reggeli dicséret

Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. Ézsaiás könyve 44. fejezet 24. vers Ismerős lehet az a helyzet, amikor felajánljuk valakinek a segítségünket, és azt a választ kapjuk: "Köszönöm, de megoldom egyedül." Talán egy családtag vagy barát próbál valamit elérni, mi pedig segítő szándékkal közeledünk, de ők büszkén elutasítanak, mert a saját erejükben bíznak. Ézsaiás könyvének idézett verse emlékeztet minket arra, hogy Isten az egyetlen valódi Teremtő. "Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet." Ezek nem csupán erőteljes szavak, hanem figyelmeztetés is számunkra, hogy ne feledjük: minden, ami körülvesz bennünket, Isten keze munkája. Hányszor fordult elő, hogy hasonlóan viselkedtünk Istennel szemben? "Köszönöm, de megoldom egyedül" - mondjuk neki kimondatlanul is, amikor a saját útjainkat járjuk, a saj...

„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Máté evangéliuma 6:31-34  Néhány évvel ezelőtt szintén rám jutott ez a fenti igeszakasz, és akkor arról írtam a bevezetőben, mennyire magas szinten űzöm az aggódást, hogy vannak pillanatok, amikor amiatt is aggódok, hogy túl sokat aggódok.  Ez a mai áhítat nem arról fog szólni, hogyan győztem le ezt a nem túl előnyös tulajdonságomat, mert bevallom, aggódni azt még mindig tudok. Hanem arra hívlak, Kedves Olvasó, hogy összpontosítsunk ma reggel Atyánkra!  Mert Ő tudja, hogy vannak létfenntartási szükségleteink, és kell, hogy biztonságban érezzük magunkat és szere...

"Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan." Zsoltárok könyve 24. fejezet 3-4 verse Kutatók szerint a 24. zsoltárt valamilyen örömteli alkalommal énekelhette a nép — egy megnyert csatát követően, vagy amikor visszaszerezték a felbecsülhetetlen értékű frigyládát ellenségeiktől — és végigolvasva nyilvánvalónak is tűnik ez. Egy emelkedett hangulatú, hálaadó zsoltárt olvashatunk itt, ahol a nép Istennek tulajdonítja a sikereit, aki mindenható, aki a nagy és dicső király, szemben a környező népek sikertelenségével és tehetetlen, hamis isteneivel. A nép hálás szívvel ünnepel, mert az ő Istenük nem olyan, mint azok a másik istenek.  Lehet, hogy első ránézésre nem tűnik ki, de ha ismerjük egy kicsit is a kor kulturális hátterét, felismerhetjük azokat a motívumokat, melyekkel a zsoltár írója ezt a (Isten és istenek közti) különbözőséget emeli ki. Ott van példának okáért az el...

„Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!” Zsoltárok könyve 21:14  A te szemedben hatalmasok vagyunk. Még. Úgy gondolsz ránk, hogy mi tudjuk, megoldjuk, megválaszoljuk, megcsináljuk. Szinte mindent. Bár nap mint nap találkozol a határainkkal, látod, hogy melyikünk mennyit bír, mégis úgy tekintesz ránk, mint akik mindenre képesek. Ha az egyikünk nem, akkor majd a másikunk. Tudod, hogy az ugrabugrálásban, pörgésben, játszótéri csúszás-mászásban apa a nyerő. De ha sérülésről van szó, vagy megijedtél valamitől, esetleg kifáradtál és túl nyűgös vagy, akkor nálam találsz nyugalmat.  Tudod, hogy apa minden bogarat ki tud tessékelni a lakásból, és ha darázsveszély van, hozzá kell fordulni. Ha a futóbiciklit már nem bírom tovább cipelni, egyből rávágod, hogy apa tudja. A meseolvasást pedig szereted rám bízni, és néha ki is mondod, hogy apa arra nem képes. Apával ketten kitesszük neked a teljességet. Még. Egy darabig.  ...

Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását? Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. Ézsaiás könyve 40. fejezet, 21-22. verse Az Isten mindenhatóságát bizonyítják ezek a kijelentések. A feleségemmel együtt az a nagy palacsinta déli részén élünk (Dél-Magyarország) és hát lássuk be itt sok minden nincs, amin el lehetne csodálkozni. Mindig irigykedve gondoltam azokra (mikor arról olvastam, hogy mik is Isten csodái a természetben, általában szép hegyeket, virágokat, hatalmas sziklákat, vízeséseket vagy tengert mutogatnak) akik ilyen lélegzetelállító környezetben élik a mindennapjaikat. Ehhez képest itt legfeljebb a dinnye, paprika és a búza érési állomásait követhetjük nyomon. Nagyon szépen tud Petőfi Sándor is fogalmazni az Alföldről, vannak csodaszép események, gazdag állatvilág, szép na...

„Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj!” Mózes ötödik könyve 31:8 - Nem, én erre képtelen vagyok - és produkálod egymás után a „Vuk-szindróma” tüneteit. Folyamatosan mondod, hogy te nem vagy alkalmas, nincs elég időd, erőd, kitartásod, akaratod hozzá. De lehet, hogy csak a kudarctól félsz, és már nem is látsz magad előtt más lehetőséget ezen kívül, mert annyira bebeszélted magadnak a képtelenségedet. Te nem tudsz megküzdeni az óriással. Te nem vagy olyan, mint a nagyok, az okosok, azok, akik sokra vitték. Te nem tartozol közéjük.  Az állandó önmarcangolás helyett Isten ma arra kér téged, hogy figyelj rá egy pillanatra, amíg elvonultatja előtted azokat a bizonyos „nagyokat” a Biblia lapjaiból. Nézd, ahogy egy pásztorfiú bottal és öt lapos kaviccsal indul a csatába, és győz. Egy sátorlakó asszony kezei által esik el a nagy hadvezér. Szemeid előtt ott áll egy ember, aki negyven évét a bárányok k...

"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt." Prédikátor könyve 3:14-15 Reviczky Gyula: Isten Kinek porszem, mi nékünk egy világ, S egy rebbenés határa az időnek: Ki, a mi ember-agyban míriád, Nem olvasod, mert semmiség előtted: Ki búborék gyanánt elfújhatod, Mit összehordtak népek, századok: Minden füszálban érezlek; de elmém Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén. Kit megtagad a léha kétkedő, Te adtál, ismeretlen ismerős Te, Te földi szóval nem nevezhető, Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe. Magát tagadja meg, ki megtagad, Mint a napot, a fényt, a szint a vak. A por fiához más nem illik itten, Minthogy Tebenned megnyugodva higyjen. Ki oda tűzted a közös napot Sugárzó lényed egy parányaképen; Ki h...

Rejtekhely " Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom !" 1. Elrejtőznék. Gyakran azért, mert nem bírom azt a sok szemetet, ami körülvesz a világomban. Szeretném, ha Isten véget vetne mindennek és végre hazamehetnénk. De jó lenne, ha észrevétlen lennék, akkor ha valami butaságot teszek. 2. Szeretnék kitörni a névtelenségből és végre mindenki a nevemen szólítana. Olyan jó lenne, ha mindenki ismerné, hogy én kivagyok, meg mit teszek és megemlékezne róla. Elrejtőzés és megmutatkozás- mindkét vágy bennem van. Milyen jó, hogy Istenben az egész életem biztonságban van! Amikor elakarok rejtőzni és biztonságot keresek Ő ott van, és amikor meg kell mutatnom, hogy ki vagyok Ő adja a számra a szavakat. Isten számomra az a biztos pont, aki nem változtatja meg terveit, csak célegyenesen előre vezet. És a lehető legjobban. Csoda ez nekem mindennap, amikor keze nyomát újra és újra felfedezem. Nem tudom, h...