reggeli dicséret

“Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: Hiszel te az Emberfiában? Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus így felelt neki: Látod őt, és ő az, aki veled beszél. Erre az így szólt: Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt.” János evangéliuma 9. fejezet 35-38.vers Jézus egyik furcsa gyógyítása a vakon született fiatal története. Először is azért, mert szombaton történt, pont ez volt az oka a felháborodásnak. Másodszor azért, mert nem az ifjú kérte Jézus segítségét, hanem Ő maga megy oda hozzá és kérdés nélkül csodát tett. Harmadszor pedig az ifjú nem látta Jézust a vaksága miatt, így nem tudja ki gyógyította meg, csak hallomásból ismeri. Az egész történet érdekes olvasmány, úgyhogy mindenkinek ajánlom, de nézzük csak a végét és a harmadik gondolattal foglalkozzunk kicsit. Az ifjú nem látta Jézust. A Mester újból felkeresi és azt látja, hogy partvonalra került pusztán azért, mert Jézus csodát tett és ez a népnek nem tetszett. Ítélk

"Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. (Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.) Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében." János evangélima 5. fejezet 1-5. vers A mesékben a pásztorfiú furfangosságával győz és elnyeri a királylányt és a fele királyságot. A mesék nem hazudnak. Aki végignézi azt a három órás filmet, ami Sáfián László pásztor egy délutánjáról szól, nem is fog kételkedni, hogy a magányos, sőt sokszor szótlan pásztoroknak egészen különleges képességeik vannak. A mező füveit rajutk kívül senki sem ismeri jobban. Tudják, hogy hol, és merre nőnek a füvek, száznál is több félét tud

Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek. Lukács evangéliuma 15:10 A szezon végeztével hamarosan újra felmerül az áruházakba importált paradicsom kérdése. Zöld is, kemény is, íze sincs, és az értékéhez képest drága. Ha ennyire rossz, miért kell érte ilyen sokat fizetni? A válasz röviden: azért, mert megvesszük. A közgazdaságtan egyik alaptétele szerint minden annyit ér, amennyit fizetnek érte . Jézus három leghíresebb példázata az elveszésről és a megtalálásról szól. Lukács evangéliumának 15. fejezete egy elveszett báránnyal nyit, amit az elveszett pénzérme követ, és az elveszett fiúval (vagy fiúkkal) zárul. Nem véletlenül mondtam, hogy a legismertebb példázatok, hiszen ha van hasonlat, ami festők tucatjait indított alkotásra, akkor Jézus, karján a megtalált egyetlenegy elveszett báránnyal, pont az. Az elveszett fiú története pedig a legtalálóbb kifejezése annak, hogy mit jelent a megtérés az ember életében. Ezt a példázatot a "tékozló fiú"

  „Jézus ezeket hallván, monda néki: még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag volt.”   ( Lukács evangéliuma 18. fejezet 22-23 . vers ) Hát igen. Ezek a gazdagok. Ezeknek semmi sem elég. El vannak telve magukkal, csak megjátsszák a szentet, egy kis alamizsna odavetésével mutatják, hogy ők a nagy adakozók. Közben meg? Velejéig romlottak önzők, kapzsik, fukarok. De Jézus milyen jól lerántotta és lerántja ma is a leplet az ilyenekről, akik nem a fogyatkozásuk, nem a bűneik, hanem a vagyonuk elvesztése felett szomorkodnak. Akiknek, az odaadás jobban fáj, mint a foghúzás és inkább szemlesütve eloldalognak. Úgy kell nekik! Ó, Uram hálát adok neked, hogy én nem vagyok ilyen, mert én nem vagyok gazdag! Nem vagy gazdag? Nézz csak körül! Lélegzel. Élsz. Tudsz gondolkodni, beszélni, befolyást árasztani másokra. Van er

„Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.” Ézsaiás könyve 51.fejezet 6.vers   Évekkel ezelőtt sikerült egy olyan helyre eljutnom, amely arról várt ismertté, hogy a nyugalom megtalálása és az élet lassított felvételen történő megélése tapasztalható ott meg. Akkoriban erre nagy szükségem volt és nyitott szívvel léptem át a hely kapuját és csodáltam meg minden élőlényt, növényt, fűszálat, tavak csoportját és minden tárgyat, amely arra emlékeztetett, hogy lassítani kell, megkell élni a pillanatot és töltődni kell. Az egyik program után egy hosszú sétára indultam a környéken. Egy hatalmas kertbe vezetett az út, ahol megannyi rózsa bokor illatozott, a szó legszorosabb értelmében. Olyan illatfelhő lengte be a kertet, hogy egy illatszer, amit az üzletben lehet kapni meg sem közelítette ezen növ

 " Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondtalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.  Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." János evangéliuma 15. fejezet 15-16. versek Amikor Jézus megalapította egyházát a földön nem kis feladattal bízta meg őket. Misszió, evangélizáció az egész világon kiindulva Júdeából. Képviselni Isten Fiát mindenki előtt, de nem úgy, mint uralkodót, hanem mint Megváltót. Azon, hogy miként teljesíti ezt a közösség, a gyülekezet, nagyon sok múlott és múlik a mai napig: emberek üdvössége! Igehirdetőké és annak hallgatóié. De hogyan tehetjük ezt a legeredményesebben? Ebben a szövegben Jézus négy fontos szempontot is megad ehhez: 1. Nem szolgaként, hanem barátként ké

„Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.” Lukács evangéliuma 22:24-30 Jóval később jöttem rá, mi is történt ott valójában. Együtt voltunk, megünnepeltük a páskát. Elmondtuk a kivonulás történetét, bár Ő nem mindent úgy tett, ahogy azt előírták, de nála ezt már megszoktuk. Igaz, amikor meg akarta mosni a lábamat, egy kic