reggeli dicséret

"...tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté evangéliuma 28:20 Elment. De mégsem ment el. Éppúgy, mint ahogy meghalt, de mégsem halt meg. Az ember, aki nem teljesen volt ember, aki forradalmian új, de közben meglepően ismerős dolgokat tanított. Jézus földi életét átszövi a kettősség. Szerették és gyűlölték. Szenvedett, de önszántából tette. Amikor pedig a tanítványaitól búcsúzik, azt is ennek a kettősségnek a fényében teszi. “Menjetek el... tegyetek tanítványokká... megkeresztelve őket... tanítva őket.” ( Máté evangéliuma 28:19 ) Jézus tanítványokhoz intézett szavai nekünk is szólnak.  “Veletek vagyok.” Merthogy velünk is van, meg nincs is. Mert aki velünk van, abból látunk valamit, abból érzünk valamit, halljuk a hangját, párbeszédbe elegyedhetünk vele. Jézussal azonban nem ilyen egyszerű. Meg egyszerű is ugyanakkor. Legyek ennél konkrétabb? Jézus azzal a cé...

„...tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté szerinti evangélium 28. fejezet 20. verse Máté következetesen vezeti végig írását, és nem is ad több hírt Krisztus megjelenéséről. Mint egy búcsú szöveget olvashatunk legalábbis a tanítványoknak adott intelem ezt az érzést kelti bennünk. A tanítványokban ezután sem oszlott szét a kételkedés minden felhője, sokaknak még komoly küzdelmet kell megvívniuk, de most van az az alkalom, amikor küldetéssel ruházza fel a tanítványokat. Tanítani csak az képes, aki önmaga is elkötelezett követője a Messiásnak. Csak arról tudunk beszélni, amit saját magunk is megértettünk.  A küldetés célja: tanítvánnyá tevés. Az ember akkor tudja a legjobban elmélyíteni ismereteit, ha azt ő maga tovább adja valaki másnak. Önző dolognak is tűnik, ha szándékosan hallgatunk el információt, a tudásra vágyó ember elől. Viszont ha valamit nem tudunk ne akarjunk ú...