán (de persze csak talán) kint tartja a művészi gonoszságot. Vagy gondoljunk a "legapróbb" gonoszságra, ami a bunker legvastagabb falain is átszűrődik, vagy inkább a bőrünk alatt hozzuk be az óvóhelyre: egy gáncsolás, egy beszólás, egy rosszindulatú megjegyzés, vagy gúnyos odavetés, – művészi módon bánunk a gonoszságunkkal.

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” Mózes 5. könyve 6. fejezet 5-7. vers Kedves lelkész testvér! Szinte minden prédikációban elhangzik ez a mondat: „Szeresd az Urat!” Mert Ő a szeretet, mert Ő irgalmas, kegyelmes, de… DE azt mondd meg nekem, hogy hogyan szeressem az Istent? Építsek neki bárkát, mint Noé? Hagyjam el a szülőföldem, mint Ábrahám? Vagy szenteljem az Ő szolgálatára az életem, mint Mózes? Netán a gyermekemet szánjam Neki, mint Anna? Vagy járjam be a fél világot hirdetve az evangéliumot, mint Pál és a többi apostol? Vagy csak varrjak ruhát az özvegyeknek, mint Tábita? Hogyan szeressem az Istent? Imádkozzam többet? Hosszabban? Térdelve? Arcra borulva? Olvassam többet a Bibliát? Vagy tanuljam meg kí

„Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban.” Lukács evangéliuma 23.fejezet 43.vers Jézus halála több, mint egy ember keresztre feszítése. Több, mint egy büntetés végrehajtás és több, mint gyilkosság. Jézus kereszthalála az emberiség reményét mutatja be! Azt a reményt, amelyet Ádám és Éva felcserélt egy gyümölcsre, amelyet a történelem során megannyi ember kezelt csupán üres szóként és azt a reményt, amellyel mi is felkelünk minden reggel és amelyet néha elfelejtünk. Jézus két másik halálraítélttel várja földi életének utolsó perceit. A pillanat legnagyobb történése, hogy a kereszt áll és a rajta függő Krisztus első szavai az Atyához szólnak és nem, nem azért imádkozik, hogy ne fájjanak a szögek okozta sebek, hanem bocsánatért fohászkodik azokért, akik szegeztették és akik szegezték. Az események sorában ott vannak a gúnyolódó, kérdőre vonó és lealacsonyító hangok. Az emberek azt hiszik, hogy Jézus azért nem száll le a keresztről, mert nincs hozzá erej

" Íme, a szolgám eredményes lesz munkájában, magasra emelkedik, és nagyon dicsőséges lesz. "     Ésaiás 52:13 Milyen az az Isten, aki megteremti az embert, de tudja, hogy egy gyümölcs "banánhéján" elhasal az ember? Milyen az az Isten, aki tervet készít, arra, hogyha az ember elfordul tőle, milyen módon veszi fel a kapcsolatot és köt újra szövetséget az emberiséggel? Milyen az az Isten, aki tulajdon Fiát küldi el, hogy az elhasalt embert felemelje, és lehetőséget adjon egy új életre?  Ez egy olyan Isten, aki nem azt nézi, hogy mennyi lyuk van az Emmentali sajtban, hanem mennyi sajt van a lyuk körül. Isten nem az első bűnöst látta Ádámban, hanem az első megváltott bűnöst. Isten nem házasságtörő, gyilkos csalónak nevezi Dávidot, hanem szíve szerinti embernek. Mózes nem egy forró fejű gyilkos, hanem Izrael népének első rangú vezetője. Péter Isten szemében nem a Krisztus tagadó, hanem az egyház oszlopa.  Ez egy olyan Isten, aki elküldte  Jézust, aki eredményes volt  munk

„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Lukács evangéliuma 3:21-22 Egyes keresztény felekezeteknél (katolikus, anglikán, amerikai presbiteriánus, egyes metodista közösségek) az éves liturgikus ünnepkör végét jelenti ez a vasárnap, vagyis az advent előtti utolsó, melyen Krisztust, mint királyt ünneplik. Amellett, hogy kiemelik Krisztusnak az egész teremtett világra kiterjedő hatalmát, hangsúlyozzák, hogy Isten Fia, aki emberré lett értünk, aki életét adta a Golgotán, és akinek a sírja üres, mert harmadnapra feltámadt, és a mennyben közbenjár értünk, újból vissza fog jönni, de most már, mint király, ítéletet tart, és újjáteremti Földünket. Olvasd el még egyszer az áhítatunk alapigéjét, Kedves Olvasó, és gyere, csodálkozz rá velem együtt arra, milyen különleges király