reggeli dicséret

„ Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták. ” Máté 7,12 Na, végre! – dőlt hátra fáradtan a karosszékében. Itt az ideje a pihenésnek, hogy egy kicsit kényeztessem magam. Egész nap pocsék napom volt! Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene. Reggel a boltban jól összeveszett a pénztárossal, mert az nem akarta felváltani a pénzét. Hát jól megmondta neki a magáét. A munkahelyén – nem elég, hogy a főnöke – de még a közvetlen munkatársa is állandóan egzecíroztatta: „Főzd meg a kávét, most te vagy a soros! Szaladj el a postára, ennek e levélnek időben oda kell érnie!” Hát ki ő, hogy így bánjanak vele! – gondolta morcosan, majd masszírozni kezdte sajgó lábait. De jól kibabráltam vele – mosolyodott el gúnyosan, ahogy a határidőre gondolt, amit a másik elnézett és ő nem javította ki. Majd rájön! Ha meg nem, annál jobb lesz nekem. Legszebb öröm a káröröm, mert nincs

„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” Máté 6:5-6. Hallottad már ezt? -           Én nem azért mondom… Közben AZÉRT mondja -           Nem akarlak megbántani… Közben MEGBÁNT -           Én nem vagyok sértődékeny… DEHOGYISNEM! -           Én nem vagyok nagyképű, de… És természetesen rájössz, milyen nagyképű! -           Én nem szeretem magamat mutogatni… aztán megáll az utcasarkon – imádkozni. Hogy is volt ez az imádkozás dolog? Ment a farizeus az utcán, egyszer csak eszébe jutott, hogy imádkoznia kellene. Megállt. Szétnézett. Igen, látni fogják az emberek szentségemet. Imaszíj a csuklóján és a homlokán, Jeruzsálem felé fordul és jól láth

"Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.  Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön." Zsoltárok könyve 105:40-41 Volt egyszer egy nép, akik megtapasztalták, hogy milyen Isten közvetlen irányítása alatt élni. Éheztek és enni adott, szomjaztak és a sziklából víz fakadt. Amikor fényűző menüt szerettek volna, azt is megkapták - igaz, ez nem vált a javukra. Amikor igazi volt a szükség, kaptak. Tökéleteset, táplálót, de egyszerűt, gyorsan lebomlót - hogy hulladék ne maradjon utánuk. Különbség van a "mit szeretnék" és a "mire van szükségem" között. "Az Úr nem mindig azt adja, ami kellemes neked, hanem amire szükséged van." (C.H. Spurgeon) Izrael népe - velük együtt, mi mind, emberek - kívánósak vagyunk. Sok a "mi esne jól" kategória, pedig a tápláló étel leginkább nem a legkívánatosabb. Isten megadja a kívánatosat is, de mi járunk jobban, ha hosszútávra tervezünk és elfogadj

„Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.”  (Lukács evangéliuma 8. fejezet 50. vers) Mily sok teológus és önmagát hívőnek tartó ember ragadott már körzőt és vonalzót, hogy az íróasztal mellől megrajzolja, definiálja mit jelent a hit. Illetve mi a különbség az igazi hit és a félelemből táplálkozó hiszékenység között. Bizony, kényelmes fotelben ülve, az élet megszokott körforgásában oly könnyű hinni. De mi van akkor, ha minden felborul, mint Jairus életében? Jairus köztiszteletben álló, jó hírű, egzisztenciális, morális és a hit dolgainak tekintetében is makulátlan személy lehetett, hiszen akárkit nem választottak meg a zsinagóga vezetőjének. Ott volt minden istentiszteleten, minden imaórán, böjtölt, imádkozott, alamizsnálkodott, vezette a felolvasást, mindent aszerint, ahogy az elő volt írva, míg egy nap borult a papírforma… tizenéves, haldokló leányán ugyanis mindezzel semmit sem segíthetett. A tehetetlenség, meg

És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.   1 Sámuel   1,17 „Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten tervezett számodra, mint a „most”.   (Rick Warren) Kértél már valamit Istentől? Érdekes tapasztalatod lehet, ha kipróbálod. A ma reggeli Igénkben egy olyan asszony, aki régóta szeretett volna gyereket, Isten elé ment a templomba és Tőle kérte. Abban az időben mindenki hangosan imádkozott, de ennek az asszonynak ima közben nem jött ki hang a száján. Látta ezt a főpap és megvádolta, hogy részeg. Csúnya dolog igaz? De amikor az imádkozó elmondta történetét, megértette azt, és akkor mondta ezeket a szavakat „ Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.”   1 Sámuel   1,17 Isten ma reggel is mondja ezeket a szavakat nekünk. Talán mi is gyereket kérünk tőle vagy egy szerető családot. Lehet, hogy munkát, vagy az új iskolánkba megértő os

" És íme, hoztak hozzá egy ágyon fekvő béna embert. Jézus látta a hitüket, és azt mondta a bénának: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid. " Máté evangéliuma 9:2 "Jó egészséget!" "Mielőbbi gyógyulást!" "Csak egészség legyen!" Ha egészségesek vagyunk, akkor jól mennek a dolgok. Erősek, kiegyensúlyozottak, boldogok vagyunk. Ha megbetegszünk – akár testileg, akár lelkileg – minden összeomlik, még ha csak egy időre is. De mi a helyzet azokkal, akiknek nincs esélye a gyógyulásra? A bénák, a különböző fogyatékkal élők nagyon jól tudják, hogy életüket így fogják leélni. Reménytelen helyzet. Vagy mégsem? "Mi lenne ha mégis megpróbálnám? Nem veszíthetek. Rosszabb már úgy sem lesz a helyzet. Mindegy, hogy ki van hogyan, de gyógyítson meg..." Sokan talán hasonlóan gondolkoztak Jézus idejében is, amikor hallottak Jézus csodáiról, és ők is szerettek volna csodás gyógyulást. Néhol arról olvasunk, hogy a beteg a Jézusba vetett h

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Jakab levele 5:16 Cipeled magaddal évek óta, gyötrődsz nap-nap után a súly alatt, nem bírod, de a világért sem mondanád ki, pedig csak ennyi lenne: Bocsánat... Nem, mert igazából a másik kezdte. A másik a hibás. A másik, mindig a másik. Ha ő nem azt lépte volna, nem úgy nézett volna, nem azt vagy nem úgy mondta volna, akkor te sem tettél volna semmit, amiért szükséged lenne bocsánatra.  De nem így történt, és mindenki csak vár a másikra, és olyan nehéz kimondani. Pedig te is tudod, kell a feloldozás. Szükséged van arra, hogy végre bűntudat nélkül, talán egy halvány mosoly keretében tudj a másikra nézni, teher nélkül, szabadon. Szükséged van arra, hogy elmúljon ez a marcangoló érzés, ami egyre lejjebb húz az élet mocsarában. Szükséged van arra, hogy újra őszintén, tiszta szívből nevetni, szeretni tudj, és ne kössön magához a