Hogy ne keljen...

„ Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták. ” Máté 7,12 Na, végre! – dőlt hátra fáradtan a karosszékében. Itt az ideje a pihenésnek, hogy egy kicsit kényeztessem magam. Egész nap pocsék napom volt! Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene. Reggel a boltban jól összeveszett a pénztárossal, mert az nem akarta felváltani a pénzét. Hát jól megmondta neki a magáét. A munkahelyén – nem elég, hogy a főnöke – de még a közvetlen munkatársa is állandóan egzecíroztatta: „Főzd meg a kávét, most te vagy a soros! Szaladj el a postára, ennek e levélnek időben oda kell érnie!” Hát ki ő, hogy így bánjanak vele! – gondolta morcosan, majd masszírozni kezdte sajgó lábait. De jól kibabráltam vele – mosolyodott el gúnyosan, ahogy a határidőre gondolt, amit a másik elnézett és ő nem javította ki. Majd rájön! Ha meg nem, annál jobb lesz nekem. Legszebb öröm a káröröm, mert nincs...