reggeli dicséret

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Rómaiakhoz írt levél 14. fejezet 10. vers Pál apostol olyan kérdésben írja ezeket a szavakat, amely komoly feszültséget okozott a római keresztények között. Nem mindenki gondolkodott ugyanúgy arról, mit szabad megenni vagy mely napokat kell különlegesnek tartani. Pál nem azt mondja, hogy mindenki győzze meg a másikat a saját igazáról. Inkább egy meglepő kérdést tesz fel. Miért ítéled el a testvéredet? Sokszor nemcsak elfogadni szeretnénk a másikat, hanem át is formálni a saját képünkre. Mintha akkor lenne rendben, ha ugyanúgy gondolkodna, ugyanúgy döntene és ugyanúgy élne, ahogyan mi. Pedig Isten nem egyforma embereket teremtett. Lehet egység úgy is, hogy közben különbözünk. Sőt! Az ítélkezés nagyon emberi működés. Gyorsan véleményt alkotunk valakiről abból, amit látunk, miközben az életének nagy részét nem ismerjük. Nem tudjuk, milyen veszteségeket hordoz...

Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers Az „összeomlás” nagyon erős szó. Más bibliafordítások pusztulásnak vagy romlásnak nevezik, az eredeti héber kifejezés is valaminek a tönkremenetelére utal. Salamon tehát nem egyszerűen egy kellemetlen tulajdonságtól óv. Arra figyelmeztet, hogy a gőg olyan útra vihet, amelynek végén valami valóban összetörhet az életünkben. Lehet ez egy kapcsolat, amelyben már képtelenek vagyunk belátni a saját hibáinkat. Lehet családi vagy munkahelyi konfliktus, ahol senki nem akar engedni. Lelki értelemben pedig akkor válik igazán veszélyessé, amikor annyira bízunk a saját ítéletünkben, hogy már Isten vezetésére sem érezzük szükségünket. A büszkeség nem mindig látványos. Megjelenhet abban, hogy nehezen mondjuk ki, hogy tévedtem, megsértődünk egy őszinte visszajelzésen vagy inkább magyarázkodunk, mint hogy vállaljuk a saját részünket. Pedig lehet, hogy éppen az a mondat óvna meg egy későbbi bukástó...

Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei. Példabeszédek könyve 20:11 (Szent István Társulati Biblia) A cselekedeteink árulkodóak. Szavak nélkül is elárulják, mi van a szívünkben, mi történik velünk, bennünk, csak helyesen kell értelmezni őket. Ha megfigyeljük a gyermekeket játék közben az, hogy mit játszik, miként játszik sok mindent elmond a családi helyzetről amiben él, a problémákról, amikkel meg kell küzdenie, az élményekről, amelyekben része volt. Valamennyit előre is vetít abból, milyen emberré formálódik. Fontos, hogy mind mások, mind saját cselekedeteinket jól “dekódoljuk”, hogy megértsük a cselekedet hátterében meghúzódó helyzetet, valódi szükségletet. Nem elegendő megállni ott, hogy megállapítjuk egy cselekedetről önmagában, hogy jó vagy rossz, hanem valódi megértésre is törekednünk kell. Például a dühös, haragos megnyilvánulások mögött sokszor a félelem, tehetetlenség, kiszolgáltatottság feszítő érzése húzódik meg. Milyen más, amikor ...

Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Máté evangéliuma 3. fejezet 2. vers Mielőtt Jézus megkezdte volna a szolgálatát, Keresztelő János ezzel az egyszerű, mégis megrázó mondattal szólította meg az embereket. A megtérés szó sokak számára ijesztően hangzik, pedig az eredeti görög kifejezés ennél többet jelent. Azt jelenti, hogy változtasd meg a gondolkodásodat, fordulj másik irányba, kezdd el más szemmel látni az életedet. Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amikor érezzük, hogy valami nem jó irányba halad. Egy kapcsolat, egy szokás, egy döntés vagy éppen a saját gondolkodásunk. Mégis sokszor inkább továbbmegyünk ugyanazon az úton, mert félünk a változástól. Ismerős maradni ott, ami rossz, mint elindulni valami új felé. Keresztelő János nem egyszerűen azt mondja, hogy legyetek jobb emberek. Azt hirdeti, hogy Isten közel jött hozzátok. A mennyek országa elérhető közelségbe került. A változás ezért nem egy magányos küzdelem, hanem válasz arra, hogy Isten hív bennünket. Nem a...

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. János első levele 4. fejezet 7. vers János apostol élete végére újra és újra ugyanazt az üzenetet hangsúlyozta. Szeressétek egymást. Megértette, hogy leginkább a szeretet mutatja meg hitünk valódiságát. Hiába ismerjük jól a Bibliát és beszélünk helyesen Istenről, ha közben nem tudunk szeretettel fordulni az emberekhez. Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy mindig egyetértünk vele vagy mindent helyeslünk, amit tesz. A szeretet figyelmet, türelmet, irgalmat és törődést jelent. Képessé tesz arra, hogy ne csupán a másik hibáit lássuk, hanem az embert is. János azt írja, hogy aki szeret, Istentől született és ismeri Istent. A szeretet nem pusztán emberi erőfeszítés, hanem annak jele, hogy Isten munkálkodik bennünk. Ha ő formálja a szívünket, oldódhat a bizalmatlanságunk, gyógyulhatnak a sebeink és képessé válhatunk másokat is elfogadni. Az igazi szeretet oda-vissza hat. Nemcsak...

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! Jóel könyve 2:12-13 Mindig is foglalkoztattak a megváltozás titkai, törvényszerűségei. Hogyan formálódhatunk át, miként szabadulhatunk meg rossz szokásainktól, miként alakul ki a jellemünk? Talán emiatt is lett az egyik kedvenc bibliai könyvem Pál Rómaiakhoz írt levele. Jelenleg úgy látom, hogy a mélyreható változásoknak három nagyon fontos összefüggése van: a szembesülés, a kegyelem tapasztalata és a gyönyörködés. Mai bibliai részletünk ezek közül kettőről szól. Az önmagunkkal, bűneinkkel, hiányosságainkkal való szembesülés nem magától értetődő. Alap működésünk az önvédelem, a hárítás, magyarázkodás. Nem szeretjük magunkat halálra ítéltnek, elveszettnek látni. Ha elkerülhetetlenné válik is a szembesülés, akk...

„De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.” Jób könyve 17. fejezet 9. vers Vannak szavak, mondatok, élethelyzetek, amelyek képesek bennünk nagyon erős indulatokat generálni. Olyan ez, mint egy kapcsoló, vagy mint egy detonátor. Az, hogy mi váltja ki bennünk a heves érzelmeket, nagyon változó. Kiválthatja az, ha csalódunk, ha keresztezik akaratunkat, ha váratlanul ér valami változás, ha gúnyt, bántalmazást kell átélnünk. Van, akit az borít ki, ha igazságtalansággal találkozik, vagy másokat ér sérelem a környezetében, és a felsorolást folytathatnánk szinte vég nélkül. Személyes történetek, fájdalmas tapasztalatok állnak többnyire ezek mögött a „kapcsolók” mögött. Bármi is legyen, abban a veszélyben vagyunk ilyenkor, hogy meggondolatlan szavakra, döntésekre, cselekedetekre vezetnek minket ezek az indulatok. A te életedben is megvan ez a kapcsoló? Tudod, hogy mi képes kiváltani lelkedben azt, amikor elveszíted az ellenőrzést, és a körülmények játéksze...

Miért van az, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb? Mitől furakodhat be az irigység kisördöge a fülünkbe? Miért vágyunk arra, ami a másé és nem tartjuk értékesnek azt, ami a miénk? Önmagunk másokhoz való mérése. Alapjában véve egy hasznos folyamat,  hiszen pontosan abban segít, hogy elhatárolódjunk másoktól, és megerősítsük önazonosságunkat, amely fontos része az egészséges személyiségfejlődésnek. * Ugyanakkor a mi korunkban ez a legtöbbször valamilyen verseny során jön létre. A versenyben pedig csak egy győztes van, a többiek mind vesztesek. Persze mondjuk, hogy csak a részvétel számít, de mivel mindenki bele adott mindent, a győztes akkor, ott jobbnak bizonyult a többinél. Ő mindent visz, míg a vesztes alul marad. Ez az ő sorsa... ** A bukás pedig könnyen önbizalomhiányhoz vezet, innen pedig már csak egy lépés az irigység. A csalódás Csalódás, mégpedig abban, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretnénk. Különösen ki vannak téve ennek azok a gyerekek, akiket a szül...

"A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét." Lukács 11,34 Vajon kinek hazudunk többet? Másoknak vagy önmagunknak? Azt hiszem többnyire nem szánt szándékkal tesszük ezt. Hazugságaink gyökerénél a leggyakrabban félelmeinkkel találkozunk. Félünk attól, hogy mit fog szólni a környezetünk, mi lesz a következménye annak, amit tettünk. Félünk attól, hogy olyan dolgokkal szembesülünk, amelyek miatt úgy érezzük: nincs jogunk az élethez, szerethetetlenek vagyunk. Félünk attól, hogy porrá zúzódik minden, amire önbecsülésünket építettük... Ezek a félelmek akár olyan erősek is lehetnek, hogy elérik: meneküljünk az őszinte szembesülés alkalmai elől. Az, hogy hogyan, mibe menekülünk már habitus kérdése. Van, aki lázas tevékenységbe, van, aki hallgatásba, van, aki agresszivitásba, van, aki betegségbe, van aki agyzsibbasztó szerek használatába menekül, és a sort folytathatnánk szi...

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Máté 26,41 Az élet - mindenki tudja - nem csak szép dolgokból, jó napokból áll. Az élet sokszor nehéz, tele van megpróbáltatásokkal, ami próbára teszi az erőinket testi és lelki értelemben egyaránt. Azért, hogy felkészültek legyünk, azért, hogy helyt tudjunk állni sok mindent teszünk. Például g yermekkorunk és ifjúságunk másról sem szól, mint arról, hogy készülünk a nagybetűs Életre. Ez a folyamat tele van tanulással és telve van éppen ezért iskolákkal. Az élet iskoláit azonban, ha a többit már be is fejeztük, nem lehet kijárni. Az élethosszig való tanulás elve nem egy politikai húzás, hanem maga a valóság. Megszerezzük kézhez kapjuk a bizonyítványainkat, megkapjuk a jogosítványainkat, amik újabbak megszerzésére sarkallnak bennünket. Mert ki az, aki ne akarná még jobban tenni azt amit csinál. Mindannyian fejlődni akarunk, hogy jobb emberek legyünk, hogy betudjuk vége...

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Pál levele a Rómabeliekhez 12,3 A környezetünkben lévő emberek között, legyen szó, munkahelyről vagy lakókörnyezetről úgy látjuk, hogy egyesek fenn hordják az orrukat. Nagyon büszkék arra, amijük van, vagy amit elértek eddigi életük során, és elfelejtkeznek arról, hogy honnan jöttek. Szereti ezeket az embereket valaki? Esetleg a hasonszőrűek, de még ők is feljebbvalónál tartják magukat másokkal szemben. Ezt most így elmondtuk másokról (meg veregethetjük a magunk vállát), de ne legyünk álszentek. Mi is gondolkoztunk már azon, hogy különbnek vagyunk másoknál, többet érünk, mint mások (és most nem a jól ismert királyi többes mögé szerettem volna bebújni, én magam is voltam ilyen helyzetbe). De helyesen gondoljuk magunkat különbnek ...

„Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!” Példabeszédek 20,11 Sok emberben él egy kép saját magáról, jó esetben ez a kép reális. Akkor egészséges az önértékelésünk, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel, képességeinkkel, de hibáinkkal és gyengeségeinkkel is. Ha ez nincs így, akkor van baj. Úgy az alacsony, mint a magas önértékelés komoly gondokat okozhat, de mit tehetünk? Honnan tudjuk, hogy helyes képet ápolunk önmagunkról? Mi legyen a tükör, ami megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában? A bölcs egyszerű tükröt tart elénk, a cselekedeteinket. Voltál már úgy, hogy olyat tettél, amit nem akartál, amit nem gondoltál volna, ami téged is meglepett? Sokszor az érzelmeink átveszik az irányítást az értelmünk felett és ez igaz pozitív és negatív értelemben is. Sajnos általában legtöbbünkben inkább negatív értelemben. Ekkor csalódunk, de ne feledjük: cselekedeteink mutatja a valóságot! Lehet, hogy ilyenkor legszívesebbe...