reggeli dicséret

“A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” Pál második levele Timóteushoz 3:16-17 A Bibliáról nagyon sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy egy történelemkönyv, vagy kézikönyv lenne. Nem is tudományos szaklap, vagy receptkönyv. Persze most sokan nézik úgy a kijelzőt, hogy csóválják a fejüket, mert vannak benne történelmi adatok, kézikönyvbe illő utasítások, tudományos állítások és még receptek is. A Biblia nem mindenért, minden helyzetet megoldandó íródott. A teljes Írás Istentől ihletett, de nem jó mindenre. Amikor elromlik az autóm, nem sokat segít, ha felcsapom a kedvenc zsoltárom. Ha a munkahelyen be kell fejeznem az adminisztrációt, valószínű nem Dániel könyvét fogom olvasgatni. Ha a gyermekemnek kell segíteni a történelem házijában, valószínű nem a Jelenések könyvét fogom előkapni. A Biblia funkciója Isten szerinti életre

  "Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem." Zsoltárok 23:4 A XX. századról azt mondták, hogy a “félelem kora” volt. A XXI. századról azt állítják, hogy a “harag kora”. Ezek a legjellemzőbb emberi érzelmek ezekben a korokban, és sajnos ezekben a hetekben is. Vagy mégsem? Elisabeth Kübler-Ross, a híres pszichiáter, “A halál és a hozzá vezető út” című korszakalkotó könyv szerzője, arra a következtetésre jutott megfigyelései alapján, hogy alapvetően minden érzelem vagy a szeretetre, vagy a félelemre vezethető vissza. Vagyis a szeretet és a félelem minden más érzelem alapja. Az érzelmeket szeretet-félelem alapú párokba rendezte. Ilyenek: a boldogság – bánat, az empátia – közöny, magabiztosság – bizonytalanság, tisztelet – szégyen, tartozás – elhagyás, csoda – rémület, elfogadás – harag. Megfigyelése szerint a két emberi érzelem – a szeretet és a félelem érzése – nem létezhet egyszerre: kölcsönösen k

"Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság." Zsoltárok könyve 32. fejezet 1-2. verse Ki az, aki ne szeretne boldog lenni? Hiszen az ember egyik legalapvetőbb célja a teljes, kiegyensúlyozott, értelmes, és nem utolsó sorban boldog élet elérése. A gond csak az, hogy ezt a célt a világon vajmi kevés embernek sikerült elérnie, így nem igazán van kitől tanácsot kérjünk. Tisztán látjuk, hogy a pénz, a hírnév, a nagy ház, szép család, gyors autó csak ideig-óráig adnak valamiféle boldogságot. Komolyan fennáll annak a lehetősége, hogy egyik pillanatról a másikra elveszíthetjük őket, és emiatt a boldogságunk sem felhőtlen. A Biblia azt tanítja, hogy a földi, "izzadtság szagú" boldogság helyett Isten egy másik, "könnyebben" megszerezhető boldogságot kínál a számunkra. Azért írom idézőjelekben a könnyűségét, mert ez a lehetőség csak nekünk könnyű. A zsoltáríró (a fejl

  „És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.”   ( Ézsaiás könyve 49. fejezet 4. vers ) Ma minden arra van beállva; gyorsan, most és azonnal. Lassan, már csak 5 perc alatt elkészíthető ételt fogyasztunk, azt is egy gyorsétteremben. Pihenés? Megállás? Betegségre sincs idő! Azonnal ható gyógyszer kell. Nincs türelem. Nincs kitartás. Főleg, ha olyan szolgálatot végez valaki (tanár, orvos, lelkész), aminek nincs azonnali látszata és eredménye. Ahogy az az ember is elkeseredett, akit az Úr elküldött egy lakatlan szigetre azzal a feladattal, hogy ott keressen meg egy magányos hajótöröttet és tanítsa meg az abc-re. Az ember el is ment a szigetre, megtalálta a hajótöröttet, pár hónap alatt sikerült megbarátkozni és kommunikálni vele, majd elkezdte tanítani. Szépen haladtak, ám ahogy a végére értek, a küldött megbetegedett, ágynak esett, napról napra fogyott. Érezte itt a vég és az Örökkévalóhoz f

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Pál levele a filippiekhez 4.fejezet 6.vers   Mostanában gyakran érzem azt, hogy jó lenne bezárkózni egy szobába, ahol nincs tv, internet, semmi. Csak én és a csend. Nehéz megtalálni azt a szituációt, amikor tudunk csendben, békében lenni. Akarva, akaratlanul beférkőzik szívünkbe a külvilág zaja és lassan nem halljuk sem Istent, sem magunkat. Pedig most ez lenne a legfontosabb. Meghallani azt, hogy Isten mit mond és figyelni magunkat, ahogy formálódunk. Néhány nappal ezelőtt arra ébredt a világ, hogy teljes felfordulás van. Emberek százai, ezrei kényszerültek arra, hogy meneküljenek és hátra hagyjanak mindent, otthont, barátokat, néhányan akár a családtagjaikat is. Félelmetes belegondolni, hogy egyik napról a másikra összedől egy élet. Sajnos személyesen is érint a helyzet, mert bár a határon innen vagyok és a családom is itt van, de mégis nagyon közel vagyunk

"A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja." Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. verse Azon gondolkodom, van-e olyan ember a földön, aki nem szert nevetni? Bár nem mindenki gondolja azt, hogy a nevetés és a vidámság szoros összefüggésben van egymással. Szerintem mindegy is, hogy kedveljük a nevetést, vagy egyszerűen derűsek vagyunk, elégedettséggel és boldogsággal tölt el az életünk, egy biztos, a boldogsághoz hozzá tartozik a vidámság. De vajon azért vagyunk mindig vidámak, mert ez boldog állapotunkból fakad, vagy lehet az ember vidám máskor is? Lisa Fields a Reader's Digest újságírója azt mondja ( https://www.rd.hu/Mit%C5%91l_lesz_az_ember_boldog ) , csak akkor lelhetünk boldogságra, ha a megfelelő helyen keressük azt. Az írónő a kutatásokra hivatkozik , hogy ezek a legfőbb helyek: a család, a társaság, a munka és a hit. Emberi életünk ezen területei azok, ahol ki kell teljesednünk, hogy boldogok lehessünk. A Howard egyetem 193

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Példabeszédek könyve 22 . fejezet 6. vers Szeretjük nézegetni gyermekeimmel a családi fényképeinket. Rendszeresen kérik, hogy azokat a mappákat nyissuk meg, amikben kicsik voltak (nem mintha most olyan nagyon idősek lennének 😊), és ilyenkor felváltva mondjuk mindannyian, milyen édesek ezen vagy azon a képen, és hogy milyen jó volt ez vagy az az élmény. Legutóbb megkérdezték tőlem, hogy szeretném-e, ha még mindig ilyen kicsik lennének. Nos, nem volt még annyira régen ez az említett időszak, bennem pedig nagyon elevenen él az akkori túlélő üzemmód (ami gyakorlatilag azóta is tart), és az édes kérdésükre nekem az éjszakai rendszeres ébredések, az eleinte kínkeserves szoptatás, a konstans kialvatlanság jutott eszembe. A fáradt kismamaagyam, melynek hatására a kocsikulcsot (vagy a szemüvegemet?) a hűtőben találtam másnap reggel, vagy amikor a tömbházunk aljában lévő pékségbe nem tudtam egészen ko